"Költő vagyok, ha kérdezik: badar madár" - Varró Dani Bükön
Képgaléria megtekintése2015.04.18. - 18:00 | Büki László 'Harlequin'
Április 14-én, kedden az Olvasószemüveg című programsorozatban napjaink irodalmi életének egyik legismertebb és legnépszerűbb képviselője, Varró Dániel érkezett Bükre. A gyerekek tömegesen és hangosan, a felnőttek kevesen-kedvesen fogadták.
Varró Dani két alkalommal csillantotta meg versekhez fűződő "országos cimboraságát" Bükön. Délelőtt 11-órakor a legfiatalabb korosztály egy interaktív mesekoncert és költősimogató keretében ismerhette meg költeményeit az Eszterlánc zenekar közreműködésével. A gyerekek végig vevők voltak a műsorra, a gyermekszájra köztudottan nem lehet lakatot tenni, és nem is kell. Bekiabálások, együtténeklések, mi több, "együttalvások" tették igazán élményszerűvé a versekkel kötött barátságot.
Az este 6 órakor kezdődő felnőtteknek szóló, családias, ugyanakkor közvetlen hangulatú író-olvasó találkozón szó esett az indulásról, arról, hogy milyen következményekkel jár a népszerűség, főként, ha egy fiatal költő érettségi tétel lesz, valamint hogy mi motiválta gyermekmondókák megírására.
Varró Danit két dolog motiválta abban, hogy versekkel foglalkozzon. Egyrészt 2 évvel idősebb nővére, akire gyermekként "féltékeny" volt, hogy állandóan dicséretet kapott verseire, másrészt, vonzotta a költészettel járó ismertség, hírnév.
"Emlékszem, ötödikben vettük Petőfi Sándort, akiről azt tanultuk, hogy fiatal magyar költő volt, aki írt egy elbeszélő költeményt, a János vitézt, amitől egycsapásra országosan híres költő lett. Nem sokkal később tanultuk Arany Jánost, aki fiatal magyar költő volt és írt egy elbeszélő költeményt, a Toldit, és egycsapásra országos hírű költő lett." Így korántsem meglepő, hogy Szösz néne megálmodójának 12 éves korában írt első verse egy elbeszélő költemény lett (Nyuszika szerelme, Nuszika estéje). Diákként a szakmai elismerés 5-ös formájában jött érte, míg diáktársaitól az 50 példányban elkapkodott újság bevétele. A kamaszkori világfájdalmak kiírása után gimnáziumi magyar tanára "térítette" a helyes irányba, saját hangja felé Varró Danit. Ő volt az, aki hasznos tanácsokkal látta el, többek közt azzal, hogy a költészet pokoljárás, és aki erre adja fejét, mindig legyen reménytelenül szerelmes, nagy költő csak így válhat belőle.
Varró Dániel: Harminckét éves múltam
- önfelköszöntő költemény -
Harminckét éves múltam el,
csatában mégsem hulltam el,
sinen
se nem.
Csak ámulok, hogy jé, nekem
félig lefolyt az életem
gügye
ügye.
A volna lettbe billen épp,
létösszegeznem illenék
emitt.
De mit?
Harminckét év elslattyogott,
nem történt semmi nagy dolog,
kis ez,
kis az.
Van már nejem, van kisfiam,
s jut asztalomra kifli, jam,
diós
briós.
De elcsigáz a teperés,
az út, mely csupa hepe, és
csupa
hupa,
s ki lát, azt mondja: „Haj, Dani,
nem vagy te már a hajdani!"
Ez, öcs,
a göcs!
Hogy újra már nem kezdhetem,
sehogy se rendelkezhetem
e lett
felett.
Hogy jaj, a múlt pár passzusát
nem költhetem már basszus át,
alap
a lap,
s a jövő sincsen nyitva már,
hogy őszbe fordul itt a nyár.
Szar ügy,
farügy!
Mi nem lettem, már nem leszek,
tűzoltó, juhász, pl. ezek,
sem ács,
se más.
Nem végzek munkát, kétkezit,
költő vagyok, ha kérdezik:
badar
madár.
S habár szemöldököm közét
redőzi az alig közép-
korú
ború,
bár gyűl a szürke szerteszét,
fejem fölött a kerge-szép
azúr
az úr.
A hírhez tartozó képgaléria
Programkereső
Galéria ajánló
Szavazás
Ön mit szeret legjobban a szombathelyi nyárban?
42% - A Savaria Karnevált.
7% - A rengeteg fagyizási lehetőséget.
8% - A sok gondozott parkot.
14% - A nyugalmat, amit a város atmoszférája áraszt.
20% - Csak az számít, hogy igazán meleg legyen.
Összesen 1946 szavazat
Új hozzászólás