Kriszta, mi volt Szombathely előtt?

Vácon születtem, a Zeneiskolában hegedültem 10 évig. A zenei általános iskola után a helyi gimnáziumban tanultam, közben pedig 17 évesen elkezdtem énekelni Hantos Andreánál a budapesti 2. kerületi zeneiskolában. A váci Zeneiskola légköre és nagyszerű tanáraim példája elkísér egy életen át. Az érettségi után a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Győri Tagozatára nyertem felvételt, ahol Schmidt Annamária, majd Németh Judit lettek a tanáraim. A főiskola elvégzése után egy évig az akkor megalakuló Váci Művészeti Szakközépiskolában tanítottam, majd Szombathelyre kerültem, ahol 1990 óta a Művészeti Szakközépiskola magánének tanára vagyok. Az egyetemi énekművész -tanári diplomát a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karán szereztem meg 2009-ben, ahol tanáraim Kincses Veronika és Meláth Andrea voltak. Időközben számos mesterkurzus résztvevőjeként tevékenykedtem (Geszty Szilvia, Anna Reynolds, Walther Moore, Hamari Júlia, Guy de May). Miközben növendékeim előrejutásán munkálkodtam, szólista közreműködője voltam számos hangversenynek a Savaria Szimfonikus Zenekar, a Capella Savaria, a Szombathelyi Régizene Együttes kíséretében és lemezfelvételeken. Ezenkívül dalesteken, templomi zenés áhítatokon, koncerteken szerepeltem előadóként. 

Ritkán van csak Handel műsor?

A Capella Savaria előadásában gyakran hallunk Handel műveket. S noha Tibor is nagyon szívesen játszik barokkot, egy csak Handel-műsor nem mindennapi a zenekar életében!

A XXI. századi módra megszólaló cantus firmus újdonság?  

Az, hogy nem kórus énekli a cantus firmust hanem szólista, elvileg nem állja meg a helyét, ám most mi így adjuk elő: a kórus helyén egyetlen basszushang, egy szál férfi fog állni.

Pintér Dömötör

A Theodora nem gyakran játszott darab és emellett érdekes is, Dömötör és Te is ugyanebből választottatok áriát.

Handel idős korában írta a művet és személyes kedvence volt, bár a maga idejében nem lett sikeres, mivel valószínűleg a hősnő tragikus vértanúhalála elriasztotta a közönséget. Érdekes, hogy lehet látni színpadi előadásban is, ami eltér az oratórium előadás gyakorlatától, de érthető, mivel mintha opera volna, jelenetek vannak benne. A Krisztus utáni 4. században játszódik a rómaiak által megszállt Antiochiában, ahol a helytartó elrendeli, hogy a császár születésnapján áldozatot kell bemutatni Vénusz és Flora istennőknek. Theodora, Antiochia hercegnője kereszténnyé vált és társaival nem akarnak engedelmeskedni a kormányzó parancsának, hiszen az részükről bálványimádás lenne. Csodálatosan kifejeződik ebben az Isten iránti ragaszkodásuk, szeretetük. A kormányzó kérlelhetetlen, vallási türelem nincs, elfogatja Theodorát, büntetése rosszabb a halálnál is, prostitúcióra kényszeríti, s noha kiszabadítják onnan, a vértanúhalált nem kerülheti el. Theodora barátnőjének, Irenének áriája akkor hangzik el, amikor rájuk tör a hatalom és menekülnének... Hová menekültök? És ki elől? Hiszen Isten itt van most és mindig, védelme mindenhol ott van! Ahogyan a hajnal rózsás fénye áttöri a sötétség felhőit a földi éjszakájából, így emel fel bennünket az Isten örök fényébe. Mennybemenetel ünnepén nem is lehetne szebb gondolat: azzal, hogy Jézus felment a mennybe egyúttal Szentlelkét elküldte, itt van egészen közel hozzánk, ez a megoldás számunkra és a vigasz. Azóta a Lélek a Vigasztaló. Irene is ezzel vigasztal, bátorít.

Először énekeled ezt az áriát?

Igen. Handelnek főleg világi kantátáival, operáival foglalkoztam. Most sok oratóriumát meghallgattam, és ez megragadott, mind a történet, mind a szereplők, na és a zene. Mivel a koncerten több virtuóz ária lesz, gondoltam egy elmélyültebbet választanék, hogy minél sokszínűbb legyen a műsor.

Mezzoszopránok?

Ha most Irene-re gondolsz, akkor Lorraine Hunt a kedvenc, de nagyon sok mindenkit hallgatok saját hangfajomból és másból is, férfiakat és nőket egyaránt. A tanításnál is fontos, hogy mindent ismernem kell. Mezzoszopránok...főleg a most élő énekeseket hallgatom, szerencsére van belőlük jó pár és  nagyszerűek: Cecilia Bartoli, Garanca, Kozena, Kazarova, Anne Sophie von Otter, Sarah Conolly és sorolhatnám. Persze régieket is szoktam vinni a növendékeknek.

A régi felvételek és a mai újak hogyan állnak egymással?

