Eredetileg a várkerületi óvoda gólyái lettek volna meggyűrűzve, de mivel azok még kicsik, így velük várni kellett. Ekkor jött a képbe a csényei óvoda, ahonnan jelezték, hogy a madárkák már elég nagyok. Óriási köszönet a Sárvári Hivatásos Tűzoltóparancsnokságnak - Katasztrófavédelemnek és a Magyar Madártani Egyesület (MME) tagjainak az áldozatos munkájukért, mint kiderült, kiválóan dolgoztak együtt.

Az előkészületeket Kovács Levente parancsnok felügyelte, akinek ezúton is köszönjük, hogy térítésmentesen a rendelkezésünkre bocsátotta a járművet. A szakembereket gyorsan kíváncsiskodók hada vette körül. A leglelkesebbek - egyesületünk tagjai mellet - a helyi óvodások voltak, akik csillogó szemekkel követték az eseményeket. Az akció a fiókák lehozatalával kezdődött. Erre Koszorús Péter, az MME tagja vállalkozott. A darusautó kosarából kihajolva kiemelte a két kis állatot. Már a levegőből jelezte, hogy probléma van. Az egyik madár lábára műanyag zsinórok tekeredtek. A földön aztán kiderült, hogy sajnos nagy a baj. Szegény állat annyira beletekeredett a csapdába, hogy azok a bal lábát mozgásképtelenné tették, és még a combja húsába is belevágtak. Nagy szerencse, hogy a helyszínen volt Dr. Kóta András állatorvos, az MME Vas Megyei Helyi Csoport titkárhelyettese, aki "svájci bicskájával " eltávolította a kisgólya „bilincseit". Az állat egy időre a kőszegi Chernel-kertben lévő madárkórházba kerül. Sajnos a gyűrűzéséről le kellett mondanunk.

A másik, egészséges madárkát viszont meggyűrűztük. A nagy érdeklődésre való tekintettel a szakemberek kiselőadást tartottak a madárgyűrűzés okáról, módjáról, jelentőségéről. A gyűrű a madár azonosítója, melynek adatai bekerülnek egy nemzetközi informatikai rendszerbe. Ez lehetőséget ad arra, hogy a szakemberek a föld szinte bármely pontján, nyomon tudják követni a költöző madarak mozgását, vonulását. Ez sok információt ad a szokásaikkal, vonulásaikkal, fészekrakásaikkal kapcsolatban. Rengeteg érdekes tudással lettünk gazdagabbak. Közben a gyűrűk is felkerültek a kis állat lábára. A jól látható a műanyag és a fém is. A bátrabbak és a kíváncsibbak eközben meg is simogathatták a pelyhes kis állatot.

Az idő múltával az egészséges állat - szülei nagy örömére - visszakerült a fészekbe, míg a beteg jószág bekerült a dobozba. Teljes volt az egyetértés abban, hogy a kisgólya fészekből való kiemelése és a lábainak megszabadítása nélkül valószínűleg hamar elpusztult volna. Büszkén elmondhatjuk: megmentettük az életét.

Ezzel a jóleső érzéssel indultunk aztán haza! Köszönjük, hogy részesei lehettünk ennek a felejthetetlen élménynek! Ha minden igaz, bő két hét múlva a Várkerületi óvodánál újra találkozunk.