A Szülőföld Könyvkiadó gondozásában jelent meg az a három kétnyelvű kötet, A rossz orvos - Der Schlechte Arzt, Káin - Kain, Hűség - Treue, melynek bemutatóján készítői, a müncheni Ludwig Maximilians Egyetem Finnugor és Uralisztikai Intézetében működő Kosztolányi-fordítószeminárium német anyanyelvű diákjai és tanárnőjük, Kelemen Mária magyar lektor, a fordító kurzus elindítója és szakmai koordinátora beszéltek a könyvek létrejöttéről, a szemináriumon végzett munkájukról. A csillogó szemű diákok, Sharon Istvánffy, Kinga Molnár, Lena Maria Schauer, Gabriel Schild, Suvi Schrank és Felix Semoff szívesen jöttek Szombathelyre, nemcsak azért, hogy megmutassák munkájuk gyümölcsét, hanem hogy megismerjék szeretett tanárnőjük városát is. Akadnak köztük olyanok, akik magyar gyökerekkel rendelkeznek, vannak olyanok is, akik nem, két dolog azonban közös bennük, a magyar nyelv szeretete és a rajongás Kosztolányi művei iránt. S valóban, meglepően jól beszélnek magyarul, némelyiküknél alig érezhető az akcentus. Ők nem magyar mint idegen nyelv főszakos diákok, különböző szakterületekről érkezve találkoznak hetente két órában a müncheni egyetemen, hogy Kosztolányi-műveket fordítsanak. Ők a „kosztolányizók".

A Ludwig Maximilians Egyetem Finnugor és Uralisztikai Intézetében 1965 óta, vagyis a tanszék alapítástól kezdve működik magyar lektorátus.

Kelemen Mária ezt írja A rossz orvos előszavában:

„Az intézetben oktató mindenkori magyar lektor feladata, kötelessége a magyar-német kapcsolatok tudatos ápolása, életben tartása, a magyar gyökerekkel rendelkező diákok összefogása, a magyarság iránt érdeklődők tájékoztatása és továbbképzése, valamint a mindehhez eszközül szolgáló magyar nyelv tanítása, őrzése, gondozása. A magyart mint idegen nyelvet oktató tanár a legnagyobb kincsével, az anyanyelvvel ajándékozza meg tanulóit. S ha ezt a szolgálatot lelkes fegyelemmel, a magasztos feladat és a hallgatók iránti alázattal végzi, akkor a diákjai barátokká válnak. A magyar nyelv, a magyar irodalom, a magyar kultúra barátaivá. A tanítás öröme pedig szakadatlanul sokszorozódik a tanulás örömében. A müncheni egyetem finnugor intézetében magyarul tanuló diákok egy csoportja Kosztolányi gondolatát megértve és követve bizonyára ellenállhatatlan vágyat érzett, hogy megpillanthatja tulajdon arcát, melyhez tükörnek a magyar nyelvet választotta."

A diákok beszámolóiból valóban érződött, hogy a magyar nyelv számukra nem csupán egy nyelv, hanem bensőséges viszonyba kerültek vele, átérzik mélységeit. Ahhoz, hogy valaki jó fordító legyen, nem elég a saját anyanyelvét ismernie, a célnyelvet is jól el kell sajátítania, és meg kell értenie az adott szöveget is, nem csupán a felszínen, hanem a kultúrába, történelmi korba való beágyazottságát is. Kosztolányi szövegei nem egyszerűek, többrétegűek, olyan szavakat használ, melyek a mai hétköznapokból már eltűntek. A délután folyamán a diákok felolvastak a munkáikból, először magyar nyelven, majd németül. Kiválóan és értőn adták elő a magyar szöveget is, a megfelelő hangsúlyozással, szünetekkel. Látszott, hogy nemcsak értik, hanem mélységeiben is ismerik.

Bokányi Adrienn, Szombathely MJV tanácsnoka köszöntőjében egy Kosztolányi idézetre hivatkozott: „Az a tény, hogy az anyanyelvem magyar, és magyarul beszélek, gondolkozom, írok, életem legnagyobb eseménye, melyhez nincs fogható." Ezt az idézetet Kelemen Mária is kiemelte, hangsúlyozva, hogy az anyanyelv ismerete valóban esemény.

A kötetek a Szülőföld Kiadó gondozásában jelentek meg. Farkas Csaba, a kiadó vezetője a kezdetektől fogva lelkesen állt az ügy mellé, támogatta, ha kellett, akkor noszogatta a fordítókat, hogy időre elkészüljön az anyag. És nem volt hiába, három kötetet tarthat a kezében az olvasó, mindegyik egy-egy külön csemege, akár a Kosztolányit kedvelők, akár a németül tanulók számára.