1960-as évek újratöltve - Rozán Eszter könyvbemutatója Berzsenyi Dániel Könyvtárban

Képgaléria megtekintése2025.12.07. - 20:00 | Leila - Fotók: Kiss Alex

Rozán Eszter új regénye a hatvanas évek világába kalauzolja olvasóit, egy olyan világba, mely nem is oly régi időkre vezet vissza, mai szemmel nézve mégis történelem. Az idősebbek számára édes vagy keserű nosztalgiát, a fiatalabbnak pedig történelmi adalékokat kínál a Juhos család generációkon és városokon átívelő története az 1960-as évekkel a középpontban. Az „Amikor egymásra találtunk” című könyvbemutatóján jártunk.

Különleges élményben volt része azoknak, akik részt vettek Rozán Eszter új könyvének bemutatóján a Berzsenyi Dániel Könyvtárban, december 5-én. A bemutató előtt Eszter és barátai visszarepítettek bennünket az 1960-as évekbe a dalok szárnyán, felcsendültek a korszak ikonikus dalai, többek között a Mint a mókus fenn a fán, a Guantanamera, valamint mozgalmi indulók. Már éppen belemelegedtünk az éneklésbe, amikor egy „november 7-i ünnepség" próbáján találtuk magunkat. Az ünnepség előadói a Savaria Cipőgyár cipőfelsőrész készítői voltak. Ezzel meg is érkeztünk Szombathelyre, hiszen az 1960-70-es években több ezer embernek adott munkát a vállalat városunkban. A hangjátékban közreműködött Kelemen Zoltán színművész is, akiről köztudott, hogy szívesen kutatja Szombathely történetét.

Eszter új regényében is zajlik az élet Szombathelyen, épül a Csónakázótó, Kodály Zoltán és Leonov a városba látogat, elindul a Savaria Karnevál, megnyílik a Tófürdő és a Termálfürdő, úttörőavatások, május elsejei felvonulások és egyéb tömegrendezvények jellemzik a korszakot. A Juhos vagy eredetileg Juhossy család életét bemutató regény nemcsak helytörténeti érdekességekkel ismerteti meg az olvasókat, hanem kultúrtörténeti vonatkozásaival az adott időszak létérzésébe is bepillantást enged. Ezt az író beszélgetőtársa, Csuti Borbála magyartanár árulta el a közönségnek.

Eszter elmondta, hogy az Amikor egymásra találtunk című regény a szintén idén megjelent Amikor megrengett az ég című kötet folytatása, amelynek szereplői 20 évvel idősebbek, ám ennyivel bölcsebbek is.

A regény születéséről is elárult titkokat az írónő. Írás közben belehelyezkedett a 60-as évek mindennapjaiba, azokat az eszközöket használta (rádió, televízió) amelyeket a kor emberei ismertek. Nagyon érdekes volt ezt hallani, hogy mindez azért volt fontos, hogy a regény szóhasználata hiteles legyen. Példaként említette a napjainkban közismert poszttraumás depresszió jelenségét, amelyet a 60-as években csak a betegséggel foglalkozó orvosok ismertek. Juhos András és bátyja, Feri történetén keresztül egy egész korszak bontakozik ki: a meg nem beszélt múlt, az elfojtott érzelmek és a hétköznapi élet apró örömei. Édesanyjuk is többször említi, hogy lidérces álmai vannak, amiért nem akadályozta meg, hogy férje a bombázás idején elhagyja a pincét.

Ha már a betegségekről van szó, Eszter alapos utánajárása tetten érhető abban is, hogy a nagymama szembetegségét is csak körülírással határozza meg, ahogy a 60-as években beszéltek róla: „A legnagyobb nehézséget az okozza anyámnak, hogy közvetlenül a szeme előtt lévő, vagyis a látómezeje közepén megjelenő dolgokat látja homályosan, míg a háttér élesen jelenik meg előtte."

A regényhez kapcsolódó kutatómunkáról elmondta, személyes emlékei mellett megjelennek a könyvben az ismerőseitől hallott történetek, amelyeket kiegészített a Vas Népe és a Vasi Szemle, illetve további könyvtári és levéltári forrásokból származó ismeretekkel.

A mű nagyon hitelesen mutatja be a 60-as évek társadalmi hangulatát, amely olyan, mint a búvópatak; a felszínen „minden rendben", de ha a hátterét, mélységét vizsgáljuk, akkor előtörnek a kor jellemzői: a továbbtanulás, az egyetemre való bejutás kérdése vagy a május elsejei felvonulások hangulata.

A regény műfaja - a napjainkban is népszerű - városregény. Több hazai és nemzetközi példát is találunk erre: Bánki Éva Velence-regénye, Péntek Orsolya Pécs-regénye, Kapa Mátyás pedig már négy történelmi regényt írt magyar városokról: Kőszegről, Ceglédről, Balassagyarmatról és a középkori Budáról. A Történelmiregény-írók Társaságának 2023-ban megjelent regénye, a Buda & Pest, a főváros tiszteletére, fennállásának 150. évfordulója alkalmából készült mű is városregény. Steven Saylor egy monumentális Róma-trilógia szerzője. A Róma, a Birodalom és a Dominus egyszerre városregény és családregény, akárcsak Edward Rutherfurd féltégla-méretű könyvei: Sarum, London, New York, Párizs...

Miért ír vagy olvas bárki is a múltról? A megszokott válasz szerint az emberek érdeklődnek gyökereik, családjuk és tágabb közösségük múltja iránt, mert tudni akarják, honnan jöttek, merre tartanak. A még általánosabb válasz szerint pedig az ember egy "mesélő-lény", akinek be nem áll a szája, aki kezdettől fogva szükségét érzi, hogy történeteket meséljen és történeteket hallgasson. Talán azért, mert történeteket hallgatva hosszabb lesz az élet. Umberto Eco szerint azért akarjuk tudni, hogy mi történt Julius Caesarral és Napóleonnal, mert vágyunk kitörni a halandó élet korlátaiból, hogy egy hosszabb, kiterjedtebb, átfogóbb életet élhessünk.

Ezzel a gondolattal ajánlom kedves olvasók figyelmébe Rozán Eszter mindkét szombathelyi városregényét.