Rozán Eszter új regénye a hatvanas évek világába vezeti olvasóit, egy olyan világba, mely nem is olyan régi időkre vezet vissza, mai szemmel nézve mégis történelem. Az idősebbek számára édes vagy keserű nosztalgiát, a fiatalabbnak pedig történelmi adalékokat kínál a Juhos család generációkon és városokon átívelő története az 1960-as évekkel a középpontban.

Farkas Csaba, a Szülőföld Kiadó vezetője így ír a könyvről:

„Egy család, amelyet a történelem szétszórt, de az emlékezés és a szeretet újra összefűz, ahol a mindennapok mögött még ott kísért a háború, a Gulág és a hallgatás. A főhős, Juhos András, botanikus és amatőr költő, saját múltjával és testvérével, a háborút megjárt Ferivel vív csendes harcot. A testvérpár történetén keresztül egy egész korszak bontakozik ki: a meg nem beszélt múlt, az elfojtott érzelmek és a hétköznapi élet apró örömei. Lírai hangvételű, finoman megrajzolt emberi történet ez, melyben a múlt sebeiből mégis derű és szeretet fakad. Egy regény a megbékélésről - magunkkal, egymással és az idővel. Egy felejthetetlen utazás az 1960-as évek Magyarországára - ahol a múlt és a jelen végre találkozik. Az Amikor megrengett az ég című kötet szereplői immár 20 évvel idősebbek, ám ennyivel bölcsebbek is. Alkalmazkodnak a kor kihívásaihoz, a rendelkezésükre álló keretek között keresik boldogulásukat."

A hatvanas években (is) zajlik az élet Szombathelyen, épül a Csónakázó-tó, Kodály Zoltán és Leonov a városba látogat, elindul a Savaria Karnevál, megnyílik a Tófürdő és a Termálfürdő, úttörőavatások, május elsejei felvonulások és egyéb tömegrendezvények jellemzik a korszakot. A Juhos vagy eredetileg Juhossy család életét bemutató regény nemcsak helytörténeti érdekességekkel ismerteti meg az olvasókat, hanem kultúrtörténeti vonatkozásaival az adott időszak létérzésébe is bepillantást enged.

Részlet a regényből:

„A fuvaros lovasszekéren szállítja a tüzelőt, a déli órákban érkezik, a nyár valóban ki akarja még tombolni magát, sápadtan, ám hihetetlen erővel izzik a nap, a két ló fújtatva húzza be rakományát a kapualjon keresztül az udvarra.

A nagy darab férfi megrántja a gyeplőt, hő, a lovak abban a pillanatban megállnak, mindezt jól látom a konyhaablakból.

Magamra kapom a köntösömet, lerobogok a lépcsőn, azaz csak lerobognék, korai volt még azt gondolnom, hogy visszanyertem a régi erőmet, zihálva érek a földszintre.

A fuvaros végigmér.

- Juhos András?

- Igen, én vagyok.

A lovak izzadnak, legyek keringenek a szemellenzőjük körül. Az emeleti körfolyosókról kíváncsi szemek bámulnak ránk, a többségük nyugdíjas.

- No hát, meghoztam a tüzelőt.

A férfi leengedi a kocsi védőkorlátját, megbillenti az alját, a szén hihetetlen gyorsasággal zúdul a földre, fekete kavargó porfelhőt képezve maga körül.

Nem messze tőlünk az udvar sarkában ruhák száradnak a két fal között kifeszített kötélen, nézem, ahogy rájuk száll a por.

Hát ennek a porfelhőnek nem nagyon fognak örülni!

Már kint is van az udvaron Takácsné otthonkában, fején elöl csomózott kendőben.

- Mit csinálnak maguk?

A fuvaros a szénre mutat.

- Meghoztam a szenet.

- Azt látom!"

Rozán Eszter: Amikor egymásra találtunk - Kalandozás az 1960-as években

Szülőföld Kiadó, 2025.

Bemutató: 2025. december 5. 17.00 óra, Berzsenyi Dániel Könyvtár