Az idők folyamán sokat változott a hangideál, az ízlés. A múlt század közepén még elég volt a színpadon megállni és „csak" szépen énekelni. A régi felvételeken a maihoz képest nagyon egyszerűen, szinte naivan énekelnek az énekesek. Mondhatjuk talán kisebb hangon, akár még Wagnert is. Ma már magasan van az ingerküszöb, az emberek sok erős, agresszív ingerrel találkoznak és ez mindenre rányomta a bélyegét: az éneklésre, a kifejezésre, a színpadra. Az előadásnak minden tekintetben le kell nyűgöznie a közönséget, sok vagy sokk hatás kell, hogy érje. Az énekes mondjuk, az operaszínpadon táncol, fekszik, csúszik-mászik, ugrik, fa tetején van, meg léghajón és egyéb helyeken, ja és hogy énekel nagy emócióval és odaadással, ez csak természetes! De hogyan?! Nagy teher ez, hiszen a hangképző szervek, az izomzat egyrészt lazaságot, a gége feszültségmentességet követel, miközben koncentrál az ember a zenére, a szólamára, a szövegre és a kifejezés mérhetetlen lelki feladata is ott van. Május 5-én oratórikus koncert lesz: nem fogunk ugrálni, csak úgy, nyugodtan. Remélem nem baj...

A mai operarendezésekről mi a véleményed?

Tükrözik az operarendezések is, hogy mennyire erőteljesnek, akció- és ötlet dúsnak kell lennie az előadásnak, hogy inspirálja a hallgatót, a nézőt. Itt Szombathelyen csak prózai színház van, kevés lehetőség van belelátni közelről egy ilyen operarendezésbe, de néhányban nekem is volt részem, például a Donizetti Szerelmi bájital vagy a Purcell Dido és Aeneas művébe.

Bocsánat, Purcell... amikor minden szombathelyi énekes nagyon fiatalon részt vett benne, a konzisok varrták a jelmezeket és te voltál Dido?

Igen. Jó régen volt! Deáky István rendezte és vezényelte. Máig nagy emlék! Szijj Gábor, Fáklya Erzsi, Falusi Anikó, Farkas Erzsi énekelt, mindenki nagyon fiatalon. Aztán a tavalyi konzis előadás a  növendékeinkkel Blow: Vénusz és Adonisza nagy sikerrel, jó visszhanggal, Paulik Ákos művészeti vezetésével.

Miből áll a felkészülésed az Irene áriára, mennyire veszed komolyan a szöveget?

Nagyon fontosnak tartom! Szöveg és zene együtt elválaszthatatlan. A szöveg ritmikája, a szövegben levő súlytag viszonyok, a hangzók mind nagyon sokat mondanak egy énekesnek, nem beszélve magáról a jelentésről. Valójában abból indul ki minden, hogy miről énekelünk. Bármilyen nyelven is énekel az ember, úgy énekeljen, mintha anyanyelve volna. Az az első, hogy fordítunk, jól, de legalább valamilyen szinten ismerni kell a nyelvet, amin éneklünk. Személyes, erős, közvetlen gondolatok kellenek, hogy kísérjék az énekest, ütemről ütemre, különben, mint papagáj ... Irene nagyon közel áll hozzám, gondolataink hasonlóak, csodálom mély hitét, bizalma megmelengeti a szívemet, minden szavában egyek vagyunk, nem nehéz „vele" lennem. Nagyon tudom szeretni egyébként azt is, amikor valaki, tőlem távol eső karakter bőrébe kell bújni. Nagyon jó móka!

El lehet rontani énekes előadást szöveggel? Már-már beszédszerűséggel a dallamra nőve?

Túlzásba vitt szöveg? Á, ilyen nincs! Inkább az szokott lenni, hogy nem érthető a szöveg. Sok énekes különösen kezdő korában nem foglalkozik a szöveggel. Gyönyörködik saját hangjában, áriázgat, nem érdekli igazán a szöveg. A lényegtől fosztja meg magát, a mássalhangzók helyes kimondása a légző izmokat vitalizálja, ez pedig összefüggésben van a hangszalagok működésével. Itt minden mindennel összefügg. Jótékony anélkül, hogy bármin is erőlködnénk. Azonban van olyan, hogy valaki szótagol, igen, ez probléma! A régi itáliai énekiskolában mondták, hogy a hangok közé hidat kell ékelni. Ez az a bizonyos belcanto, legato, portamento. Szépek ezek a szavak, nem? Egymásba olvasztani a hangzókat, rezonanciájukat, ez a nagybetűs hang és hangzókiegyenlítés, miközben tökéletesen érthető a szöveg, na, hát  itt van a kutya elásva. Ez a feladat kitart egy életen át.

Elsősorban tanár vagy. Korábbi és a jelenlegi növendékeid taníthatóságáról, előmeneteléről mesélnél?

Hála Istennek, sok növendéket taníthattam! Többen mentek külföldre és hazai egyetemekre továbbtanulni, és sokan közülük már végeztek is. Van, aki nemzetközi pályán szólista, van, aki professzionális kórusban vagy tanárként dolgozik. Nagy öröm volt velük foglalkozni, és látni mivé váltak! Bejöttek gyerekként és jó néhányan sasszárnyra keltek. Az egyikük Foki Dani, akiről Te is és mások is gyakran kérdeznek, a legismertebb sas madár. Az első évben Németh Zsuzsa kolléganőm, majd három évig én tanítottam. Dani természetesen nagyon ragaszkodott Zsuzsához és az elején még volt benne fenntartás, hogy vajon jó helyen van-e, de rövid idő után már érezte, hogy rendben vannak a dolgok. Megkaptam a bizalmat, elindult a munka, ami sok szép gyümölcsöt termett. Néhány hónap után a Gregor énekverseny második díjasa, majd ugyanebben a tanévben a Művészeti Szakközépiskolák Országos Énekverseny első díjasa lett kategóriájában. Mindez tizenhat évesen! Két év múlva jött a Simándy Nemzetközi Énekverseny, amit kategóriájában szintén megnyert, de nem beszéltünk a sok nagyszerű koncertről, amelyen Dani fellépett, illetve a kamaraének előadásainkról, inspirálva a vele együtt fellépő társakat. Opera jeleneteket adtunk elő, amelyek rendezésében is abszolút benne volt.

