"Elő a gitárt, téveszd el az irányt" - harsogja Legát Tibor a kocsimagnóból, mert ez egy olyan kocsi, amiben még magnó van, és olyan zene szól benne, ami nem jött ki cédén. Legát egy vátesz, mert aki Béla jobbján ül, eltéveszti. Béla napokig cipeli a leányzó komfortos fenekét a kocsi szakadt ülésén, überfaszaság van, szabacccccság van, közös kassza, meghívlak, netefizess, demosténjövök, együnk-igyunk, nézzükmegegyütt. Harmóniában a női igennel és iránnyal. Így telnek a mézesnapok, nincs vita, min szó fennakadna, csak dolce. 

Hamarost kellapénzkalácsra nap, így autó irányba állít, Béla gázad haza. Száguldás, se por, se szerelem? Deee, azért az volt! Az integetésbe kódolva. Újra rákezd Legát, de a fene se gondolja akkor még, hogy a magányos visszaút visszaüt: a szürke leánykából estére Sárdon felesége lesz, azaz befigyel a kulturális ingerszegénység, más néven a feszti(vál) kórkép. A puszta szeren a bort (sört) értve. Filmszakadás van körömszakadtáig. 

Reggel sátorból ki, sátorba be, és jön az alva ébredés vagy inkább ébre alvadás. A hajnalba hajló csapatás acélbetétes lórúgása. A test bírja, mert már nem idős a rakenrollhoz, de még fiatal a halálhoz. Előbb reagál. A lélek meg fáziskés. Markolatig döfődve. Fel- és félreismer. Aztán jöhet a sírás. Óóó.... 

Másnap virtuális csend. A teret nem zavarja magánélet. A lét a magányé lett. Ott távol tovább csapatnak. Béla üzen a csapatnak: a (sör)csap-attak csak patak, mibe csapattak. Orálisan. Amúgy meg anyátok - gondolja Béla.

Mire ezeket leírja, arra a Kiscsillag már túl van a Menetszélen, ő meg középen menetszellent néhányat a söröktől. Öröktől bélproblémái voltak Bélának. A szülei is váteszek, nemcsak Legát, hogy ilyen nevet adtak neki. A név kötelez. Lóg is rajta Béla. Ám egy huszárvágással eloldja a gordiuszi homót. Ecce'. Kécce' má' nem tudja...

Enged a lógás a gravitációnak. Béla zuhan, Lóci játszik. Napölel.

"Mer' az álom olyan édes
Mintha a baj nem is volna
Önmagától minden este elbotolna" 

Béla felröhög. Mekkora egy balfasz vagy, te Béla, gondolja magáról. Nő benne a nő, a nóta benne nem, de nota bene: teher alatt nő a Pál ma. Manifesztiválódik.

Béla szőkesége már milyenvolt, de a göndör mosoly megmaradt. Túlél vele vagy túlérvel-e? Oly mindegy. Él.

"...és ebbe más is belehalt már."