2011-ben hallottuk először a vasvári Karak zenekart, a Végállomás Klubban léptek fel, és már akkor úgy gondoltuk: itt egy új hang a kissé beszűkült, vérfrissítésre érett popzene palettáján. Így vezettük fel és le az alterockba vetett összes hitünk és energiánk: "Érheti-e annál kellemesebb meglepetés és egyben szomorúság az élőzene örömére sorait serkentő újságírót, hogy a rockzene lepkehálójában olyan szárnyait bontogató pillangóra akad, akinek azt kénytelen kívánni, hogy reppenjen el innen minél messzebb? (...)  Olyan ritka manapság, ami zsigerből jövően természetes és dicsérnivaló, hogy önkéntelenül is fényezésnek érezzük (a méltatást - a Szerk.) Irány a stúdió, irány az éter. Jó leírni ilyet: (még) a mi megyénk kölyke. Még... "

Irány a stúdió, írtuk hat évvel ezelőtt, most pedig itt van az "Égigérő" album, amit nagy kíváncsisággal  és izgalommal tettünk a lejátszóba.

Az eredmény itt olvashatja a T. Olvasó:

Végigfutva a dalokat, az Áthoználak egyértelműen a lemeznyitány helyére kívánkozik. A szólóban kezdő dob ritmusadása, a gitárhangok válaszolgatása remekül vezeti bele a füleket a lendületesebb dallamokba. Ezzel az igencsak megnyerő kezdettel azonnal fel lehet venni az album fonalát. Valószínűleg csak a lemezen elfoglalt első hely vezetett rá arra az asszociációra, hogy az „én áthoználak hozzám, nézd meg...." kezdetű refrén egyfajta invitálás a Karak világába.

Ha belépünk, hallhatjuk, hogy a folytatás szintén erős, hiszen a zenekar legnépszerűbb szerzeménye, az Égigérő csendül fel. Szerintünk sokaknak ez a dal jelenti a zenekarral való első találkozást, valamint itt mutatkoznak meg legmarkánsabban a folkelemek. A fülberagadós ritmikájú refrén igazi slágerré emeli a dalt.

Kellemes őszi hangulatot teremtő dallamok vezetnek a Csend, füstszag, ősz-be. Megjelenik az évszak legfőbb toposza, az elmúlás, ugyanakkor „arannyal foltozom", azaz az érzések nem halnak meg, csak elalszanak egy kis időre. A tél szükséges rosszként való megjelenése egy új tavasz képét vetíti előre: „Pont azért volt olyan hosszú a tél, hogy értékeld a tavaszt." Különösen tetszetős a harmonikával sanzonos hangulatúvá tett, lassú verzéből felcsapó dinamikus refrén.

Az évszakok-érzések párhuzamából lassan áttekergőzünk a Kígyós-hoz. Véleményünk szerint a dal mondanivalója pont annyira komplex, mint a kígyó szimbólumtára. Nagyon sejtető a brácsa hangjaival megfestett misztikus hangulat. A bevezető dallomokból ítélve a kígyó, mint a gonoszság attribútuma, az állhatatlanság és az álnokság jelképeként jelenik meg. Tovább tekergőzve szó esik koronáról, kulcsról, „ugorj a nyakába", „hiába minden, izomban az erő", „a vége legyen mindig meglepő", így nem tudjuk figyelmen kívül hagyni azt az áthallásosságot, ami egy szexuális vonalat is ad a dalnak. A kígyó fallikus szimbólumát szépen öleli körbe a szerelem, a szeretkezés motívuma, hiszen koronájának kulcsa egyaránt nyithat lakatot és szívet, a kérdés, hogy sok lakatot vagy egyetlen szívet akar vele kinyitni? A sejtelmes hangulatot erős, gitársikálós megőrülés fokozza még inkább, mellyel szerintük ez a szám abszolút nyerő lesz koncerteken.

A folytatásban ismét erősen jelenik meg a folk-beat összemosás a Fázik dal kapcsán, melyet a trombita beköszönése tesz még izgalmasabbá és kicsit lágyabbá. Tetszik, hogy itt inverz módon jelenik meg a ritmika, azaz az erős, gyors verzéket egy lassabb, brácsahangokkal népzeneivé varázsolt refrén követi. A város képe és az emberek mellett a fő hangsúly az álmokon és az emlékeken van, melyek nagy kérdése, hogy melyikkel töltsük fel a szívünket, hogy ne fázzon?

