A napba öltözött asszony - Búcsúnapló Csíksomlyóból
Képgaléria megtekintése2016.05.22. - 00:10 | Harkainé Füzes Rita
"73 éves vagyok, de úgy éreztem, egyszer el kell jönnöm ide." - Kolléganőnk csíksomlyói élménybeszámolója rengeteg fotóval.
"Üdvözlégy, Úrnőnk, irgalmasságnak asszonya!" - Ez volt a mottója az idei csíksomlyói búcsúnak, amelyen mi is kis létszámban részt vettünk.
A pünkösdi hétvégén a katolikus vallásúak egyik legjelentősebb zarándokhelye térségünkben Csíksomlyó. 1567-től a székelyek katolikus hitük megvédéséért hálát adó fogadalmi zarándoklata volt, majd ebből nőtt ki, és vált 1990-től kezdődően az összmagyarság legjelentősebb keresztény eseményévé a búcsú. Az idei évben is több százezren, az ott bejelentett, előre regisztrált adatok szerint 642 ezer ember kereste fel a Somlyó-patak völgyét, hogy közösen vegyenek részt a pünkösdi misén.
Mi is felkerekedtünk, hogy részt vegyünk ezen a nagyszabású eseményen. A „mi" alatt egy olyan csoportot, a "Rita-Sanyi hazajárói" csoportot értem, akik már több mint 10 éve közös utazások alkalmával járják be és ismerik meg az elcsatolt részeket. Sorok írója, mint a kőszegi Dr. Nagy László EGYMI, Beszédjavító Általános Iskola történelem tanára és Sanyi - Szatmári Sándor-, szegedi lakosú idegenvezető, tolmács szervezzük ezeket az utazásokat, melyek nyíltak. Bárki csatlakozhat a csapathoz, bár az évek alatt már vagy 100 törzstagot mondhatunk magunkénak. Eleinte jobbára pedagógusokból állt csoportunk magja, de az évek alatt folyamatosan bővült. A facebook oldalon, mint Rita-Sanyi hazajárói" címen meg lehet találni bennünket. Ebből a csoportból most 31 fő részvételével indultunk el Csíksomlyóba.
Lehetetlen leírni azt az érzést, amit ez a rendezvény kiváltott belőlünk. Ezt csak vázolni lehet. Mindenkinek ajánlom egyszer menjen el és élje át személyesen.
Szombat reggel indultunk busszal Szentegyházasfaluból, ahová előtte való nap érkeztünk meg egy panzióba. Csíkszereda felé közeledve egyre több gyalogos csoporttal találkoztunk. A település központjába érve leszálltunk a buszról, és kibontottuk mi is az angyal címeres magyar zászlónkat. Innen kb. 3 km gyalogos út megtételével jutottunk el a Kissomlyó-hegy és a Nagysomlyó-hegy közötti nyeregbe. A mise helyszínét - melyet eredetileg Csíksomlyó kegytemplomában és a körülötte lévő térségben tartottak -, már a 90-es évektől áthelyezték ide, a nyeregbe, mert nem tudta befogadni a több százezerre duzzadt búcsúsok tömegét. Ide 1993-ban oltáremelvényt építettek, és azóta odairányítják a keresztaljákat (kereszt alatt vonuló, templomuk zászlója és a településük nevét jelző felirat mögé felsorakozó zarándokcsoportokat) és a világ különböző részeiből érkező hívők csoportjait. Az itt található Hármashalom-oltárt P. Bartók Albert, csíksomlyói ferences házfőnök elképzelései szerint, Makovecz Imre, Kossuth-díjas építész útmutatásai alapján Bogos Ernő, csíkszeredai műépítész készítette.
A csoportokat a helységnévtáblák vagy zászlók, vallási közösségi zászlói, székely és magyar zászlók különböző fajtái - angyalos, szabadságharcos vagy csak piros-fehér-zöld-, illetve a népviselet vagy egyenruha különböztette meg egymástól. A vallási közösségek zsoltárokat énekelve, míg egyes zenekarok zenei aláfestéssel vonultak.