Amikor beléptünk a termedbe, azonnal a faliújsághoz léptünk, szinte egyszerre. Egészen közelről belebámultam egy színes plakátba, a Don Giovanni feliratúba.

Szép a terem ugye? Büszke vagyok rá, mert a felújítást ajándékba kaptam... Igen, itt sok minden ki van függesztve: személyes emlékeink, előadások. Danit több szerepben láttam már, ez itt a legújabb, a Don Giovanni főszerepe, amit április elején mutattak be Badenben. Tetszett nagyon! Már konziban is ez volt a szíve csücske. Nem kis dolog ezt elénekelni ilyen fiatalon. Hangilag és karakterben is passzol neki. Don Giovanni az operairodalom egyik legösszetettebb figurája. Dani régóta járatja rajta az agyát és már tizenévesen is nagy empátiával fordult a mély, sötét fájdalmakkal, gondolatokkal teli darabok felé, másfelől meg a komikus oldalra is nyitott volt.

Szerephű volt?

Az volt a koncepció, hogy ő egy szupermodell napjainkban. Fekete bőrnadrág, izompóló, szemüveg, stb., kihasználja a helyzetét, a nőket. Meghökkentő, romlott és gátlástalan, tehát egy Don Giovanni, ahogy kell.

Foki Dani Bécsben nemcsak énekelni tanul, hanem operarendezés szakon is.

Igen, ez egy érdekes fordulat. De mi lehetne jobb, mint hogy az énekes, aki belülről ismeri a dolgok csínját-bínját, nagyon jól ismeri a zenét, a szövegkönyvet, saját bőrén tapasztalja meg a színpadot! Azt a sok gondolatot, ötletet, ami aztán benne van, megosztja másokkal. Mint említettem, már konziban is érdekelte a dolog, hiszen folyton operát nézett, hallgatott. Akkor inkább a konzervatívabb rendezéseket kedvelte, amikről beszélgettünk is, aztán Felsenstein féle reform színházról esett szó. Sok felvételt néztünk, kitárgyaltuk, mi tetszik, mi nem. Volt olyan modern rendezés, ami kivágta a biztosítékot, még vitáztunk is, mi a határ, amit nem egyszerű meghúzni. Azóta ő is sok mindennel találkozott és már másként látja. Mostanában lesz színpadra állítva Dani rendezésében Rimszkij Korszakov: Mozart és Salieri egyfelvonásos operája, bizonyára előremutató rendezésben.

Kell lennie határnak?

Úgy gondolom, a rendezés nem válhat öncélúvá, figyelembe kell vennie a szövegkönyvet, a zeneszerző konkrét elképzeléseit. Alapvetően nem térhet el a drámai cselekményhez való hűségtől. Ez viszont nem azt jelenti, hogy egy Mozart operában rizsporos parókában kell járkálni, de mivel nem vagyok rendező, nem mennék bele ezekbe a kérdésekbe. Azt gondolom, Dani egy nagyon érzékeny ember, sok gondolattal és helyes arányérzékkel. Kíváncsi vagyok leendő rendezéseire!

Mi a teljes koncentráció sikere a színpadi stressz ellen?

Növendékeimben azt a gondolatot próbálom elültetni, hogy ne magukkal legyenek elfoglalva koncert előtt. Olyankor már mindent tudunk, minden elkészült, nem kell aggódni, rágódni dolgokon, hogy megy, nem megy. Viszont előre készülni kell az előadás pillanatára, ez legalább annyira fontos, mint a megtanulás, gyakorlás. A sok zavaró tényezőt, ami az embert megrohanja, csak az győzi le, ha csakis arra gondol mit fog közölni! Csak a mondanivalómon gondolkodom, átjár az a hangulat, az az érzelmi állapot, ez felemel a fizikai gyengeségeim fölé, az elfogódottság fölé, egyfajta metamorfózis történik, nem mondom el senkinek, elmondom hát mindenkinek. Olyan dolgokról beszélhetek, amelyekről a hétköznapi életben nem. A közönség ezt várja, és amikor megkapja, az a katarzis. Nagy erő ez, ha létre tud jönni ez az áldott pillanat, ajándék a hallgatónak, ajándék az előadónak!

Egy emlékezetes pillanatról kérdezlek, amit most muszáj így mondanom: mennyből jöveteli volt, ritka jelenség, ami a két tanítványod Mentes Dani és Foki Dani társaságában történt, Ferences templomban anno.

2011. tavaszán volt. Tényleg kedves emlék! A két Dani, mindkettő tele hatalmas célkitűzésekkel, lendülettel, nem ismerték a lehetetlent. Ezt különösen szerettem bennük! A kontratenor fiú, Mentes Dani ötlete volt a koncert, aki most Baselben tanul a Régizene Akadémián. Szinte még akkor kezdett énekelni, hangja alig, de koncertet szervezett, Seicento címmel. Hiszen ezt látta a nagy példaképektől, ezt csakis így lehet csinálni. Vele tartottunk, mindent megtettünk, meg nem akadályoztuk volna. Egy kis konzortot verbuvált, mint a nagykönyvben: telefonált és letárgyalt mindent. Voltak olyan művek, amiknek nem volt kottája égen földön, hát leírtuk a felvételről, hangszereltünk és a többi. Elő is adtuk, mint a nagykönyvben, vagy majdnem... A közönség és a magunk nagy örömére, bár a ferences szerzetesek szerintem nem voltak ilyen lelkesek, mert nagyböjtben jártunk és a műsor világi volt. Sajnos a konzort csak ezen az egy napon állt össze, így nem volt mit tenni. Azóta is bánt kissé a dolog, remélem megbocsátottak nekünk!

