Lehet, jobb lett volna pár korsó sör mellett lazába beszélgetni, elindítani a diktafont és csak hagyni, hogy Gidó meséljen, s a sztorikba csak néha beleszólni, hogy irányt szabjunk a szövegfolyamnak. Nem így történt: szokványos kérdezz-felelekké egyszerűsítettük a beszélgetést, olykor nem szokványos válaszokkal.

vaskarika.hu: Visszagondolva a kezdetekre, mindig is rockzenét akartatok játszani?

Gidófalvy Attila: Biztosan. A zenekar 1972-ben alakult, én 1987-ben csatlakoztam a csapathoz. 1987-1990-ig, és utána 2000-től a mai napig tagja vagyok, s remélem, hogy nagyon sokáig fog ez a fogat még működni. Amikor én érkeztem, már akkor is egészséges, dallamos rockzenét nyomtak, ami mára maximálisan kiforrta magát. Először 1981-ben játszottunk együtt a dorogi rockfesztiválon, és 1987-ben, amikor a Fáraóval nyomultam, akkor Ők voltak az állandó vendégzenekar.

v: Volt-e olyan zenekar, aki meghatározta a zenei stílusotokat?

GA: A kezdetekkor jelentős Deep Purple irányú beütések voltak, ami a mai napig alapvetően meghatározza a zenei stílusunkat. Ehhez teszi hozzá a gitárosunk, Erős Attila a saját egyéniségét, érzésvilágát. Ő a főzeneszerző a zenekarban, az ő zenei irányultsága jelentősen meghatározza a Lord stílusát.

Pohl Misivel kézenállást gyakoroltatva - lovasnapi buli Jánosházán

v: Milyen volt a 2006-os „Kifutok a világból" album fogadtatása?

GA: Nagyon jó, annak ellenére, hogy a Lord együttes sosem volt médiabarát zenekar, így az országos kereskedelmi adók nem is játszották dalainkat. Pedig lenne rá igény, mert a koncertjeink látogatottsága ezt igazolja vissza. De ez a fajta rockzene nem tud beépülni a műsorpolitikába, nem kell a kereskedelmi rádióknak.

v: Pedig nagyon zene!

GA: Igen. De leginkább úgy, ahogy a Tankcsapda megcsinálta, a „Ha nem hiszed el, hogy az élet egy ajándék" c. dallal... Az egy csodálatos, óriási nóta. Visszatérve az előző gondolathoz: mindig azt hallani a kereskedelmi rádiókban, hogy sok a gitár. Hát akkor milyen stílust játsszunk?! A miénk nem az a vendéglátós jellegű zene, amit el lehet prüntyögni egy szintetizátoron, mozgás- és énekimitátorral. Tehát nem egy felkapott médiatörténet a zenekaré, de úgy érzem, hogy a koncerteknek a varázsa az sokkal többet ér, mintha hallanák a dalt a rádióban. A rádióban a trendeknek megfelelő, tiszavirág-életű produkciókat hype-olnak, ezek egy ideig „kifolynak", felfuttatják őket, aztán idővel el is felejtik. A mi dalainkat nem felejtik el, míg világ a világ lesz „Vándor", lesz „Kisfiú", lesz „Napvilág".

v: Készültük-e új albummal a közeljövőben?

GA: Tavaly adtuk ki egy DVD-t, melyen 26 dal szerepel, és az elmúlt 35 év átfogó anyaga ez a válogatás. Ki akartunk adni egy válogatás albumot is, de az ütötte volna a DVD-t. Egyébként a CD-kiadás ma már nem a meggazdagodásnak a terepe. Ma egy aranylemezhez 7500 eladott példány kell (ez régen 100000 volt), és az internet térnyerésével annyira lecsökkent a vásárlóerő, hogy csak azok vásárolnak hanghordozót, akiknek jelent valamit, hogy dedikáltathassák. Nekik ereklyének számít ez. Ettől függetlenül természetesen tervben van az új anyag.

Török Józsival a 22. Sitkei Rockfesztiválon

v: Augusztus 30-án felléptetek a Sitkei Rockfesztiválon. Milyen érzés volt egy év után visszatérni?

GA: Nekünk Sitke „hazai pálya", ezt tudja a közönség is, láthattad. Hatalmas hangulat volt, amire korrekten felkészültünk, és örültünk, hogy mind az együttes, mind a fesztivál a régi kerékvágásban maradt.

v: Hol és mivel töltöttétek a nyarat a fellépések szüneteiben, ha egyáltalán volt ilyen?

GA: Nagyon kevés időnk van lazulni. Általában nyáron kell mindig kidübörögni magunkat a szabadtéri színpadokon, a motoros fesztiválokon, vagy falunapokon. Nekünk a nyár olyan, mint a fagylaltosnak: neki is akkor kell adni azt a megfelelő mennyiséget és minőséget, amikor idénye van.

v: Nem gondolod azt, hogy ez a zene már „lejárt lemez", és kissé elszaladt felette az idő?

GA: Hát figyelj, a rock and roll örök és elpusztíthatatlan. Nem jár le a szavatossága, mint a bolti kajáknak, vagy a műanyag szirupoknak. Én csak egyet tudok üzenni a kedves olvasóknak: az élőzenét meg kell becsülni, hiszen amíg forog a világ, addig ezek a dolgok működni fognak, és vele együtt a rock and roll is létezni fog. Most én nem akarok nagy szavakat használni, de amíg a világ kerek, addig mindig lesznek rockerek, ahogy legjobb cimborám, Suszter Lóri mondta. Ezt az életérzést meg nem lehet egyik napról a másikba sutba vágni. A generációnkkal született és számos generáció fog felnőni még rajta!

Jövőre, veletek, ugyanitt - búcsú a sitkei rockfesztivál közönségétől

A képek a 22. Sitkei Rockfesztiválon és a jánosházi Lovasnapon készültek.