Gyermekként hajléktalan szüleivel járta az utcákat, a középiskolát be sem fejezte. Mégis őt választotta egy ezredes felesége a magas rangú férje helyett. Vajon mit tudott ő, Egry József? Ha megnézzük festményeit, közelebb kerülünk a válaszhoz. Szerelméről pedig Nyáry Krisztián mesél legújabb könyvében: a Festői szerelmekben.

Egry József egy majdnem a halálával végződő tragédia során ismerkedett meg a nála kilenc évvel idősebb, férjes asszonnyal. Egy hadgyakorlat alatt ugyanis beszakadt a jég az akkor 33 éves közlegény alatt, és a fiatal festőt a badacsonyi hadikórházba küldték. Itt ismerkedett össze Pauler Juliskával, akinek olyannyira fontos volt a festő szerelme, hogy dacolva a közvéleménnyel és a családjával, elvált magas rangú férjétől, és összekötötte életét Egryvel. Házasságuknak nem jósoltak hosszú jövőt még barátaik sem, hiszen két olyan ember talált egymásra, akinek családi háttere, iskolázottsága, lelki alkata is különbözött. Szerelmük azonban mindent túlélt, 35 éven át, a festő haláláig kitartottak egymás mellett jóban-rosszban.

Egry József azonban nemcsak a szerelmét találta meg Badacsonyban, a Balaton partján, hanem egyik fő témáját is. Innentől kezdve szinte kizárólagos témája lett a balatoni természet és az itt élő emberek - írja könyvében Nyáry Krisztián. A szerző 2012 elején barátainak kezdte publikálni a Facebookon a magyar írók és művészek szerelmi életéről szóló képes etűdjeit, melyekkel néhány hónap alatt hatalmas népszerűségre tett szert. Az ismerősöknek készült bejegyzésekből született az Így szerettek ők című két kötet, melyekkel az író hihetetlen ismertségre és népszerűségre tett szert. A 2016-ban megjelent Festői szerelmek című könyve szintén hatalmas siker, melyet mutat, hogy hónapokig a Bookline sikerlistájának élén állt.

„Festők, akvarellek, olajképek és rajzok ihletadói. Szeretők és házastársak, csábítók és áldozatok. Szenvedélyesek vagy szelídek, ösztönösek vagy számítóak. Ők a múzsák. Olyan nők és férfiak, akik nélkül nem születtek volna meg a magyar művészettörténet legszebb alkotásai" - írja a szerző, és könyvében olyan magyar festők és múzsáik életébe ad bepillantást, mint: Rippl-Rónai József, Zichy Mihály, Czóbel Béla, Szinyei Merse Pál, Munkácsy Mihály, Lotz Károly és Márffy Ödön, Csinszka későbbi férje.

Márffy Ödön és Csinszka, 1920-as évek

„Már vénülő kezemmel/ Fogom meg a kezedet,/ Már vénülő szememmel/ Őrizem a szemedet./ Nem tudom, miért, meddig/ Maradok meg még neked,/ De a kezedet fogom/ S őrizem a szemedet" - írja Ady Endre az Őrizem a szemed című versében Csinszkának, azaz Boncza Bertának, akit 1915-ben vett feleségül. A fiatalasszony Ady haláláig maradt a költővel, de nem tartott hosszú gyászidőszakot. „Én élni akarok, senki sírján, de a magam lábán" - mondta, és pár nappal Ady temetése után már Babits Mihály oldalán tűnt fel. A költővel azonban nem úgy alakult a kapcsolata, ahogy elképzelte. Nyáry Krisztián azt írja: szinte minden előzmény nélkül választotta ki magának Berta az egyre ismertebbé váló festőt, Márffy Ödönt, aki Ady barátja volt, és gyakran járt a betegeskedő költőnél. A művész néhány látogatás után titokban elvette feleségül Csinszkát.

Érdekes, hogy a festő már azelőtt is találkozott Bertával, hogy a lány Ady felesége lett volna. Néhány évvel korábban ugyanis postásként használta az ismeretlen fiatalt, akit megkért, hogy kézbesítse szerelmes leveleit, melyet egy intézeti társához írt. Berta akkor még nem sejtette, hogy a férfi, akinek szerelmes leveleit továbbítja, egykor majd az ő férje lesz. Ady Endrével 16 éves kora óta tartotta a kapcsolatot a lány, és bár házasságukat sokféleképpen magyarázták, abban a barátok egyetértettek, hogy Berta gondoskodása és szerelme évekkel hosszabbította meg a költő életét. Halála után Csinszka őszintén gyászolta a férjét, de nem akarta, hogy belekényszerítsék a nagy költő özvegyének szerepébe, ezért az évjáradékot se fogadta el.

