Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy mozgássérült fiú, Balázs, és neki volt egy álma, az autóversenyzés. A fiú szerencsés volt, mert remek osztálytársai voltak, és még remekebb osztályfőnöke. 

Purzsás Viktória, az Aranyhíd EGYMI tanára, nem volt rest tanítványáért „nyakába venni a világot", keresni egy alapítványt (MIRA Orient Art Kulturális és Jóléti Alapítvány) és segítséget kérni. Az alapítvány sem volt rest megkeresni egy autóversenyző hölgyet (Forgó Gabriella, HUGIRACE), aki olyan gyorsan indult a fiúhoz, mintha élete legfontosabb gyorsulási versenyén startolt volna el autójával, amelynek neve MESE! Mese, mint Magyar Népmesék.

A magyar motívumokkal díszített versenyautó és népviselet is dukált az álomhoz, amely megvalósult. A versenyautó vezetőjének hitvallása elvezet ennek a mesének a "majdnem végéhez": „Jól esik adni, még ha csak apróságot is."

A fiú, Balázs boldog mosollyal az arcán ült egy amatőr gyorsulási versenyautóban és egészen közel érezte magát igazi álmához, a FORMA 1 világához. A mese tanulsága, ami az egyiknek „apróság", az egy másiknak a „minden"! Reméljük, itt a mesénknek nincs vége, és hamarosan a folytatásról mesélhetünk!