A Mikrotörténelem sorozat 10. műveként megjelent tanulmánykötet főhősei felsőbüki Nagy István alnádor és felsőbüki Nagy József személynök, akik a Királyi Táblán töltötték be a két legmagasabb pozíciót, illetve felsőbüki Nagy Pál, a Hétszemélyes Tábla bírája egyfelől, az uralkodó lojális szolgái, illetve másfelől az ellenzéki politikusként kiemelkedő szerepet játszó felsőbüki Nagy Pál.

De nemcsak velük és hivatali kollégáikkal, pályatársaikkal ismerkedünk meg részletesen a kötetben, hanem általában a kliens-patrónus viszonyok vagy a kancelláriai hivatalviselés jelentőségével, továbbá a családi kapcsolatokkal és házasodási stratégiákkal is. A felsőbüki Nagy család történetének egyes részleteit megvizsgálva általánosabb érvényű következtetésekre jutunk, és kibontakozik előttünk a 18. századi magyar politikai elit történetének képe.

A kilenc fejezetből álló többszerzős kötet első fejezete Dominkovits Péter tollából származik (A forrásvidék, avagy adatok és vázlat a kora újkori Sopron vármegye nemesi társadalmához, a megyei nemesség felemelkedésének útjaihoz) a 17. századi kezdeteket vázolja fel és azt a Sopron vármegyei társadalmi közeget, amelyet a nagybirtokosok, különösen pedig az Esterházy család dominált, ahonnan kiemelkedésre csak az ő szolgálatukon keresztül vezetett út. A második fejezet pedig (Szemethy Tamás: Felsőbüki Nagy István társadalmi mozgástere) a patrónus-kliens kapcsolatok szerepét vizsgálja a társadalmi felemelkedésben.

A következő két fejezet hivataltörténeti jellegű: Sebők Richárd azt vizsgálja felsőbüki Nagy István alnádor, felsőbüki Nagy Pál septemvir és felsőbüki Nagy József személynök pályafutása kapcsán A felsőbüki Nagyok és a Királyi Kúria a késő rendi korban címmel, milyen lehetőségeket kínált a legmagasabb bírói hivatalok betöltése a társadalmi mobilitásra a 18. században. Vámos András fejezete pedig (A kancelláriai hivatalviselés mint a siker jele. Felsőbüki Nagy József és a köznemesi hivatali elit 18. századi felemelkedése) abból indul ki, milyen nagy volt felsőbüki Nagy József bécsi, a Magyar Udvari Kancellárián folytatott hivatalviselésének szerepe személynöki kinevezésében, majd általában véve igazolja, hogy a többféle központi királyi hivatal közül a Kancellária hivatalainak betöltése kiemelt jelentőségű volt, ezek bizalmi pozícióknak számítottak.

Szijártó M. István egyetemi tanár, a kiadvány szerkesztője mutatta be a tanulmánykötetet 

Felsőbüki Nagy Pál pályafutását és az 1751. és 1764-1765. évi országgyűlést vizsgálva Nagy János az ötödik fejezetben (Az országgyűlési szereplés mint ugródeszka? Felsőbüki Nagy Pál (1704-1776) karrierje) bemutatja a diétai (országgyűlési) szereplés meghatározó fontosságát abban a tekintetben, hogy az országgyűlésen akár kormánypárti, akár ellenzéki szerepben megmutathatta valaki tehetségét és alkalmasságát, majd jó eséllyel kapott a diéta végeztével vezető országos hivatali állást vagy bírói méltóságot.  

A hatodik és a hetedik fejezet középpontjában a család áll. Szemethy Tamás bemutatja, milyen jelentős szerepet játszott a házasodás, illetve a feleségek és a feleségeken keresztül szerzett rokonság egy-egy család 18. századi felemelkedésében. A nemesi családot ugyanis a közös örökség ténye és reménye tartotta össze, és ez tagjait könnyen szembe is fordíthatta egymással. Ezt a helyzetet tárgyalja egyéb példákat bevonva Nagy János a hetedik fejezetben (Konfliktusok a családon belül. Viharok felsőbüki Nagy István alnádor (1653-1737) végrendelete körül).

Melkovics Tamás adjunktus dedikálja a tanulmánykötetet

Melkovics Tamás a kötet nyolcadik fejezetében (Önfejűség vagy korszellem? Felsőbüki Nagy Pál szakítása az évszázados családi hagyománnyal) a család legismertebb tagjának, a reformkori ellenzéki szónoknak a pályafutását teszi vizsgálat tárgyává. Végül az utolsó fejezetben (Négy nemzedék és ami utána következett) a kötet szerkesztője, Szijártó M. István egy szélesebb körű vizsgálat keretébe illesztve összegzi a tanulságokat.

Szöveg forrása: A felsőbüki Nagyok évszázada. A politikai elit útjai a kései rendiség időszakában