Az ügyesen rajzoló és asztalfióknak író lány ugyanúgy kapaszkodót és biztonságot keresett Márffy Ödönben, ahogy a festő is őbenne. Ödönt ugyanis, aki a Tanácsköztársaság alatt művésztelepet vezetett Balatonfüreden, a kommün bukása után kizárta tagjai közül a Magyar Képzőművészek Egyesülete. A házaspár mindenben támasza volt egymásnak, türelem és játékosság jellemezte kapcsolatukat egészen Berta haláláig. Csinszka szemei pedig nemcsak versben, hanem festményeken is meg lettek örökítve az utókor számára, hiszen Ödön folyamatosan feleségét festette. Tágra nyílt, kék szemeit és bubifrizuráját, kirúzsozott száját legalább száz képen megörökítette.

Márffy Ödön: Csinszka portréja, 1932

Kettejük életéről még többet olvashatunk Nyáry Krisztián könyvében, amelynek előszavában Kieselbach Tamás hangsúlyozza: az alkotók nemcsak festettek és szobrot formáztak, hanem éltek is. Mint írja, a száraz adatok: az alkotások születésének dátuma, bemutatásuk dátuma és helyszíne közben nem szabad elvesznie az alkotó karakterének és magánéletének, azoknak a drámáknak, fájdalmaknak, történeteknek, melyek a megszülető művet inspirálták. Ha ugyanis nem ismerjük az alkotó szellemi és testi karakterét, jellemét, a történelemmel szorosan összefonódó magánéletét, akkor a fontos, de önmagukban száraz adatok sosem kelnek életre. Nyáry Krisztián emberközelbe hozza a magyar festőket, lehetővé téve, hogy azok is megismerjék nagyszerű alkotóinkat, akik korábban nem érdeklődtek a festészet iránt.

Picasso szeretőiről, a francia impresszionisták hölgytársaságáról vagy az 1920-as évek Párizsának körülrajongott múzsáiról, a világhírű festmények ihletőiről és főszereplőiről könyvek tucatjai születtek már. Az érzéki modellek, alkalmi szeretők és hűséges művészhitvesek joggal vonultak be a művészettörténet lapjaira, hiszen inspirálták, előre lendítették, sőt akár egy életen át támogatták egy-egy művész pályáját. A magyar festészet nagy múzsáiról, a háttérben álló művészfeleségekről vagy alkalmi szerelmekről alig tudunk valamit. Nyáry Krisztián új kötete, a Festői szerelmek most alkalmat teremt arra, hogy megismerjük a képeken feltűnő, a festő mögött álló, sokszor szerényen meghúzódó társakat, akik nélkül azonban minden másként alakult volna.

Nyáry Krisztián: Festői szerelmek

Corvina Kiadó, 2016, 248 oldal, 5490 HUF

 

Hogyan éltek híres festőink, kiket látunk a vásznaikon, és kik voltak azok, akiket modellként sosem örökített meg az alkotó, mégis életre szóló hatással voltak a magyar művészetre? Hányféle szerelem létezik? Hogyan állít annak emléket egy festő? Megörökíti-e egyáltalán? Ezekre a kérdésekre keresi a választ a kötet.

Néhány érdekesség:

• Czóbel Béla csak felesége, Modok Mária halála után vette észre, hogy az asszony titokban festett képei remekművek.
• Czigány Dezső négy embert gyilkolt meg, köztük második feleségét, első felesége és két másik nő a környezetében pedig gyanús körülmények között lett öngyilkos.
• Rippl-Rónai József 37 évvel fiatalabb modellje, Bányai Zorka egyben a festő utolsó szerelme is volt.
• Amrita Sher-Gil indiai-magyar festőnő halála után nem tudták eldönteni, hogy egy véletlen mérgezés vezetett-e a halálához, vagy féltékeny férje ölte meg.
• Munkácsy Mihály felesége, Cécile Papier a világ első női festészeti menedzsere volt, aki gondosan megtervezte férje szereplését a társasági eseményeken.
• Mednyánszky László hosszú évekig minden naplóbejegyzését halott szerelmének, a paraszti sorból származó Kurdi Bálintnak ajánlotta.
• Lotz Károly nevelt lányába volt szerelmes, róla festette híres aktképeit.
• Berény Róbert zeneművész felesége, a Csellózó nő modellje a festővel kötött házassága után képtelen volt kezébe venni a hangszerét.
• Zichy Mihály Magyarországon hagyta családját és orosz feleségét, miközben ő tanítványából lett szeretőjével Európában utazgatott.
• Egry József katonakórházi ápolónője elhagyta ezredes férjét, hogy hozzámehessen a közkatonaként szolgáló, szegény, tüdőbeteg festőhöz.
• Szinyei-Merse Pált gyermekeik halála után elhagyta felesége, a Lilaruhás nő modellje.
• Vajda Júlia férje, Vajda Lajos halála után újra férjhez ment, de egész életében első férjébe volt szerelmes.