Napjaink irodalmi életének egyik legismertebb és legnépszerűbb alakját, Varró Dánielt fogadta vendégként a táplánszentkereszti Olvasókör. Ám még mielőtt bármily anekdotázásra és rímidézésre sor került volna, "kultúrtörténeti pillanatként" egy gombfoci meccsel melegített a könyvtárban Meskó Krisztián művelődési ház vezetővel a versattakra.

A nagy érdeklődés miatt a Polgármesteri Hivatalba átvitt találkozó felvezetéseként Láng Gusztáv József Attila-díjas irodalomtörténészt köszöntötte Meskó Krisztián abból az alkalomból, hogy kiemelkedő színvonalú munkájáért a Magyar Érdemrend Lovagkereszt polgári tagozat kitüntetést vehette át március 15-én.

A közvetlen hangulatú író-olvasó találkozó ezután már Varró Daniról szólt: szó esett az indulásról, arról, milyen következményekkel jár a népszerűség, főként, ha egy fiatal költő érettségi tétel lesz, valamint hogy mi motiválta gyermekmondókák megírására. 

Varró Danit két dolog motiválta abban, hogy versekkel foglalkozzon. Egyrészt 2 évvel idősebb nővére, akire gyermekként "féltékeny" volt, hogy állandóan dicséretet kapott verseire, másrészt, vonzotta a költészettel járó ismertség, hírnév.

"Emlékszem, ötödikben vettük Petőfi Sándort, akiről azt tanultuk, hogy fiatal magyar költő volt, aki írt egy elbeszélő költeményt, a János vitézt, amitől egycsapásra országosan híres költő lett. Nem sokkal később tanultuk Arany Jánost, aki fiatal magyar költő volt és írt egy elbeszélő költeményt, a Toldit, és egycsapásra országos hírű költő lett." Így korántsem meglepő, hogy Szösz néne megálmodójának 12 éves korában írt első verse egy elbeszélő költemény lett (Nyuszika szerelme, Nuszika estéje). 

A kamaszkori világfájdalmak kiírása után gimnáziumi magyar tanára "térítette" a helyes irányba, saját hangja felé Varró Danit. Ő volt az, aki hasznos tanácsokkal látta el, többek közt azzal, hogy a költészet pokoljárás, és aki erre adja fejét, mindig legyen reménytelenül szerelmes, nagy költő csak így válhat belőle.

A számos versidézés, sztorizás és olvasói kérdés megválaszolása gyorsan elröpítette a másfél órát, melyet egy még munkaverziós verssel, egy sestinával zárt a nyárról. A sestina egy hat strófából álló vers, melyben az első strófa sorait záró szavak a következő strófák sorainak végén kötött sorrendben visszatérnek. A strófákhoz háromsoros záróstrófa csatlakozik, amely az első strófa zárószavait sorközépi és sorvégi elhelyezéssel ismétli.

Dani eltökélte, hogy minden versformában fog írni, de az összes közül ez volt a "legutálatosabb" számára. S mivel az évszakok közül egyedül a nyárról nem írt még verset, illetve nem is szereti a nyarat, így adta magát ez a "szerencsés találkozás", azaz a sestina és a nyár: ebben a versformában szülessen vers a nyárról. 

Varró Dániel, költő, műfordító, a fiatal költőgeneráció kiemelkedő alakja, akiért szerteágazó alkotótevékenysége és egyedi humora miatt a kritika és a közönség egyszerre rajong. A formának és a paródiának egyaránt mestere; számos műfajban megmutatta már a tehetségét a hazai közönség előtt: versek, gyermekversek, színdarabok valamint műfordítások fűződnek a nevéhez. Munkássága utánozhatatlan stílust, frissességet és modernitást hozott a XXI. század magyar irodalmába. Önálló kötetei mellett - melyből az elsőt, a Bögre Azúrt 1999-ben adták ki - több könyvnél mint társszerző közreműködött. A Túl a Maszat-hegyen c. verses meseregénye 2003-ban került az olvasóközönség elé, míg a Szívdesszert 2007-ben. Gyermekének születése ihlette a negyedik, Akinek a lába hatos - korszerű mondókák kisbabáknak c. kötetét és folytatását, az Akinek a foga kijött - Még korszerűbb mondókák kevésbé kis babáknak címűt 2011-ben. Legutóbbi kötetei a Nem, nem, hanem, és az Akinek a kedve dacos - mondókák apró lázadóknak.

