Izzott a faszén a kertipartin - A 6. Alterába Fesztivál nyitónapja
Képgaléria megtekintése2015.07.15. - 04:00 | Büki László 'Harlequin'
Július 14-én megnyitotta kapuit a hatodik Alterába Fesztivál a körmendi Rába Szabadidőcentrumban. „Az ország legnagyobb kerti partiját" Kardos-Horváth János "tartós békéje", a HS7 "sajnálom" búcsúkoncertje, a "magyar Paddy and the Rats", azaz a Firkin ír kocsmapunkja és a FISH! George Michael és a Punnany Massif felett is elmélázó, ám brutálisan seggrázósra sikeredett bulija indította.
HIRDETÉS
A délutáni fesztiválcsend épp alkalmas volt arra, hogy a sajtó megtudjon néhány komfortos infót a szervezőktől: többek közt azt, hogy lett kiemelt támogatója a rendezvénynek, hogy szokásosan a legbarátibb árakkal dolgozik a fesztivál, és hogy a "tojtojokban" ajtónyitásra fény gyúl, tehát nem sötétben kell tapogatózni a papírért... (ennek ellenére sajátos éjszakai hangulatot árasztottak a vécékből szabadba törő toalettpapír-kígyók, kész szerencse, hogy nem volt egyik sem "műsoros"... )
Megtudtuk azt is, hogy a közönségétől a nyári fesztiválszezonban elbúcsúzó HS7-nek egy alterábás címkéjű, 5 literes kiszerelésű cabernet sauvignon-kékfrankos cuvée-t adnak át Hegéék koncert előtt a színpadon, ami gyaníthatóan meglepi Szűcs Krisztiánt, és a köszönöm mellett annyit mondd majd, hogy "a konyhámban mi a vacsi ma? Ez az atombomba!" Fel is "robbantotta" koncert közben, de ezzel már tudatosan rá is kanyarodtunk az érdemi történésekre...
Úgy gondoljuk, egy fesztivál rangját az is jól szemlélteti, hogy nem operál a 10-15 perces "szokásos" és a fesztiválozók által - hibásan - elkönyvelt csúszással, hanem takkra pontosan kezd! Kedden Kardos-Horváth Jánoshoz órát lehetett volna igazítani, amikor belekezdett a Teszkóba. Az egyszálgitáros fellépés egyetlen díszlete egy derítőlap (?) volt, ami akár napot is szimbolizálhatott volna. Kedves emberek, a fényhez áram kell, de mindenki cukorborsó és tartós béke legyen veletek! Zöld ember, zöld gondolatokkal, zöld pólóban zöldre kapcsolt.
A HS7 úgy igazán sosem kötött barátságot a playerünkkel, ám valahogy mindig tudtuk a számaikat, full hepik voltunk dalaiktól és Szűcs Krisztián fanyar skill-je is szimpatikus volt nekünk. A 20 éves jubileum lezárásaként egy erős félház alterábázott - volt néhány alte ábrázat - velük, ami egy picit talán csalódás, ám a másfélórás buli hangulata kárpótolt mindenkit. Ismerősünk, aki fan - tudja, mi fan terem a rajongás - azért odabökött: élőben sosem úgy szólnak ezek a dalok, mint albumon. Szerencsére - tesszük hozzá, mert bitsürítményt bármikor hallgathatunk, a koncertélmény pedig egyedi! Az idő meg majd helyére teszi ezt is: szépemlékként húzza elő mindenki a zenei asztalfiából, hogy igen, voltam a HS7 alterábás búcsúkoncertjén, s majd előkanyarodnak sorok, nagyigazságok, amik mindig akkor lesznek és maradnak érvényesek, amikor eszünkbe jutnak...
"64 évesen születtem
Az idő nem tud eljárni felettem
És most alig győzöm kivárni,
Hogy ne kelljen semmit sem csinálni"
....
"Sose játssza senki el
Azt amit a fejembe' hallok
Ezer oldal teleírt kotta vallott aranyérmes kudarcot..."
Mielőtt pátoszosba hajlott volna kedvünk, belemerültünk a kivilágított bódék környékéről áradó, világmegváltó gondolatok alkoholgőzös mélységeibe. Ezek közül is "kiviláglott" az "ez a FÉNY már csak műfény" kiszólás, ami igazán attól nyert más értelmet, hogy egy fotós kollégától származott. Macónak tisztelettel, Rózsikámnak meg digitálisan (Fruttik szombaton!). A rozé korrekt anyagnak tűnt, a korsó Borsodi 450, a kenyérlángos pedig 600, ami szintén baráti.
Közben Péter Janóék már túl voltak a soundcheck-en, úgyhogy mi is belevetettük magunkat az ír kocsmapunk féktelen zakatolásába. Az első sor szinte az összes koncerten ugyanaz a kemény mag volt, "rázta a ketrecet", ugrált, söröspohárral a melltartóban (sör nélkül, különben "visszanyalna" az árpalé...), kívülről tudta az összes dalszöveget - igazi fesztivállat! Firkinék felturbózták a kocsmadalok tradicionális jellegét, friss, dinamikus ízt kölcsönöztek nekik. A banda olyan zenét játszott, amire nem lehetett nem táncolni, ami szikrát pattintott a térdekbe és a talpak alá, sikolyokat és üvöltéseket fakasztott a torkokból.
A nap igazi meglepetése nekünk a FISH! seggrázós, fékevesztett bulija volt. Pár százan gondolták már csak éjfél után, hogy "halaznak" egy jót, és a nap során utoljára (?) kicsavarják az izzadságot pólójukból. Az önmagát kiröhögő pop, vagy ahogy ők mondják, powerpop igen izmosat hasított ki a fesztiválozók energiakészletéből. Főként, ha hozzávesszük, hogy nem csak mozogni, érezni kellett őket, hanem figyelni is arra, amiket például a számok közt mondtak. Szerintünk a nap legjobb kiszólásait kapta a már enyhén-durván elázott közönség.
Fesztivál van, úgyhogy sápítozás off!
A hírhez tartozó képgaléria
Programkereső
Galéria ajánló
Szavazás
Ön mit szeret legjobban a szombathelyi nyárban?
42% - A Savaria Karnevált.
7% - A rengeteg fagyizási lehetőséget.
8% - A sok gondozott parkot.
14% - A nyugalmat, amit a város atmoszférája áraszt.
20% - Csak az számít, hogy igazán meleg legyen.
Összesen 1907 szavazat
Új hozzászólás
Korábbi hozzászólások
Te szerencsétlen! Mit gondolsz, a Paddy and the Rats milyen nemzetiségű?