Elhunyt Nádas Péter, a hír mindössze egyetlen rövid mondat, mégis egy egész élet, egy egész életmű lezárását jelenti. Egy író távozásakor nem csupán egy emberrel lesz kevesebb a földön, műveivel sem tud már többé gazdagítani minket, az életmű befejezetté válik. 83 év azonban nem kis idő, a tevékenyen eltöltött évek során rengeteg irodalmi műve látott napvilágot. Munkáit német nyelvterületen is elismerik, többször tartották az irodalmi Nobel-díj várományosának.

A "Péterek nemzedékének" egyik nagy újítójaként Esterházy Péterrel, Hajnóczy Péterrel és Lengyel Péterrel együtt ő is hozzájárult a posztmodern prózafordulat megteremtésében, jóllehet Spiró György a HVG-nek adott interjújában úgy tartja, a „Péterek nemzedéke" csupán egy irodalmi közhely, ami nem fejezi ki a lényeget. Szerinte sokkal fontosabb Nádas tragikus látásmódja, és az a finomság, ahogyan a részletekre törekszik.

Nádas Péternek köszönhetünk olyan kiemelkedő regényeket, mint az Emlékiratok könyve, a Párhuzamos történetek, a Világló részletek vagy a Rémtörténetek. A magyar irodalom történetében mérföldkőnek számít a Párhuzamos történetek című regénye, mivel úgy ábrázolja a testiséget, a szexualitást, és olyan szókimondóan, tabukat megdöntve beszél a hatalomról, ahogy a magyar irodalomban előtte még senki sem tette.

Műveiben visszatérő témaként jelenik a múlandóság, a 2004-ben megjelent Saját halál című regényében azt az élményt vetette papírra, amikor 1993-ban egy szívinfarktus után percekre megtapasztalta a klinikai halál állapotát. A 2025-ben megjelent Halott barátaim című könyvében a  Polcz Alaine-nel, Mészöly Miklóssal és Esterházy Péterrel kapcsolatos személyes emlékeit osztja meg az olvasókkal.

Idézet a Saját halál című könyvből:

„Az oxigén nélkül hagyott szívizomzat nagy frekvenciával reszket, ütések híján vért nem továbbít, beáll a kamrafibrillatio. A sinuscsomó, mely individuális ritmust adott, mindenkinek a személyes ritmusát, nagy zavarodottságában leáll a maga ütemével, s akkor legalábbis átmenetileg nincs szívműködés. Mindennapi tudatát elveszíti az ember, bár az orvosokkal ellentétben nem mondanám, hogy elveszíti az eszméletét. Jobban észnél voltam, mint bármikor.

És akkor valami nagyon érdekes kezdődik, valami fantasztikus történik, tulajdonképpen erről kéne beszélni.

Olyasmi folytatódik, amit igen nehéz szavakkal megragadni, mert a halál előtti állapotban csaknem érvényét veszíti az egyezményes időszámítás. Egy nagy villanykapcsolót lekattintanak, magát a főkapcsolót."

Nádas Péter zsidó munkáscsaládban született 1942-ben. Édesanyja, Tauber Klára a nőmozgalomban dolgozott, édesapja, Nádas László telefonműszerészként kereste kenyerét. Öccse, Nádas Pál gyógypedagógus lett, és a Magyar Paralimpiai Bizottság egyik alapítója volt.

Szülei 1945 után magas rangú kommunista pártvezetőként és vállalatvezetőként tevékenykedtek. A családot később súlyos tragédiák érték, édesanyja rákban hunyt el, majd három évvel később édesapja öngyilkosságot követett el. Nádas Péter ezt követően nagynénje, Aranyossi Magda gyámsága alá került.

Tanulmányait 1956 és 1958 között a Petrik Lajos Vegyipari Technikumban kezdte, majd 1958 és 1961 között fényképész szakmát tanult. 1961-től a Magyar Újságírók Országos Szövetségének kétéves újságíró-iskoláját végezte el. Később, 1965 és 1967 között a Marxizmus-Leninizmus Esti Egyetem filozófia szakára járt, ám államvizsgát nem tett.

Pályája kezdetén a fényképezés és az újságírás állt a középpontban. 1961 és 1963 között a Nők Lapja fotóriportereként dolgozott, majd 1965-től 1969-ig a Pest Megyei Hírlap munkatársa volt. 1969-től szabadfoglalkozású íróként folytatta pályáját.

