Dr. Baráthné Molnár Mónika könyvtárigazgató köszöntőjében Kiss János mozgalmas életútját ismertette. Kiss János 1991-2005-ig a MÁV Nevelőotthon igazgatójaként tevékenykedett, ő volt az intézmény utolsó igazgatója, kiadói, újságírói, szerkesztői munkássága is jelentős.

A szerző a kötetbemutatón elmondta, hogy a mostani kötet átfogó betekintést nyújt a nevelőotthon történetébe. Kiss János első kötete 1988-ban jelent meg az intézmény megnyitásának 75. évfordulója alkalmából, majd megszületett a gondolat, hogy az utána következő éveket is jó lenne megörökíteni. Ekkor látott napvilágot ez a könyv, mely két részből áll, az első rész az intézmény első 75 évével foglalkozik, sok új információval és újabb fényképekkel kiegészítve, a második rész pedig a 1988-2005-ig terjedő időszakot állítja a középpontba.

A kötet nemcsak az események száraz leírását tartalmazza, érdekes adalékokat is találunk benne, mint például a John Z. Peck (Pék János Zoltán) leveléről szóló beszámolót, aki Amerikából írt, és a későbbiekben rendszeresen támogatott karácsonyi ajándékokkal 5, magatartásukkal és tanulmányi eredményükkel kiemelkedő diákot. A Vasutas Árvaház létrejöttét a szükség diktálta, a vasúthálózat elterjedésével megnőtt a balesetek száma a vasutas dolgozók körében, ezért a magyar Szent Korona Országai Vasutas Szövetség pályázatot írt ki árvaház építésére, a pályázatot több város közül Kőszeg nyerte. Az árvaház nem csupán a gyerekeken segített, hanem a város egész életére pozitív hatást gyakorolt, hiszen munkalehetőséget biztosított a lakosság számára is. Az épület Thier Manó építész tervei alapján készült, mely Kőszeg legszebb szecessziós épülete lett. Az idők során az intézmény többször esett át névváltoztatáson, változott a növendékek összetétele, egy valami azonban állandó maradt, az ott lakók intézmény iránti szeretete.

A növendékek egyenruhát viseltek, melyről megoszlottak a vélemények, vajon jó-e vagy sem, egy tény, az egyenruha különlegessé tette a gyerekeket, és fegyelmező hatást is gyakorolt egyben. Az intézmény szépen fejlődött az évek során, kialakult az iskolaotthonos rendszer 1-8. osztályos korig, a nagyobbak akár egyedül is hazamehettek a hétvégére. A gyerekek külföldi cserekirándulásokon vehettek részt, Balatonkenesén erdei iskolába mehettek, mely egy átfogó pedagógiai projektként működött, 12 gyerek Lékán járt iskolába, szép eredményeket értek el sporteseményeken, zenét tanultak, közismert emberek tartottak előadói esteket az intézményben, mint például Jászai Joli néni; a nevelőotthon a tanulók testi- és lelki szükségleteiről is gondoskodott.

A bemutatón Tátrainé Kulcsár Irén olvasott fel részleteket a könyvből. Tátrainé Kulcsár Irén és férje Tátrai József textiláruk importjával és kereskedelmével foglalkoztak, 1996-ban 20-25 gyerekeknek való, Ausztriából származó öltönyt adományoztak az intézménynek, illetve paplanokat, takarókat is kaptak a növendékek.

Németh Endre a GYIVI egykori igazgatója nevelőként dolgozott a kőszegi nevelőotthonban. Visszaemlékezésében szeretettel beszélt az ott eltöltött évekről. Amikor először lépte át az intézmény kapuját, úgy érezte, mintha a menyországba került volna, önálló lakás, étkezés, vasutas szabadjegy várt rá. Aztán persze rájött, hogy mennyi mindent nem tud még a nevelőotthonban élő gyerekek életéről, hogy hogyan kell bánni velük, de gyorsan belerázódott. Fő motivációja az emberség és a szeretet volt.

Kovács Ernő egykori növendék is szívesen emlékszik a Kőszegen eltöltött évekre. Az édesapja halála után került a nevelőotthonba. Nehezen illeszkedett be, a szeretetteljes környezetben azonban gyorsan magára talált. A tanulás mellett dolgoztak a gazdaságban, sportversenyeken vettek részt, úgy érzi, a többi társával együtt a társadalom hasznos tagjai lettek.

A rendezvényen harmonikán közreműködött Peltzer Géza, aki szintén dolgozott a MÁV Nevelőotthonban.

Az intézmény 2005-ben megszűnt, mai ismereteink szerint Egyetemi Kutatóközpont és kampusz lesz az egykori árvaházban.