Varró Dániel: Üzenet az olvasóknak

Mivel az olvasásnak volt most az évada, - jusson az eszetekbe Závada, - Esterházy Péter és Tandori Dezső, - meg a többi potyaleső, - de mindannyiunknak sok örömet szerző - kortárs magyar szerző. - Hiszen írók nélkül az olvasás bajos - (eszembe jut még Parti Nagy Lajos), - ha ők nem volnának, az olvasók, komálnák, nem komálnák, - kénytelenek volnának olvasni a Románát, - meg a többi rissz-rossz szerelmes füzetet, - ebből az apropóból szól most az üzenet.

De mielőtt még kivenném a szót a számból, - fölteszem a kérdést a jámbor - olvasónak esdvén - itt a költészet és a próza közti mezsgyén, - ami ugyebár a rímes próza, más néven makáma - (mintha az ember aranyat kakálna, - és ami másfelől, mint közismert, nem könnyű dolog, - hiszen olyan, mint repülni gyalog), - szóval fölmerül a kérdés, - hogy az olvasó olvas-e és mikor és hogyan és mért, és - ha ugyan olvas, akkor is mit, - Garaczi Lacit vagy Eörsi Pistit, - és honnan tudja, hogy mit érdemes - olvasni a nyájas, szíves, érdemes - olvasó? - Mit olvasson, ha ő egy kistesó, - ha vénül, - ha szerelmes és a rét gyepén ül, - vagy ha kamaszodik, és tucatszám nőne ki - az arcán őneki - a sok mitesszer meg a csúf kis pattanások? - Ebben a kérdésben adnék szaktanácsot.

Üzenem hát, hogy ki-ki olvasson illőt az alkatához, - ha egyszer úgy határoz, - hogy könyvet kíván a kezébe venni. - Röviden ennyi.

Magyarul: akinek a szíve kőkemény, - annak nem való a költemény, - aki durván harsog, és bömbölve herseg, - az ne olvasson verset, - olvasson inkább prózát, - ha meg akarja őrizni a komoly ember pózát, - sorakozzanak a polcán a vaskos regények - szegénynek, - amíg a szem ellát, - vagy olvasson novellát.

Ezen belül, aki nem ragad bele a sárba itt alant, - akinél jelentkezik a kaland, - mint hiány, - aki a lelke mélyén indián, - és aki szerint az anyjukat - azoknak, akiknek fáj a vadnyugat, - az jobban teszi, ha Coopert és Karl Mayt - meg más hasonló regényeket fal majd. - Aki Prousttól - prüszköl, - és irtózik Joyce-tól, - annak gondolom, jobban fekszik Tolsztoj, - viszont akinek az olvasás csak afféle ebéd utáni ejtőzés, - az olvasson Rejtőt, és - ha még nem olvasta a Svejket - (ami elég sokat sejtet), - akkor ajánlom neki Hasekot, - ne sokat - habozzon, - lapozzon - bele, - de ha elégedetlen vele, - és ha nem jön be neki Wodehouse, - mert amilyet ő ír, olyat tud száz, - leküzdeni a lélek undorát - olvasson egy kis Kunderát.

De ne olvassatok ti prózát, - mimózák! - És ne olvassatok prózát, ti kábák, - akiknek a lábát - az élet - kemény bakancsa nyomja, mert szűk a méret, - és fölsértik apró kavicsok; - olvassatok ti Babitsot!

Hiszen azok az ászok, akik a lírát - írják, - és akinek alkotóterülete a próza, - az a tehetségét nyilvánvalóan elaprózza, - szóval sok-sok verseskönyvet vegyetek, - húzzák le a súlyos verseskötetek - a kabátzsebeket, retikülöket, tasókat, - ezt üzenem a nyájas olvasóknak.

Mindez itt elszavalva!