Az előadó által három kiemelt hölgy, Marie Antoinette, Boleyn Anna és Maria Magdolna a maguk idejében és módján fenyegetést jelentettek a patriarchális társadalom működésére, ezért koruk vagy épp a történetírás, „leszajházta" őket.
Annak, hogy egyes nőket évezredek óta gyaláznak a szexualitásukon keresztül - és nemcsak férfiak, de gyakran nők is -, mélyen gyökerező, pszichológiai és kultúrtörténeti okai vannak, melyeket Budai Lotti előadásában igyekezett bemutatni. Egy azonban leszögezhető: ez a fajta becsmérlés sosem a szexualitásról vagy épp az adott társadalom által preferált erkölcsök megszegéséről szólt, sokkal inkább a hatalomról. Arról a hatalomról, amely a saját teste és élete felett kontrollt gyakorló nőt megszégyeníteni, a többi nőt pedig elrettenteni próbálta.

A négy legismertebb vád, amivel a francia királynét, Marie Antoinette-t, az osztrák szajhát kora és utókora illette: a szociáli9s érzéketlenség, a féktelen költekezés, a kicsapongó szexualitás és az, hogy férjét manipulálva az osztrák érdekek érvényesítésén dolgozott a francia udvarban. Előadónk sorra cáfolta meg ezeket a vádakat! Ő volt az egyetlen a királyi családból, aki nem volt hajlandó keresztülvágni lovával a szántóföldeken, s ezzel kárt okozni a szegény emberek terményében, vagy számos árva gyereket fogadott be a kastélyaiba, szimbolikusan adoptálta is őket. Az ismert "egyenek kalácsot" anekdota idején a királyné még gyermekéveit töltötte a Habsburg-udvarban, tehát ez is rágalom vele szemben. Tény, hogy sokat költött ruházkodásra, de ez elvárás volt a kor arisztokratáival szemben. Az 1785-ös évben, mikor stílusváltásra került sor, lányos ruhadarabjait komolyabbra cserélte, éves szinten 258.000 livre-t (mai értéken kb. 1,3 milliárd forintot) költött el. Ez soknak tűnik, de ebben a korban a függetlenségi harcba való beavatkozás gyengítette Franciaország pénzügyi stabilitását, nem a gardrób lecserélése. Házassága korai éveiben a számos sikertelen szexuális kísérlet miatt rendkívül félszeg volt a királyné, később mégis hírbe hozták számtalan férfival. Az egyetlen személy, aki tényleg bírhatta kegyeit, a svéd Axel von Frensen gróf lehetett csupán. Szerencsétlen botrányok sorozata után (pl. egy festőnő gaulle-ban, egy könnyed fehér muszlinruhában festette le, de a köznép azt hitte, alsóruha, így kérkedik frivolságával, pedig csak a kényelmesebb ruhadarabokat akarta népszerűsíteni) tartóztatták le és végezték ki a királynét, aki méltó módon fogadta a halált.

Boleyn Anna való élete nagyon távol áll a róla kialakult képtől, a filmek és a korabeli propaganda miatt. Anna krónikásai Eustace Chapuys és Nicholas Sander voltak, előbbi spanyol követként "guvadt szemű Bullen szajha" -ként emlegette az általa gyűlölt Annát, így nem meglepő, hogy évszázadok óta Toledóban a Corpus Christi Fesztiválon látható egy Ana Bolena nevű figura, aki egy tarasca nevű mitikus szörny hátán lovagol, majd elégetik... Anna igazából sosem akart királyné lenni, a kor nem a "merjünk nagyot álmodni" időszaka volt, sőt, a királynak írt válaszleveleiben próbálja visszautasítani Anna a közeledést. A nárcisztikus Henrik megsértődhetett felesége eme megjegyzését hallva: "a király az ágyban se nem élénk, se nem művelt"! A királyné vallási reformerként aktívan politizált, így szembekerült Cromwell kancellárral, s ez okozta vesztét, nem az, hogy csak lányt szült Henriknek. Egyetlen bűnt ismert be tárgyalásán: "nem maradt a helyén".

Mária Magdolnát évszázadokon keresztül csak "bukott nőként" emlegették, ő volt a szajha, aki Jézus lábát megmosta olajjal és bűneiért feloldozást nyert. A mai közgondolkozásban Dan Brown Da Vinci kód című regénye kapcsán került előtérbe. Az evangélistáknál ő volt az, aki elsőként találkozott a feltámadott Krisztussal, az apostolok apostolának hívták, ott volt a keresztre feszítésnél és a sírba helyezésnél is, mégis Nagy Szent Gergely pápa kijelentette, hogy Betániai Mária, a bűnös asszony és Mária Magdolna egy és ugyanaz a személy és ezt egészen 1969-ig nem is vonta vissza a katolikus egyház, akkor is csak eltüntették a Bűnbánó előtagot Mária neve elől. Budai Lotti mesélt az ún. Nag Hammádi-i papiruszkódexről, mely kopt nyelven íródott és a Mária Magdolna evangéliumáról is, mely szintén kopt nyelvű 17 oldalas könyv. Keleti gnosztikus tanokat tartalmaz, legfontosabb sora: "Ne fektess le más törvényt, mint amit én adtam neked, és ne teremts új törvényhozókat, mert uralkodni fognak rajtad." Azokon a területeken, ahol a kereszténység hódítani kezdett, szigorú patriarchális társadalmak voltak, így az új egyház nem engedhette meg magának, hogy olyan vallás terjesztésébe kezdjen, ahol a nők is vezető/aktív szerephez jutnak. Hogy Mária Magdolna hitvese volt-e Jézusnak, nem tudhatjuk csak sejthetjük. Egyes keresztény egyházak az idők során visszaengedték soraikba a női prédikátorokat, míg a katolikus egyház gyerekcipőben jár az integráció terén.

A szerző ezen női sorsok bemutatásával is azt kívánja bizonyítani, hogy a nőket dehonesztáló törekvések a múltban sosem vezettek sikerre, és azok kudarcra lesznek ítélve a jövőben is. Az előadás végén a nézői kérdésekre is válaszolt előadónk, majd könyveinek dedikálásával fejezte be a nagyszerű szabadegyetemi előadást.

Utolsó Tavaszi Szabadegyetemi előadás címe: Bilkei Irén: Régi idők asszonyai - Nők a középkorban (április 23., 17 óra).