2015. júniusában kaptál egy díjat...

Bonis Bona díjat kaptam. Ez egy állami kitüntetés, azok a tanárok kapják évről évre, akik évtizedeken keresztül kimagasló pedagógiai munkát végeznek. Abban a körben, amire engem felterjesztettek, a pedagógiai munkán belül is a versenyfelkészítés volt a kritérium. Az országból összesen huszonnégyen kaptuk meg a díjat végül. Rajtam kívül talán még egy zenetanár volt, a többiek más szakterületekről érkeztek. Igazgatónk, Rápli Róbert nem régóta igazgatja még iskolánkat, de amióta itt van, látta bizonyos eredményeinket. Azt nem tudhatta, hogy még mennyi van! Magam sem számoltam meg idáig mindet. Le kellett írnom részletesen kik, mikor, hol nyertek, az összes eredményt, és amikor meglátta összesítve, meglepődött. Nagyon megható volt számomra, hogy egyáltalán ezt a felterjesztést felvetette!

Mi lehet az oka a sok jó eredménynek? Sok a tehetség Szombathelyen?

Nem hinném, hogy jobb helyzetben lennénk, mint más művészeti iskola. Vidéken még kevesebben jönnek hozzánk, mint Budapesten. Nem válogathatunk, sőt vannak évek, amikor örülünk, ha valaki bepottyan a felvételire. 2013 őszén, Verőcén a Magyar Énekkultúra Barátainak Köre Alapítvány konferenciát tartott, én is meghívást kaptam két növendékemmel. Egy előadást kértek tőlem, ahol a szakmai utamról, szakmai meggyőződéseimről kérdeztek és növendékeim egy rövid koncertet is adtak. Két nagyszerű növendék volt ott is velem. Azt kérdezték mi a titok, mert a növendékek folyamatosan jók, sikeresek. Nincs különösebb titok, a természetes éneklésről van szó. Nincsen különösebben speciális módszer latba vetve, egységesen mindenkire ráhúzva valamely ága, útja az énekpedagógiának, csak ami az élettani működéssel egybeesik. Ezek az egyszerű elvek vezetnek, illetve az, hogy mindenki más és más, és különböző dolgok segítenek megtalálni a szabad énekeléshez vezető megfelelő fizikai, lelki állapotot. Ebben kell segítenem és ez még csak a mechanikus rész, de elengedhetetlen, hogy aztán megszólaltathassuk a művészit. Hogyan is lesz művészi az éneklés? Semmiképpen nem kimódolt, legyártott. Egyszer eljött hozzám egy énekes meghallgatásra, a kottája tele volt dinamikai beírásokkal, énektechnikai utasításokkal, szinte minden ütemben, pontról pontra. Néztem rá, te így énekelsz? Ez nem az igazi, hanem annak másolata. A „valódi"benne van a zenében, a szövegben, figyelni kell, nyomában járni, merre folyik, amiről már szó volt, a zene és a szöveg ritmusa, súlyok, ívek kezdete, felemelkedése, ezeket végigvinni és a szöveg és szöveg, mert ez a titok, ha már titkot fürkészünk. Ezek nem véletlenszerű dolgok, sokat kell ezeken gondolkodni, gyakorolni, készen lenni fizikailag, lelkileg és rendkívül nyitottnak lenni ezekre a különböző belső mozgásokra, de nem beállítani! Hagyni, hogy kibomoljon és minden természetessé, egyszerűvé váljon.

Akkor ez dupla vagy semmi, mert vagy kibomlik, vagy benne marad? Esetedben át tudják adni a növendékek.

Nyilván nem egyszerű, hiszen annyi minden zavarja az embert, nem vagyunk gépek. De amikor a lelki érettségnek olyan fokára jut a növendék, hogy el tud vonatkoztatni a körülményektől, bízik abban a nagy erőben, ami a mű tolmácsolásához szükségszerűen létrejön benne, belekapaszkodik és ugrik, akkor átrepül az angyal a termen.

Dolgoznak magukon a növendékeid?

Muszáj nekik, ha akarnak valamit. Igen, jó a kérdés. Egy nagyszerű kollégám mondta egyszer, hogy én - mármint a tanár - csak a szikra vagyok, hogy elinduljon a motor, nem pedig maga a motor. A teljesen kezdő növendékeknél, amikor a semmiből indulunk, sok esetben először indián táncot járok. Mármint mindent én csinálok, iszonyúan elfáradok, pörgetem a motort. Aztán megérti, miről van szó. Nem egyszerű felkelteni a vágyat, hogy a mind összetettebbé váló, előbb említett folyamatot figyelje, saját meggyőződéséből és teljes lelkéből, csiszolja magát. Aztán ha a szikra belobban...

A legutóbbi konzis gálán volt egy énekes lány, Angelica nővért énekelte. A hölgy a növendéked? Állva tapsolták.

