A PISA-felmérés szerint digitális értelemben írástudatlan a hazai 15 évesek hatvan százaléka. Ez annak ellenére van így, hogy ez a generáció kiugróan hosszú időt tölt el naponta a számítógépek képernyője előtt. De más a játékhasználat, a filmletöltés és a csetelés, mint az informatikai eszközök működésének és használatának elmélyült ismerete. Ez utóbbira hamarosan szinte minden munkahelyen szükség lesz, ezért lemarad, aki nem képzi magát alaposan és időben.

A magyar iskolarendszerbe mindössze negyven-ötvenezer új számítógép került be az elmúlt hat évben, miközben a KSH adatai szerint az alsó- és középfokú oktatásban közel másfél millióan tanultak ebben a tanévben. Sok helyen pedig hiába szerzik be a gépeket, a folyamatos fejlesztésre már nincs pénz.
Kossuth Rádió, Napközben
Az Informatikai Vállalkozások Szövetségének adatai szerint a hazai IT-szektorban tízezer szakembert tudnának azonnal felvenni, Európában 700-800 ezer, Amerikában pedig egymillió szakember hiányzik az informatikában.

Horváth Ádám, az Informatikai, Távközlési és Elektronikai Vállalkozások Szövetsége oktatási igazgatója a Kossuth Rádió Napközben című műsorában elmondta: a PISA-felmérést a 15 éves korú diákok körében végezték el, és tudásukat hat szintre sorolták be. Az eredmények szerint a magyar középiskolások hatvan százaléka a nulla és a négyes szint között teljesített. Az ötös, vagyis a jó, valamint a hatos, a kiváló szintet csak a gyerekek negyven százaléka érte el.

A felmérés a felhasználás módját vizsgálta, azt, hogy mennyire tudatosan és biztonsággal használják a számítógépet, mennyire képesek egy probléma megoldására, információk érdemi feldolgozására.



Az eredmények annál is inkább lesújtóak, hiszen a diákok az ötödik osztálytól tanulnak informatikát, úgyhogy ez a korosztály már négy-öt évnyi okítást tudhat maga mögött, emelte ki Horváth Ádám.

Hozzátette: a felsőoktatásban és a munkahelyeken már sokkal összetettebb módon lesz szükség a informatikai ismeretekre, az információk felhasználására, s erre a diákok nem lesznek alkalmasak, ezt kellene az általános és a középiskolában elsajátítaniuk.

Horváth Ádám hangsúlyozta: a digitális írástudás alapkészség, amelyet minden egyéb tantárgy oktatásán keresztül kellene tanítani. Ezen túlmenően lenne szükség az információs társadalom működését bemutató információtechnológiai és programozási ismeretek oktatására, hogy az iskolából kikerülő diákok értsék a körülöttünk lévő, informatikailag vezérelt világ nyelvét.

Zsakó László, az ELTE egyetemi tanára szintén a digitális tudás hiányát tapasztalja. Azt mondta: informatika szakra a hallgatók legalább fele úgy kerül be, hogy „szeret internetezni". A bajok forrása a közoktatásban keresendő, s ez gyűrűzik tovább a felsőoktatásba. Még azoknak a diákoknak a tudása sem elegendő, akik programozási versenyeket nyertek vagy akik ECDL-vizsgával rendelkeznek. Az első félév a középiskolai hiányok pótlásával telik.
Informatika szakra a hallgatók legalább fele úgy kerül be, hogy „szeret internetezni". A bajok forrása a közoktatásban keresendő, s ez gyűrűzik tovább a felsőoktatásba.
Véleménye szerint az informatikai oktatást három lábra kellene állítani: a digitális írástudásra, az információs technológiai ismeretekre, valamint számítástudományi ismeretekre, amelyek alapján megérthető az információs világ. Ehhez nagyobb óraszámra lenne szükség, a digitális írástudásra meg kellene tartani a jelenlegi óraszámot, a másik két területre, a mobil- és webtechnológiára, a robotikára pedig pluszidő kellene. Mindezekkel az informatika érdekesebb tantárgy is lenne, jobban kedvelnék a diákok.

Úgy látja, a digitális technikák használata terén nemzetközi összehasonlításban Magyarország az ECDL-vizsgát tettek számát tekintve az első harmadban van, az informatikai diákolimpiákon nyújtott teljesítmény tekintetében azonban évek óta egyre lejjebb csúszunk: míg korábban az első tízben voltunk, most csak a negyvenedik és az ötvenedik hely között tanyázunk.