A hulladék felhalmozódásának jelensége a paraszti gazdaságok megszűnésével és az újfajta eszközök megjelenésével kezdett el kulminálódni. A városok többsége mostanra nem képes megküzdeni a saját maga által termelt szennyel és szeméttel.

A szelektív hulladékgyűjtés és az újrahasznosítás egy lépés csupán a probléma kezelésében.
 
Magyarországon közel 100 cég foglalkozik a különböző hulladékok hasznosításával (papír, fém, műanyag, üveg, gumiabroncs, elektronika, stb.). Különlegességeink között említhetjük például a magyar szabadalomként jegyzett kartonbútort. Az elhasznált tárgyak újrahasznosítása a paraszti gondolkodásban gyökerezik - mondta a hirado.hu-nak Szigethy Zsófia. A Szabadtéri Néprajzi Múzeum osztályvezetője megjegyezte, hogy a korábban használt természetes anyagok jobban visszaforgathatóak voltak.

A szakértő szerint a paraszti háztartásban nagyjából 3-500 darab használati tárgy volt, a mezővárosokban ezek száma már ezer fölé emelkedett, mára pedig több ezerre nőtt.

A tárgyak megsokszorozódó mennyisége megnövelte a felhalmozódó hulladék mennyiségét is.

A paraszti háztartásokban még nem volt a mai értelemben vett szemét, így nem okozott gondot annak elhelyezése. Megjelent ugyan a hulladék, de a mindennapokban használt tárgyakat, többségében, állandó jelleggel újrahasznosították.

Kincset ért a trágyadomb

Minden családnál volt például trágyadomb, ahová a szerves anyagokat helyezték, komposztáltak. Ami nem a trágyadombra került, azt elégették, a hamut pedig aztán többféleképpen felhasználták: evőeszközöket fényesítettek vele vagy hamulúgot főztek belőle, ez volt a mosószer. De hamulúgból és zsírhulladékból (pl.: marha-, birkafaggyú, disznózsír) készült a szappan is.

Tollfosztás Kisszékelyen 1954. március 12-én (MTI Fotó/Magyar Fotó: Langer Klára)

Különleges ritkaságnak számított a papír, amelyet sokáig megőriztek, csomagolásra használtak. „Elértéktelenedve" pedig WC papír lett belőle, majd szintén a trágyadombon végezte.

Ünnepi ruha, munkaruha, rongyszőnyeg, hamu

Nagyanyáink még jóval kevesebb ruhaneművel rendelkeztek és alapvetően mindegyik ünneplőként kezdte. Elhasználódását követően lett belőle hétköznapi majd munkaruha, rongyszőnyeg és végül hamu.

Műanyagot nem használtak, az élelmiszerek nylon csomagolását (pl.: a tejeszacskót) pedig falvédőként vagy lábtörlőként, esetenként szőlőkötözésre hasznosították tovább.

Falusiak ünneplőben, vasárnap a falu utcáján Bánkon, 1953. szeptember 3-án (MTI Fotó/Magyar Fotó)

A törött üveget vagy kerámiát, kihasználva hőszigetelő és hőtartó funkcióját, gyakran a kemencékbe építették bele.

A kapának is volt evolúciója

A fém tárgyak közül talán a kapa példáját lehet kiemelni, amelyek szinte kivétel nélkül fedőkapaként kezdték, majd a kopásnak köszönhetően először férfi kapaként, majd női kapaként vették hasznát, amikor már jelentős volt a méretcsökkenés, gyerek kapa, esetleg répa kapa lett belőle. Ócskavasként pedig az ún. cigánykovácsokhoz került, akik újrafelhasználták a maradék anyagot. Például üstöt foltoztak vele.

Az újonnan megjelenő PET-palackokat is eleinte újrahasznosították: tölcsérként, befőttesüvegként vagy csak flakonként funkcionáltak. A tömeges elterjedése azonban a szervetlen hulladékok felhalmozódását is jelentette.

Papírral teli kosárral nyit be két fiú a MÉH (Melléktermék és Hulladékhasznosító (állami) Vállalat) egyik átvevőhelyére Budapesten, 1958. március 29-én (MTI Fotó: Bojár Sándor)

A paraszti társadalmakban uralkodó értékmegőrző szemlélet újabb szakmák kialakulását is elősegítette. Ilyen volt például az ún. drótos tót, a Magyarországon élő szlovákok között elterjedt mesterség is. A megrepedt edényeket, tálakat, fazekakat drótozták meg, és mivel egyes településekre csak ritkán jutottak el, számos esetben a még ép edényekre is rászerelték a dróthálót. A törött részeket pedig bádoggal foltozták meg.

Kusnyár Evelin grafikus kartonpapírból készített bútoraival egy kiállítás megnyitóján 2007. november 8-án a Karton-Art Design Galériában. Különlegességnek számít az újrahasznosítás területén a magyar szabadalomként jegyzett kartonbútor (MTI Fotó: Czimbal Gyula)

A 20. század második felében megjelentek a falusi ezermesterek (buherák), akik leleménnyel és ügyességgel hoztak létre akár új eszközöket is. Ilyen volt egyebek mellett, a nagyon népszerű csettegő, ami tipikus közlekedési, szállítási eszköznek számított akkoriban és különböző alkatrészekből készült.

A mostanában újra divatos „recycling" gyökereit a korábbi társadalmaknál, akár nagyanyáink korában is megtalálhatjuk, célja nem pusztán egy új funkció keresése a tárgynak, hanem annak értékének megnövelése is. Amikor hulladékból ismét egy használati tárgy születik - mondta Szigethy Zsófia. A szakértő előadása május elején a Budapest Pontban szervezett ReProduct recycling és ökodizájn vásár keretében hangzott el.