Igen, Barsi Dorka, szeptemberben került hozzám, többszöri sikertelen felvételi után. Teljesen ismeretlenül írt, hogy eljönne ide, csupán egy növendékemmel találkozott véletlenül Grazban a felvételin. Tudtam, hogy lesz mit csinálni, mert szép hang, de mivel több tanárnál tanult, nagyon sok minden van a fejében, sokféle tudás, de igazából semmilyen különös hatást nem gyakorol az emberre. Küszködik magával, de engem nem győz meg. El kezdtünk dolgozni és kiderült, hogy a gimnáziumban jól kellett tanulnia és mindenféle művészi és egyéni törekvést le kellett magában fojtania és arról szóltak az első órák, hogy a tudását rendezzük, tiszta vizet öntsünk a pohárba. Felszabadult, mint aki rab, mint aki láncait veszíti és mondta, hogy neki olyan világossá vált minden és meg kellett szabadulnia attól, hogy megfeleljen. Szabad emberré kellett válnia, ami eddig mindig el lett nyomva. A képzelet, a fantázia, amire nekünk itt, mint mindennapi betevőre szükségünk van. Van nálunk ilyen, hogy színpadi gyakorlat, és ott is kudarcai voltak, borzasztó merev volt, nem tudott őszinte lenni egy lépésében sem. Mit lehetne vele csinálni, hát mit, várni kell, időt hagyni neki. Fokról fokra nyílt, és a dolgok kezdtek a helyükre kerülni, akkor adtam neki ezt az áriát. Drámaiba hajló lírai szopránnak gondolom, hajlékony, mégis dús hang nagy magassággal. Itt volt a szimfonikus zenekari válogató, ami nagyon csábító, zenekar elé állni, de mi az az ária, ami szép, átütő, de nem terheli a fiatal hangot. A Senza mamma, Puccini Angelica nővér című operájából egyáltalán nem könnyű, tele széles ívekkel, nagy nehéz tartalommal, tragédiával, sok váltással, a bel canto éneklés minden szépségével, problémájával. Mégis mivel a főszereplő, Angelica fiatal lány, szólama minden nehézség ellenére könnyed, lírai éneklést kíván, a megfelelő drámai pontokkal együttvéve is éppen Dorkának való. Pengeélen táncolunk, talán el tudja énekelni. Talán még hangilag, az is nagyon sok, de lelkileg rettentő. Ide minden kell, főleg olyan, amit Dorka huszonkét évével soha nem tapasztalt. Senza mamma o bimbo tu sei morto, anya nélkül ó gyermek halott vagy, erről beszélni is torokszorító. Angelicát a történet szerint főúri családja elszakítja törvénytelenül született gyermekétől, őt pedig kolostorba zárják, ott él hét éve gyermekétől távol, jön a hír, a gyermek meghalt, elszakad az utolsó szál, mérgező italt főz magának, vizionál, látja a gyermeket, elindulnak egymás felé. Magáért beszél miről is szólt erre készülni, lemenni olyan mélységbe, amiről nem is tudja, hogy van. Érezni a levegőben a halott gyermek jelenlétét... Olyan megfoghatatlan és mélységes tragédia, és én arra kényszerítettem őt, hogy ezeket a rettenetesen fájdalmas dolgokat igenis élje át. És erre képes-e? Ez annyira inspirálta őt, ez a mélységes fájdalom, hogy a kis komfortzónájából kilendítette. Fontos a komfortzónából kilendíteni a gyerekeket, akár ha tizenhat-hét éves, akkor is. Ha kisebb, nyilván az ember nem terheli, de fontos, hogy minden mélységbe bele tudjon látni. Dorottya képes volt erre és gyakorlatilag Angelica nővérré tudott válni.

Megdöbbentően sikerült... Hogyan tudod elhordozni az emocionális átélés terhét?

Sok év után egy nagyon kedves zongorakísérőnk, hogy így mondjam elhagyott bennünket. Érdekes módon lépésének egyik okát azzal magyarázta, hogy az az érzelmi „hullámvasút", ami nagyon is jellemzi óráinkat neki már túlontúl sok, belefáradt, hogy egyik percben valaki boldogságtól repked, majd egy következő műben szinte összeomlik. Ez őt megviselte, mivel nagyon komolyan támogatta énekeseinket a kíséret során. Kérdezte is, hogyan bírom ezt ilyen energiával. Nos, azt hiszem, hogy ez olyan, mint az adalékanyag az üzemanyagban: jobban megy tőle az autó. Szóval, amikor belebújik az ember valaki bőrébe, vagy akár egy dal költeményének gondolatait bogozzuk, meg kell fejtenem, hogy ki is vagyok most, honnan jövök, mit akarok, mi is történik velem ebben a pillanatban? Át kell, hogy járjon megannyi hangulat, ami a zene és a szöveg tökéletes „együttállásából" sugárzik felém! A képzelet meglendül, felpezsdít, azt érezzük, átlépjük a határainkat. Volt növendékem, aki Desdemona áriáját énekelte, amiben az opera végéről tudja, hogy jön Othello és meg fogja ölni. És imádkozik utoljára. Rendszeresen meg kellett állnunk az órákon, mert sírt. Aztán együtt sírtunk. Ez nem ritkaság. Ezek az átváltozások ajándékok a közönségnek és magunknak.

Saját magamnak ajándékká tudok lenni?

Igen! Amikor már sok minden kiforrja magát, a tehetséges és elszánt növendék itteni tanulmányai végére ér, hátradőlök, csodálom és gyönyörködöm benne! Ez is ajándék.

Mi a szakmai témák közül a tiéd?