Irodalmi érdeklődését külföldi tanulmányok is formálták. 1974-ben ösztöndíjasként a berlini Humboldt Egyetemen tanult, ahol elsősorban a századforduló történetével foglalkozó előadásokat hallgatott. Hazatérése után 1974 és 1979 között a Gyermekünk című pedagógiai folyóirat olvasószerkesztője volt. 1980-1981-ben a győri Kisfaludy Színház lektoraként dolgozott, 1989 és 1990 között pedig a Magyar Napló állandó munkatársa volt.

Egészségügyi problémákkal is küzdött, 1993-ban infarktust követően több koszorúérműtéten esett át.

Irodalmi munkásságát nemzetközileg is elismerték. 2006. június 13-án a Berlini Művészeti Akadémia tagjai közé választotta. Ugyanebben az évben a Balassa Péter-díj kuratóriumának tagja lett. Egy évvel később Budapest XIII. kerületének díszpolgárává választották.

Életművét 2015-ben, a magyar dráma napján Szép Ernő-díjjal ismerték el. Pályája a fotóriporteri munkától az újságíráson át a kortárs magyar irodalom egyik meghatározó alkotói életművéig terjed.

„A halál tényleg elragad, megyünk ki az életünkből. 
Nem egyedül van az ember magában. A másik vonzásába kerülök bele, a lelkem visz magával.
Amin közel sem légiest kell értenünk, hanem erőset és esszenciálist." 

Főbb munkái:

A Biblia / A pince; Szépirodalmi, Budapest, 1967

Kulcskereső játék; Szépirodalmi, Budapest, 1969

Takarítás, 1977

Egy családregény vége. Regény; Szépirodalmi, Budapest, 1977

Leírás; Szépirodalmi, Budapest, 1979

Találkozás, 1979

Temetés, 1980

Színtér / Takarítás / Találkozás / Temetés; Magvető, Budapest, 1982

Nézőtér (tanulmányok, esszék); Magvető, Budapest, 1983 (JAK füzetek)

Emlékiratok könyve; Szépirodalmi, Budapest, 1986

Játéktér (esszék); Szépirodalmi, Budapest, 1988

A Biblia és más régi történetek; Szépirodalmi, Budapest, 1988

Évkönyv. Ezerkilencszáznyolcvanhét, ezerkilencszáznyolcvannyolc; a szerző felvételeivel; Szépirodalmi, Budapest, 1989

Az égi és a földi szerelemről (esszé); Szépirodalmi, Budapest, 1991

Talált cetli és más elegyes írások; Jelenkor, Pécs, 1992

Nádas Péter-Richard Swartz: Párbeszéd. Négy nap ezerkilencszáznyolcvankilencben; Jelenkor, Pécs, 1992

Emlékiratok könyve, 1-3.; 2. javított kiadás; Jelenkor, Pécs, 1994

Esszék; Jelenkor, Pécs, 1995

Vonulás. Két filmnovella / Vonulás / A fotográfia szép története; Jelenkor, Pécs, 1995

Drámák / Protokoll / Takarítás / Találkozás / Temetés / Egy próbanapló utolsó lapjai / Ünnepi színjátékok; Jelenkor, Pécs, 1996

Minotaurus. Válogatott elbeszélések; Jelenkor, Pécs, 1997

Nádas Péter-Richard Swartz: Párbeszéd. Négy nap ezerkilencszáznyolcvankilencben; 2. javított kiadás; Jelenkor, Pécs, 1997

Emlékiratok könyve, 1-2.; 3. javított kiadás; Jelenkor, Pécs, 1998

Valamennyi fény; Magvető, Budapest, 1999 (fotóalbum)

Kritikák; Jelenkor, Pécs, 1999

Talált cetli és más elegyes írások; 2. bővített kiadás; Jelenkor, Pécs, 2000

Vonulás. Két filmnovella; 2. javított kiadás; Jelenkor, Pécs, 2001

Esszék; 2. bővített, javított kiadás; Jelenkor, Pécs, 2001

Drámák; 2. javított kiadás; Jelenkor, Pécs, 2001

Esterházy Péter-Kertész Imre-Nádas Péter: Kalauz; Bojtár Endre kísérő írásaival; Magvető, Budapest, 2003