A nyeregbe érve az oltár két oldalán lévő dombra igyekeztek az emberek, egymást támogatva, öregeket, mozgáskorlátozottakat, babakocsival érkezőket segítve. Egyes térségeknek előre kijelölt helye volt, de tolongás nélkül mindenki el tudta foglalni a neki megfelelő helyet. A dombon már azok a csoportok vártak bennünket, akik előző este, éjjel elindultak, hogy a „napba nézve" köszöntsék Babba Máriát, a magyarok nagyasszonyát. A székely nép Mária-kultusza a régi időkig megy vissza, a „napba öltözött asszony" már a kereszténység felvétele óta a nép fő pártfogója és imáinak tárgya volt.
A 12 órai mise kezdete előtt hangosbemondón keresztül köszöntötték a megjelent, előre regisztrált közösségeket. Így értesültünk arról is, hogy még Ausztráliából is érkeztek hívők erre a jeles eseményre.
Az áldozás ideje alatt fehér zászlók alatt vonultak a tömegben körbe az áldozópapok, hogy mindenkinek legyen lehetősége áldozni.
Az együvé tartozás érzete a tetőfokára hágott, amikor a mise végeztével több százezer torokból csendültek fel a magyar és a székely Himnusz sorai. Emberek ezreinek csalt könnyeket a szemébe.
Aznap este Szentegyházasfaluban még egy nagy élményben volt részünk. Részt vettünk a méltán nemzetközileg is híres Szentegyházi Gyermek Filharmónia pünkösdi ünnepi koncertjén. A népdalok, katonadalok és a magyar-székely himnusz hallatán ismételten meghatódtunk. Bár sokan csak kintről tudták követni a koncertet, mert a nagy érdeklődés miatt nem fértek be az épületbe.
A Magyarországról érkező csoportok többsége másnap látnivaló szempontjából fontos helyszíneket keresett fel. Mi is ezt tettük. Elsőként Korondra mentünk, ahol a helyi népművészeti termékek közül vásárolhattunk. Természetesen megkóstolhattunk helyi specialitásokat is, mint például a csíki sört. Majd a parajdi sóbánya következett, melynek gigantikus méretei nyűgöztek le bennünket. Több órás úttal értünk el a Gyímesbükkben lévő ezeréves határhoz. Itt található az utolsó őrház, felmásztunk a Rákóczi-vár romjaira és onnan csodálhattuk a gyönyörű gyimesi tájat. Újabb nemzeti színű szalagok kerültek az őrhely előtt található határkőre.
Vasárnap este tömegek igyekeztek Madéfalvára, ahol a Csík zenekar adott koncertet. Mi is megpróbáltunk oda eljutni, mely sajnos a hatalmas dugó miatt meghiúsult. Esténket azonban így is jó hangulatban töltöttük, hisz a vacsoránk után a Szentegyházi Gyermek Filmharmónia tárogatósa és 3 énekes lánya szórakoztatott bennünket, és hajnalig tartó közös éneklés alakult ki belőle. Szebbnél- szebb nóták, népdalok kerültek elő a repertoárból. Hajnalban sokan alvás nélkül megkezdtük hazautunkat.
Ez az utazás egy felemelő élményt adott számunkra. Csoportunkban volt egy 73 éves néni, akit erős kezek segítségével tudtunk a csíksomlyói dombra felsegíteni. Ő mondta: "73 éves vagyok, de úgy éreztem, egyszer el kell jönnöm ide."
Igaza van, egyszer minden magyarnak el kell mennie ide, akár vallásos, akár nem. Mert itt érzi igazán, hogy „magyar vagyok, magyarnak születtem."
A hírhez tartozó képgaléria
Programkereső
Galéria ajánló
Szavazás
Ön mit szeret legjobban a szombathelyi nyárban?
42% - A Savaria Karnevált.
7% - A rengeteg fagyizási lehetőséget.
8% - A sok gondozott parkot.
14% - A nyugalmat, amit a város atmoszférája áraszt.
20% - Csak az számít, hogy igazán meleg legyen.
Összesen 1913 szavazat
Új hozzászólás