Mágia, zaj és halleluja - Alterába zárónap Quimbyvel, Sziámival és Szabó Balázs Bandájával
Képgaléria megtekintése2016.07.17. - 17:45 | Büki László 'Harlequin'
Közhelycéltáblánk közepébe talált a "Már csak 360 napot kell aludni a következő Alterábáig", okosság, ami egyet jelentett azzal, hogy az ideinek az utolsó napján hangzott el. Az időjárás piszkosul nem akarta a hetedik fesztiválon a rakkenrollt, szerintünk valami megnemértett kortárs zeneszerző bűvöletéből ocsúdva pippantotta az ország fölé ezt a fesztiválgyilkos taknyos szürkeséget...
HIRDETÉS
Körülbelül annyira áll távol tőlünk a mulatós műfaj, mint magától a fesztiváltól, mégis adtunk egy esélyt a dolognak. Ráfoghatnánk az időjárásra is a szívmelegítő italokat, de nem akarunk hazudni: kellett az a feles és a forralt bor Gyémánt Valentin műsora előtt, hogy jobban járja a lábunk a lakodalmast. Annyira belemelegedtünk a bulihangulatba, hogy a visszatapsunk is sikerrel járt, de sajnos minden jónak egyszer vége szakad, így az előadóművész úr egy lírai számmal és fájó szívvel búcsút intett nekünk.
Majd jött az izgalmas várakozás a délután legnagyobb durranására, Magyarország elsőszámú mulatós előadójának megjelenésére. Hát persze, hogy mindenki Kis Grófóra volt kíváncsi a Családi délutáni programjai között! Előzetes terveinkben szerepelt a körülbelül félórás mulatós blokk szkipelése, de ha Gyémánt Valentinnak is adtunk, akkor Grófó is megérdemel egy esélyt. Összességében nem volt rossz vagy eredménytelen a produkció, hiszen a szemerkélő eső ellenére szinte mindenkit kicsalt és megmozgatott a mulatóskirály. Nagy kár, hogy az időjárás közbeszólt, és csak maroknyian élvezhették a fellépést. Amit megfigyeltünk koncert közben és pozitívumként kiemelünk, az Grófo közvetlensége és hangulatteremtése, valamint a szólógitáron játszott cimbalomszóló (az elmúlt napokban kialakult nálunk egyfajta „hangszer és annak megszólaltatója" nevezetű fétis). A lényeg, hogy szódával elmegy a mulatási és egyszer mindenkinek el kell vesztenie a Grófo-szüzességét.
Fotó: Alterába Fesztivál
Eső ide vagy oda, a Sziámi Andfriend's közönsége végig kitartott a színpad előtt, igaz, a sátor alól is sokan énekelték a "százbolhát", vagy épp a Roszik Hella által lélekemelően előadott "Kicsi kicsiszolt kőt". A magyar underground alapkövét lerakó Müller Péter Sziámi és zenésztársai rövid, ám az aranykort nosztalgikusan megidéző dalait zenei mannaként szorítottuk magunkhoz.
A zenekarcserék közötti űrt a kisszínpadon KHJ, azaz Kardos Horváth János jobbnál jobb szövegű dalai töltöttük meg. Fura kontrasztot adott, hogy pár órával előbb még mulatós muzsikákat hallgattunk ugyanitt, este pedig már Janó okosságait, odamondogatásait, életbölcseleteit, politika- és társadalomkritikáit. Azért a kertparti fíling pozitívuma mellett próbáljunk meg keresni Magyarországon olyan fesztivált, ahol Kis Grófo melegíti be a színpadot Kardos Horváth Jánosnak!
Visszatérve a nagyszínpadhoz már Szabó Balázs Bandája csapott a húrok közé. Buliztunk, buliztunk, de a hangosítással voltak problémák. Véleményünk szerint a basszus nagyon elvitte a hegedűjátékot, ami éppen a velejét adja a banda muzsikájának. Hangosítás ide vagy oda, az, aminek át kellett jönnie, Balázs révén átjött a közönség felé. Jelentjük: sikeresen megkaptuk a szokásos lélekmentő boldogságcsomagot!
Váltás, KHJ, majd a Nagyszínpadon következett a még nagyobb Quimby, akik már szépszámú közönséget toboroztak a morcos idő ellenére. A srácok nem hibáznak, vérprofik, megadtuk magunk nekik! Az őket váltó Esti Kornél koncertjére mindent lehet mondani, de hogy unalmas és leülős azt nem! A nem kevesebb, mint négy gitárral operáló együttes hangzása egyáltalán nem volt túl fojtogató, jól megfértek egymás mellett a húros hangsávok. Ami a legmeglepőbb volt - és az előző megállapításunkhoz is kapcsolódik - az a dobos srác megvadulása olyan értelemben, hogy az alapvetően háttérbe száműzött dobszerkót olyan szinten hozta működésbe, hogy szinte előre kívánkozott a frontemberi pozícióba. Ezért is éreztük kiegyenlítettnek a dob vs. gitárok párharcát, amelyben szerintünk a fiúk megtalálták az arany középutat.
A koncert végeztével Janót már nem sikerült visszacsalogatni a kisszínpadra egy félórás ráadás erejéig, viszont a háromfős Konyha zenekar behangolására nem kellett annyit várni, mint előző kollégáiknál. A Szepesi Mátyás vezette trió nagy bulit csapott egy nagy konyhányi közönségnek. Késői kezdéssel, de annál nagyobb élvezettel ért véget a hetedik Alterába!
A hírhez tartozó képgaléria
Programkereső
Galéria ajánló
Szavazás
Ön mit szeret legjobban a szombathelyi nyárban?
42% - A Savaria Karnevált.
7% - A rengeteg fagyizási lehetőséget.
8% - A sok gondozott parkot.
14% - A nyugalmat, amit a város atmoszférája áraszt.
20% - Csak az számít, hogy igazán meleg legyen.
Összesen 1907 szavazat
Új hozzászólás