Először a bel canto volt, egy felsőfokú informatikai szakdolgozat témája, multimédiás megoldásokkal, hiszen a régi zenét gyerekkoromtól szeretem. Ehhez is sokat olvastam, és sok kötődésem volt. Aztán az egyetemi szakdolgozat, a 20. századi énekpedagógia. Már korábban is foglalkoztatott az a sok egymással homlokegyenest szembenálló irányzat, ami jellemezte a századot. Amíg nem volt autónk, vonaton órákon át utazva fordítottuk férjemmel a jobbára német nyelvű könyveket. A szaknyelvből kiókumláltuk miről is van szó. Aztán magamon kísérleteztem azokat a fura módszereket. Még jó, hogy van hangom! A tanítás során visszaköszönnek mindazok a gondolatok, amik átmentek egyszer a fejemben. A legszélsőségesebb felfogásban is van ráció, csak nem mindegy mennyit használunk belőle. Mint az antibiotikum: van, akinek csak egy cseppet kell adni valamiből, hogy „meggyógyuljon", de ugyanabból másnak soha.

Dömötör, a Te szelencédben mi van: negró, pemetefűcukorka, szájfény, hangvilla...?

Cukorka sosincs nálam, de ritkán előfordul (amikor betegség kerülget), hogy a kollégák által kínált cukorkát elszopogatom. Minimum a placebo jó hatással van rám, de lehet, hogy tényleg segít is valamit. Általában véve viszont igyekszem tudatosan tartózkodni a „varázsszerektől'', mert nekem hosszútávon meg kell tanulnom magamban bízni, nem a csodaszerekben. 
Hangvilla akkor van nálam, ha az Octovoice jazz - a cappella együttesünkkel koncertezünk, mert ott én vagyok a hangadó!

Döme, mi lett Szombathely után?

Szombathelyről Budapestre kerültem, és az ELTE-TTK alkalmazott matematikus szakára iratkoztam be. Amellett, hogy igyekeztem komolyan venni a tanulmányaimat, jártam az ELTE Bartók Béla Énekkarba, ami nagyon nagy horderejű volt az életemben, mert itt szerettem meg az éneklést. Nagyon hálás vagyok ezért Baross Gábor karnagy úrnak, aki elindított ezen az úton, aki sajnos már csak fentről követheti a pályám alakulását. Másrészt gitározni is tanultam, klasszikus technikát is és jazzt is. Ezzel együtt a matematika volt az első az életemben. Le is diplomáztam az ELTÉ-n, és felvettek doktori iskolába a Műszaki Egyetem Algebra Tanszékére. A doktori iskola végén jöhetett valami furcsa „fejlövés'' (addigra egyre intenzívebben énekeltem, elkezdtem magánénekesi órákat is venni, és egyre több kórusban énekeltem), mert egyszer csak azt éreztem, hogy én hivatásos énekkarban szeretnék énekelni. Máig nem értem, hogy hogy lehettem ilyen bátor (vagy inkább tudatlan), de megpróbáltam felvételizni a Rádióénekkarba. Szerencsém volt, mert Strausz Kálmán épp basszistát keresett, és fel is vett, de azt is megmondta, hogy bár nagyon szép és nagy a hanganyagom, teljesen nyers és képzetlen, úgyhogy sürgősen kezdjek el hangképzést tanulni, különben nem fogom bírni a profi terhelést és tönkremehet a hangom. Én ezt komolyan is vettem, és azóta megjártam már a Honvéd Férfikart is, jelenleg pedig a Nemzeti Énekkarban énekelek. A hangom nem ment tönkre, sőt, egyre komolyabb szólófelkéréseim is vannak többek között a Művészetek Palotájában, az Erkel Színházban vagy a Zeneakadémián. 

Hogyan készül a matematikus az Operaház magánénekesi meghallgatására? Vannak tetten érhető elemei a közös halmaznak? 

Alapvetően ugyanúgy, mint bárki más: sok gyakorlással. Talán annyi előnyöm származott, hogy a meghallgatásra szánt öt áriám között volt egy számomra új, amit kimondottan a meghallgatás kedvéért tanultam meg.  Az áriában elég sokszor van rövid szünet, változó hosszúságban.  A gyors tanulásban és számolásban segítségemre volt a racionálisabbik agyam.

A kottaismerettel, kottaolvasással jól boldogulsz?

Azzal szerencsére nincs komolyabb problémám! Egyrészt már az anyatejjel is ezt szívtam. Édesanyám szolfézstanár, és komolyan ki is vette a részét a képzésemből (Kerényi Eszter, Apáczai Csere János-díjas főiskolai docens - a szerk megj.), másrészt hál' Istennek nagyon jó tanáraim voltak a zeneiskolában; Bognár Györgyné, N. Simonyi Ágnes, Horváth Guidóné. Aztán később magánúton és önszorgalomból Kovács Brigittától próbáltam a haladó fokozatot megtanulni, és jazz-elméletet is tanultam. Már lassan 20 éve énekelek kórusban, és 5 éve vannak komolyabb szólóim. Ezalatt eljutottam oda, hogy örömmel mondhatom: a kottaolvasás a legkisebb akadály a tanulásban. 

Milyen tantárgyi tanulmányoknak nézel elébe sikeres felvételi után?

Ha sikerül a felvételim, akkor  ugyanúgy sok magánénekórát kell vennem, mint eddig és természetesen szerepeket is kell tanulnom annak minden vetületével. Ami új lehet, az a színpadon való mozgás és a színészmesterség tanulása és gyakorlása.

Lenne választottad, akitől színészetet szívesen tanulnál?

A kedvenc basszistámtól (ha van ilyen egyáltalán), Ferruccio Furlanettotól, egy fantasztikus olasz Verdi-basszustól. Neki nemcsak hatalmas és elképesztően kimunkált hangja van, de úgy játszik a színpadon, mint a legjobb színészek. Külön atmoszférát teremt és a komikustól a drámai szerepekig mindent elsőrangúan interpretál. Tőle nagyon szívesen tanulnék - bármit!