A Háromnegyed az album aranymetszéspontjának tekinthető, hiszen egy kicsit visszavált, és a zenekar más hangon szólal meg, egy egészen más stílussal bővíti az amúgy is színes palettát. A fúvós bevezetés táncra hív, majd amikor felcsendül a 3/4-es lüktetés, elképzeljük, ahogy a párok belekezdenek a bécsi keringőbe. A szabályosságot rövid időre megtöri egy folyamatosan gyorsuló betét, majd visszatér az eredeti 3/4-es dobbanásokhoz. Egy fájóan őszinte vallomást hallhatunk, mellyel mindenki azonnal azonosulhat, hiszen ki tudja mindig, hogy mikor dobog jól?

Ismét szerelem és ismét álmok a Vigy' el szerzeményben. Véleményünk szerint zeneileg ez a legizgalmasabb dal a lemezen! Ha a ritmikája nem lenne elég meggyőző, akkor „fülfigyelembe" ajánljuk a hegedű és a gitár egymásra licitálását, vagy az azt követő lágy és könnyű refrént.

A Vetőmagüzem-mel egy keményebb váltásba futunk bele, mind zeneileg, mind szövegvilágban. Társadalomkritika és borzongós rock and roll a nagyüzemi munkában, amit egy trombitás „pihenőidő" szakít meg pár pillanatra.

A tombolást tovább folytathatjuk az Este fessek-kel, amely melankolikus felütése után kimutatja a foga fehérjét.

Ha nem lenne ilyen jól megírva az albumzáró Nem sikerült, akkor valószínűleg picit mérgesek lennénk, hogy egy lassú dal a záróakkord. Kezdeti feltételezésünk rögtön szertefoszlott, mert az egyszálgitáros, szomorkás melódia gyönyörűen megadta a lemez ívét.

Ritka az a vonal, amit a Karak zenekar képvisel, mind mondanivalóban, mind zenei stílusban. A dalszövegek sallang- és közhelymentesek, a megszokottól eltérően egészen más módon fejezik ki a szerelem vagy egyéb érzések világát.

A dalok ritmikája leginkább dinamikus, de ha belassul, az sem egyenlő az egysíkúsággal, hiszen a dallamvilág végig meg tudja őrizni azt az izgalmasságot, ami fent tudja tartani a hallgató figyelmét. Beat-lüktetés, hangulatos gitármenetek, rock and rollos piszkosság, amihez folk elemek társulnak, így kialakítva egy sajátos zenei atmoszférát. Ebben látjuk mi a Karak zenéjének titkát. Reméljük, hogy élőben is lesz szerencsénk élvezni az új album darabjait.

A teljes lemez itt meghallgatható!

Kapcsolódó írásaink:

„Kulcs kell mindenhez, lakathoz vagy szívhez" - Égigérő bájolás Németh Bencével

2016.02.26. - 01:00 | Mészáros Vivien - Fotók: Büki László 'Harlequin'

"Olyan zenét szeretnénk csinálni, amilyet szeretünk, azaz legyen kicsit népzenés, de legyen benne meg az indie-s dög is. Mindezt lehetőleg a legközhelymentesebb szövegekkel, és normális hangszereléssel." Február 25-én Németh Bence mesélt önmagáról, példaképekről, zenéről, dalszövegírásról, az együttesről, miközben előadásában sokak által kedvelt előadók (Kispál és a borz, Pete Doherty) és a már elkészült, de még meg nem jelentetett Égigérő című album dalai is felcsendültek akusztikus változatban.

A Róka estje - Karak a Magházban

2013.11.24. - 13:00 | FrankenVi

A húrok és egyéb hangszerkellékek közé csapó Karak Zenekar koncertje a Magházban olyan volt, mint annak a paripának a vágtája, aki a zöldellő réten rohangál. Ó, és a mi esténk is...

 

 

Egy karakteres zenekar - Interjú a Karak együttessel

2012.11.26. - 00:15 | Büki László 'Harlequin'

"Olyan zenét szeretnénk csinálni, amilyet szeretünk, azaz legyen kicsit népzenés, de legyen benne meg az indie-s dög is. Mindezt lehetőleg a legközhelymentesebb szövegekkel, és normális hangszereléssel. Legalább is erre törekszünk." Felütésként ezt vallja a Karak zenekar, a többi a két gitárossal készült interjúból kiderül.