Ha meghalljuk a murányi Vénusz nevet, elsősorban Gyöngyösi István legismertebb művére, a Marssal társalkodó murányi Venus című elbeszélő költeményére gondolunk. Ez az 1664-ben megjelent írás hozta meg Gyöngyösi számára az elismertséget. A költő valóban megtörtént eseményeket vetett papírra, a murányi Vénusz, azaz Széchy Mária nem a fantázia szüleménye. Gyöngyösi 1663-tól Wesselényi Ferenc nádor - az ő nevéhez fűződik a Wesselényi-összeesküvés - titkáraként tevékenykedett, vagyis, ahogy akkor nevezték, a komornyikja volt. Magától Wesselényitől hallotta a történteket, vagyis, hogy a nádor még Fülek várának kapitányaként hogyan foglalta el Murány várát, és hogyan alakult a románca a murányi Vénusszal.

De ki is volt Széchy Mária, a régi Magyarország egyik legtöbbet emlegetett nőalakja, akit Gyöngyösi a szépsége miatt nevezett el murányi Vénusznak?

Mária pontos születési idejét nem tudjuk, 1610-ben született Rimaszécsen, a hónap és a nap viszont tisztázatlan. Az viszont már biztos, Kőszegen hunyt el, 1679. július 18-án. Hogyan került ez a rendkívül kalandos életet élő, három férjet is magáénak valló, a Wesselényi-összeesküvésbe belekeveredő nő Kőszegre? Hosszú út vezetett el odáig, mélyen átitatva a kor szellemiségével, eseményeivel.

A kis Mária Széchy György és Homonnay Drugeth Mária gyermekeként látta meg a napvilágot. Nyolc testvére volt, de csak három nővére érte meg a felnőttkort. Bár Széchy György nem tartozott a kiemelkedő történelmi személyiségek közé, a zűrzavaros korszakot kihasználva sikerült megszereznie Murány várát, mely a család fontos központjává vált. Mária a többi arisztokrata lányhoz hasonlóan nevelkedett, szerette a zenét, az irodalmat, viszont nem érdekelték a tudományok, és nyelveket sem tanult, kizárólag magyarul beszélt. George Sand-hez és Szendrey Júliához hasonlóan szeretett férfiruhában járni, ami kiváltotta környezete nemtetszését. Férfi módra ülte meg a lovat, és kedvenc elfoglaltságai közé tartozott a vadászat. Már 17 éves korában férjhez ment. A főnemesei családok szokásainak megfelelően a szülők minél korábban igyekeztek megfelelő házastársat szerezni leánygyermeküknek, hogy a család számára szövetségest szerezhessenek. Ezért hozzáment ifjú Bethlen István váradi főkapitányhoz (a nagy fejedelem, Bethlen Gábor unokaöccséhez). Házasságuk nem tartott sokáig, mert férje hatévnyi együttélés után meghalt. Az esküvőre is kalandos, mondhatnánk krimibe illő körülmények között került sor. Először ugyanis el kellett halasztaniuk egy kis időre, mivel a lány apját, Széchy Györgyöt meggyilkolták megbízhatatlan politikai hozzáállása miatt. Bethlen István és Mária a házasságkötés után Váradra költöztek, ahol élénk társadalmi életet éltek. Mária szerette a férjét, élvezte a nagyvilági életet, a társaságot. Mindennek István halála vetett véget.

Rozsályi Kun István Szatmár vármegyei főispán következett a férjek sorában. Ez a házasság egyben védekezés is volt, mivel Máriát a Bethlen család megpróbálta kisemmizni volt férje birtokaiból, és a nő úgy gondolta, férjezett asszonyként több eséllyel győz a hosszú pereskedés során, mint egyedülálló nőként. A második férj egy egyszerű köznemes, hétköznapi ember volt, aki nem segített a feleségének, meg amúgy sem fértek össze, ezért Mária otthagyta őt, és Déva várába költözött. Abban a korban ez nem volt általános jelenség, hogy egy nő csak úgy lelépjen, ráadásul Déván cseppet sem élt önmegtartóztató életet, bőven kivette a részét a társasági eseményekből. A felbőszült férj megpróbálta erőszakkal hazavinni, ám ahhoz meg kellett volna ostromolnia Déva várát, ehhez azonban már nem fűlött a foga. Így nem maradt más, mint a válás. Anyja halála után visszaköltözött Murány várába.

A harmadik férj Wesselényi Ferenc füleki főkapitány, későbbi nádor volt. 1644-ben házasodtak össze, Széchy Mária életének 34. évében, rendkívül kalandos körülmények között, legalábbis Gyöngyösi István szerint. Mivel Murány vára fontos erődítménynek számított, Fülek várának Habsburg-párti kapitánya, Wesselényi Ferenc elhatározta, hogy elfoglalja. Mária 2. férjéhez hasonlóan neki sem volt ínyére az ostrom, más módszert eszelt ki. Titkos találkozót kért egy levélben Máriától, ami létre is jött. Wesselényi rávette a nőt, hogy segítsen neki elfoglalni a várat, cserébe elveszi feleségül. Minden úgy zajlott, ahogy megbeszélték. A nő kötélhágcsót engedett le a vár bástyájáról, amelyen Wesselényi és emberei titokban felmásztak, majd lefegyverezték az őrséget, amikor Mária sógora nem tartózkodott a várban. Hogy ez valóban így történt-e, nem tudjuk, viszont Murány várának elfoglalása után összeházasodtak, és a murányi Vénusz még a katolikus hitre is áttért a férje kedvéért (addig protestáns volt).

Ez a házasság jól sikerült, a házaspár szerette és tisztelte egymást, Wesselényi mindig kikérte felesége v

éleményét a fontos dolgokban, bár emiatt papucsférjnek tartották. Férje révén Mária belekeveredett a Wesselényi-összeesküvésbe, Murány vára is a tárgyalások egyik helyszínévé vált. Wesselényi súlyos betegen vett részt az eseményekben, mire a mozgalom véget ért, már nem élt. Az összeesküvés lelepleződött, vezetőit, Nádasdyt, Frangepánt és Zrínyi Pétert kivégezték. Az udvar német őrséget küldött Murányba, Széchy Mária úgy döntött, hogy átadja. Pozsonyba hurcolták, ahol egy ideig börtönben raboskodott. Élete végén a család kőszegi birtokán élt elhagyatva, szegényes körülmények között. 1679-ben halt meg.

A murányi Vénusz, azaz Mária megosztotta kortársai és az utókor véleményét. Ő volt a nő, aki a szépségével elkápráztatta a férfiakat, ugyanakkor mit sem törődött a konvenciókkal. A férfiruhában járás, a válás, a szabad élet megbotránkoztatta a hipokrita társadalmat. A 19. században sokan megörökítették a történetét, Kisfaludy Károly, Petőfi Sándor, Arany János, Tompa Mihály is írt róla. Móricz Zsigmond egy színdarabban örökítette meg. A ház, melyben kőszegi száműzetését töltötte, még mindig áll, emléktábla hirdeti a Chernel utca 5. szám alatt, hogy valaha ott lakott Széchy Mária.

Széchy Mária háza, Kőszeg, Chernel utca 5.