Mi a fő késztetője a magánénekesi pályád kiművelésének?

Alapvetően ugyanaz, mint szerintem a legtöbb embernek, aki a számára legkedvesebb dologgal foglalkozhat: én az énekesi pályán keresztül tudok a legközelebb kerülni magamhoz, a legjobban megismerni magamat és kiteljesedni. Másrészt - és nagyon nem utolsó sorban -, az énekléssel nagyon sok emberrel tudok közölni valamiféle mondanivalót, sok emberre tudok hatni (jó és rossz értelemben is természetesen, nekem persze jó értelemben a célom), sok embernek tudok élményt szerezni. 

A befolyásolásról, manipulációról mi a tapasztalatod?

A művészi pályára vonatkozik a kérdésed? Sajnos nagyon jelen van, hiszen egy jó szerepért, jól fizető hakniért sokan képesek „egyéb'' eszköztárakat is bevetni. Számomra mindig csak az a kérdés, hogy azt az energiát, amit erre fordítanak, miért nem a gyakorlásra szánják? Mindenki sokkal előrébb lenne tőle!

Miből szerkeszthető meg a jó zeneművész? 

Szerintem ez pont nem olyan dolog, ami patikamérlegen kimérhető, bár bizonyos adottságok vagy tudás kétségtelenül szükséges hozzá. Amit adottságnak vagy tehetségnek nevezünk, abból elsősorban természetesen a jó zenei hallást, muzikalitást, illetve az anatómiai adottságokat (hangszeres zenésznél a hosszú, de vékony ujjak, erős száj körüli izmok, nagy tüdőkapacitás stb., énekesnél erős, jól záródó hangszalag, széles arccsont, széles mellkas stb.) emelném ki, bár érdekes módon nagyon sok minden fejleszthető abból is, amit pusztán adottságnak gondolunk. Ami a tanulás részét illeti, ott elsősorban a szorgalmat és a kitartást tartom fontosnak, gyakorlás nélkül nincs zenész és ez bizony élethosszig kell, hogy tartson. Azon kívül az alázat, az alkalmazkodóképesség mind nagyon fontos tulajdonságok. 

Georg Friedrich Handel mennyiben hat rád? Hol helyezkedik el az ízlésvilágodban vagy a megbecsültek palettáján?

Bár a barokk és a reneszánsz zene nem az első helyen helyezkedik el az én listámon, egyre több gyönyörűséget ismerek meg ezekből a korokból is, ezen belül is Handel nagyon előkelő helyet foglal el. Bár a hatalmas zenei anyagból, amit az utókorra hagyott, még csak nagyon keveset ismerek, az eddigiek alapján zseniális zeneszerzőnek tartom, aki nemcsak a dallamokkal és a hangszereléssel bánt pazarul, de nagyon érzelemgazdag zenét írt. Sokkal könnyebb előadóként interpretálnom az ilyen zeneműveket, mert van valamiféle elképzelésem, hogy a szerző milyen szándékkal írta a darabot. Pont a  Theodora „csak" egy oratórium, de mind a cselekmény, a karakterek, a darab tagolása teljesen operaivá teszik a darabot, ami akkor is gazdagabbá teszi az előadást, ha az koncertszerűen történik.  

A gyakorláshoz vagy kedvteléshez kapcsolódóan végzel testmozgást, tán jársz rendszeresen edzésre? 

Heti rendszerességgel focizom és igyekszem tudatosan nagyon sokat futni közben, mert tudom, hogy (amellett, hogy hasznos a csapatnak) az éneklésemre is jó hatással van, jobb a kondícióm illetve nagyobb a tüdőkapacitásom. Azon kívül kerékpárral közlekedem, ha tehetem, ami szintén sok előnnyel bír. 

Czeller Krisztina nagy odaadással mesélt az esten majd tőle felhangzó áriáról, időszerűnek és örömhírűnek tartja. Aztán hamarosan kiderült, hogy a Te választásod - függetlenül őtőle - szintén ugyanabból az operából való. Irene áriája a vigasztaló, a bátorító megtestesülése. Te ki is leszel a Theodorában? 

Az én áriám nagyon messze van ettől, Valens áriáját fogom énekelni. Valens egy kegyetlen kormányzója a Római Birodalomnak, aki a császár iránti hűségét bizonyítandó, bárkit kivégeztet, aki ellenszegül a császári parancsnak. Ez a parancs úgy szól, hogy csak Vénusznak és Flórának szabad áldozatot bemutatni, más isteneknek nem, vagyis nincs vallásszabadság és az életével fizet az, aki másképp gondolkodik, mint ahogy azt a birodalmi vezetés előírja. Az oratórium végén Valens kivégezteti Theodorát, aki keresztény, és Didymust, aki beleszeret Theodorába, és áttér a keresztény hitre. 

Hogy viseled Te a parancsokat?

Ez változó. Nagyon határozott, sőt, időnként talán öntörvényű ember vagyok, ezért nagyon nehezen viselem, ha olyan ember parancsolgat, aki  valamilyen okból nem kompetens. Viszont egy jó vezetőtől nagyon szívesen veszem az utasításokat, mert tudom, hogy ugyanazt a közös célt szolgáljuk, ki-ki a maga módján. A karmesterekkel, karnagyokkal szinte kivétel nélkül harmonikus a kapcsolatom. Az élet más területein nem nagyon szokott parancsolni senki.

Az olvasás szeretete most merre visz? Mi az aktuális szféra, amiben időzöl? 