Saját halál; Jelenkor, Pécs, 2004

Párhuzamos történetek, 1-3.; Jelenkor, Pécs, 2005

A néma tartomány

Az éjszaka legmélyén

A szabadság lélegzete

Hátországi napló. Újabb esszék; Jelenkor, Pécs, 2006

Szirénének. Szatírjáték; Jelenkor, Pécs, 2010 (Nádas Péter művei)

Fantasztikus utazáson. Esszék; Jelenkor, Pécs, 2011 (Nádas Péter művei)

Párhuzamos történetek; 3. javított kiadás; Jelenkor, Pécs, 2012

Az élet sója; rajz Forgách András; Jelenkor, Budapest, 2016

Párhuzamos történetek; 4. javított kiadás, 2016

Világló részletek. Emléklapok egy elbeszélő életéből, 1-2.; Jelenkor, Budapest, 2017

Minotaurus. Válogatott elbeszélések; 3. bőv. kiad.; Jelenkor, Budapest, 2018

A szabadság tréningjei; Jelenkor, Budapest, 2019

Leni sír. Válogatott esszék I. kötet; Jelenkor, Budapest, 2019

Arbor mundi. Válogatott esszék II. kötet; Jelenkor, Budapest, 2020

Rokon lelkek. Válogatott esszék III. kötet; Jelenkor, Budapest, 2021

Rémtörténetek; Jelenkor, Budapest, 2022

Berlini szürke; Jelenkor-Libri, Budapest, 2022 [könyvesbolti forgalomba nem kerülő születésnapi ajándékkiadvány, válogatáskötet]

Szépírás mint hivatás; Jelenkor, Budapest 2023

Helyszínelés; Jelenkor, Budapest, 2024

Hollán kék káprázata három szemhunyásban; utószó Geskó Judit; Szépművészeti Múzeum-MNG, Bp., 2024 (Az 1800 utáni nemzetközi gyűjtemény kabinetkiállításai)

Szünet nélkül; Jelenkor, Budapest, 2025

Halott barátaim; Sárközy & Társai, Budapest, 2025

Interjú, egyéb

2006 Mihancsik Zsófia: Nincs mennyezet, nincs födém. Beszélgetés Nádas Péterrel

2011 A művészeten kívül az egész. Nádas Péterrel beszélget Selyem Zsuzsa. Helikon irodalmi folyóirat, 2011. 10. (576.) szám.

Szilvitzky Margit: Tájfutás ceruzával. Nádas Péter soraira; Vince, Budapest, 2011 (Október - november című elbeszéléssel)

"...mit tesz a fény...". Nádas Péter fotográfiái, 1959-2003 (kiállítási katalógus, kurátor Bazsányi Sándor); Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 2012

Díjai:

A mantovai Irodalmi Fesztiválon (2012)

Füst Milán-díj (1978)

Mikes Kelemen-díj (1980)

József Attila-díj (1985)

A színikritikusok díja (1985)

Örley-díj (1986)

Az Év Könyve jutalom (1986)

Déry Tibor-díj (1988)

Magyar Művészetért díj (1989)

Erzsébet-díj (1989)

Krúdy Gyula-díj (1990)

Alföld-díj (1990)

Osztrák állami díj az európai irodalomért (1991)

Kossuth-díj (1992)

Lipcsei Könyvdíj az Európai Megértésért (1995)

Prix du Meilleur Livre Étranger (1998)

Vilenica-díj (1998)

Nagy Imre-emlékplakett (1999)

A Soros Alapítvány alkotói díja (2001)

Franz Kafka-díj (2003)

Prima díj (2003)

Pro Urbe Budapest díj (2005)

Márai Sándor-díj (2006)

Palládium díj (2006)

Üveggolyó-díj (2006)

Budapest XIII. kerület díszpolgára (2007)

A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (2007)

Budapest díszpolgára (2010)

Brücke Berlin díj (2012)

Szép Ernő-díj (2015)

Arany Medál díj (2017)

AEGON művészeti díj (2018)

Szinva Irodalmi Díj (2022)

Hazám-díj (2023)

Médicis Spécial-díj (2025) Világló részletek (francia fordítása: Ce qui luit dans les ténèbres, ford. Sophie Aude). Kifejezetten a szerzőt és művét elismerő különdíj.

Németországi Szövetségi Köztársaság Érdemrendjének csillaggal ékesített nagy érdemkeresztje (2026)