Zakopane, a Tátra északi oldalán fekvő hegyi település - egyben igen népszerű nyaralóhely - festői helyszínként szolgált a nemzetközi folklórtalálkozó megrendezéséhez. A "fekvő óriást" minázó hatalmas sziklatömb, a Giewont árnyékában felállított cirkuszi sátorban esténként két-háromezer főnyi közönség fogadta a kitűnő színpadi körülmények és látványos külsőségek között fellépő csoportokat. A tizenöt országból - többek között Indiából, Indonéziából, Mexikóból, Törökországból, Spanyolországból, Bulgáriából és más európai országokból - érkező együttesek, valamint több hazai csoport igyekezett is kivívni a népes közönség megelégedését, s megmutatni saját tánc- és zenekultúrájának gyöngyszemeit.

Így voltak ezzel természetesen a szombathelyiek is, akik a Kárpát-medence hét néprajzi tájának táncait, dallamait és viseletét vitték magukkal Lengyelországba. A Szökős félórás versenyprogramját vasi, nógrádi és kalotaszegi táncok köré építette - körutazást nyújtva a közönség számára az Alpokaljától az Erdélyi-szigethegységig. Az együttes művészeti vezetője, Molnár Péter által szerkesztett és koreografált műsorban a magyar néptánckincs szinte valamennyi rétege, színezete felvillant - ez a sokszínűség és a lendületes előadásmód méltán nyerte el a tíz fős nemzetközi zsűri elismerését, s hozta meg a legmagasabb pontszámot a teljes mezőnyben. A művészeti vezető és Gaspari Gábor együttesvezető által az elmúlt években vezetett közösségi-szakmai munka így meghozta gyümölcsét, s egyben elismerését a kárpát-medencei magyarság kivételesen gazdag tánckultúrájának, a hazai néptáncmozgalom színvonalának.

A táncosok sikere mellett a fesztiválra melléjük szegődő vonósbanda, a Sárarany Zenekar szereplése is említésre méltó, hiszen a muzsikusok a zenészek és énekesek versenyében nyerték el az első díjat.

A magyar sikerek élményét és a lengyel Tátra lenyűgöző szépségét már csak a fesztiválszervezők és környékbeli lakosok lelkesedésének és goral öntudatának megtapasztalása múlta felül. Tiszteletet érdemel az az igyekezet, amellyel ez a hegyvidéki nép ápolja sajátos kultúráját, s közvetíti nem csak a közönség, hanem a fesztiválra vendégként érkező külföldi csoportok felé is. A múlt szombaton hazatérő magyarok fülében még most is ott cseng a "Gorale, gorale" dallama, melynek közös éneklése megható pillanatokat okozott, a szombathelyi fiúk combjában pedig még minden bizonnyal érződik a "zbójnicki" nevű fokossal járt tánc élménye.

Adni és kapni is sikerült tehát a nemzeti kultúrából, így igazzá vált az ismert mondás - mellyel a Szökős nagy sikert aratva búcsúzott a fesztiválzáró gálaest közönségétől: "Polak, Węgier, dwa bratanki, i do sabli, i do sklanki".

A fesztiválrészvételt Szombathely Megyei Jogú Város támogatta.