Ebben a tekintetben nagy újdonság az életemben, hogy elkezdtem Stephen King regényeket olvasni. Már több filmadaptációját láttam korábban, és már az alapján meg voltam győződve róla, hogy King egy zseni. Amióta olvasok is tőle, ez csak megerősödött bennem. Ráadásul mindjárt a legnagyobb falattal, az életművének központi egységével, a 7+1 kötetes A setét toronnyal kezdtem, aminek körülbelül a közepénél tartok. Lenyűgöző ez az ötletgazdagság, mégis kidolgozottság és strukturáltság, ahogy fejlődik a történet. 

Milyen magas ez a setét torony? Kié? 

Ott még nem tartok, csak sejtésem van. Azt hiszem, hogy a setét torony egy gyönyörű virág, amit meg kell védeni, különben a világ nagyon rossz irányba mozdul, de erre még csak utalások történtek a könyvben, úgyhogy lehet, hogy teljesen rossz irányba tapogatózom.  

Kapsz a regénytől a képzeletvilág eddig ismeretlenébe kalauzolást?

Nagyon is! Kingnél első osztályúan keveredik a képzelet a való világgal, sőt, bizonyos kapukon keresztül a '80-as évek New York-jából a párhuzamos képzelt világba jár oda-vissza néhány főszereplő. Egy későbbi kötetben állítólag majd maga King is megjelenik. Mindenesetre számomra nagyon képszerűek a leírások, sok helyzetet és helyszínt meglehetősen kontúrosan el tudok képzelni. 

Melyik újabb kori vagy modern opera tetszik neked?

Csemiczky Miklós: A brémai muzsikusok c. gyerekoperája nagyon közel áll a szívemhez, több okból is. A hangzásvilága nagyon tetszik, a mese maga nagyon bájos szerintem és külön erős kapocs, hogy volt szerencsém a Szamarat (ami az egyik főszerep) elénekelni a Művészetek Palotája Fesztiválszínházában teljesen rendezett előadáson.  

Az énekes szövegek mennyire befolyásolnak Téged a kedvelhetőségükben? 

Ha a prozódia jó, akkor szinte biztos, hogy csak pozitív irányban befolyásol. Dallam és szöveg együtt alkotnak egységet és akkor tudok jól felkészülni egy szerepre, ha tudatában vagyok egyszerre a szöveg jelentésének, és a zenei mondanivalónak. Régen, teljesen kezdő koromban csak a zenéből indultam ki, emiatt természetesen nem volt elég kifejező az előadásom. Ma már nagyon fontosnak tartom a szöveget is és úgy érzem, hogy csak gazdagabb tud lenni az előadásom, ha megértem a zene és a szöveg összefüggéseit. Ha viszont rossz a prozódia (ami tipikusan fordításnál tud előfordulni, eredeti szövegnél hál' Istennek ritka), akkor nagyon nagy szenvedés tud lenni a tanulás, mert pont az ellenkezője tud megtörténni, a szövegritmus és a zenei ritmus egymás ellen vannak. 

Francia nyelven énekeltél már? Az 'opera nyelve' díjat ki lehetne adni?

Igen, énekeltem, többször is. Operát is, oratóriumot is, kórusművet is. Alapfokon értek franciául, olvasni is elég jól tudok, és nagyon szeretem a francia nyelvet illetve kultúrát, ezért mindig nagy öröm számomra a francia nyelven való éneklés. Ezzel együtt is, ha ki lehet ilyen díjat osztani, az mindenképpen az olasz lenne, ezt azzal együtt mondom, hogy eddig nagyon nagy arányban németül énekeltem, és jóval kevesebbet olaszul.

Van olyan ária, amire úgy érzed, még várnod kell?

Természetesen van, több is. Elsősorban életkorból, testi-lelki meg nem érettségből adódóan, minimálisan énektechnikai okokból is. Verdi basszusszerepei szinte mind súlyosak, vaskosak, drámaiak. Ami talán a kedvencem közülük, és nagy szerepálmom, az Fülöp király a Don Carlosból. Még legalább 10 évig várnom kell vele, de még az is előfordulhat, hogy soha nem érik, sötétedik, súlyosodik meg úgy a hangom, hogy jó érzéssel énekelhessem.

Kiváncsian várjuk szerepléseteket és a hangverseny további fellépőit is!

***

Mennybemenetel ünnepe - május 5. Bartók Terem 19.00

A Camerata Pro Musica kamarazenekar Händel-estje

Közreműködik: Czeller Krisztina, Kajzinger Ildikó és Pintér Dömötör - ének

Szamosi Szabolcs - orgona
Koncertmester: Gyenge Tibor

Műsor:
G. Fr. Händel: Concerto grosso op 6. No 7.
G. Fr. Händel: g-moll orgonaverseny op. 4. No 3. Szamosi Szabolcs - orgona
---------
G. Fr. Händel: Messiás - Symphonie
G. Fr. Händel: Messiás - The Trumpet shall sound - basszus ária a második részből - Pintér Dömötör
G. Fr. Händel: Messiás - Rejoice greatly, O Daughter of Zion - szoprán ária az első részből - Kajzinger Ildikó
G. Fr. Händel: Messiás - Pifa
G. Fr. Händel: Theodora oratorium - Racks, Gibbets sword or fire - basszus ária - Pintér Dömötör
G. Fr. Händel: Theodora oratorium - As with rosy steps the morn - mezzoszoprán ária - Czeller Krisztina
G. Fr. Händel: Dixit Dominus - De torrente in via bibet - duett - Kajzinger Ildikó, Czeller Krisztina
G. Fr. Händel: Judas Maccabeus - nyitány