Hófehérke premierke – Amika cukrászdája a Soltis Lajos Színházban
Képgaléria megtekintése2017.05.02. - 00:15 | Lutor Katalin
Dupla premierrel ünnepelte a Soltis Lajos Színház április végét Celldömölkön. Természetesen a darab egy és ugyanaz volt mindkét időpontban: Kolozsi Angéla Amika cukrászdája című meséje. A helyszín: Éppen-Ez község, az időpont: éppen most. Kérjük telefonjaikat kikapcsolt és/vagy repülő-üzemmódba állítani.
Az éppenmostban ülünk és várunk, ahol a fehér háttér előtt fehér ruhában szökdécsel a mesélő Amika cukrászdájának történetét elbeszélve. A mesekönyv lapjai vertikálisan alakítják a színpadi eseményeket. A mesélő lapoz, a szereplők bújnak. Ez egy olyan mese-ozmózis - a koncentráció kiegyenlítéséért persze féligáteresztő könyvlapokon keresztül. Szóval a történet Amika szerencsétlen életismétlődésére épül: egy újra és újra megnyitott és csődbe ment cukrászda okán. A probléma pedig nem más, mint a már-már túl különlegesnek tűnő édességek.
A mesék bármily klisés kijelentés, de mindenkihez szólnak. Lehet, hogy a fiatalabb korosztály számára nem tudatosan, de az erkölcsi tanítás, legalábbis a tanulság és egy rétegnyi jelentés oda is elér. A fő mozgatórugója a történetnek a kilógás, a különcség megjelenése. Jelen esetben konkretizálva a sütemények nagyon furcsamód újragondolása. Ez talán egyfajta fricskát is mutat a manapság gasztronómiába betörő érdekesnél érdekesebb étkezési szokásoknak.
Divatosan fura tud lenni egy tányér. De vajon meddig mehetünk el egy különc ember derékba törésénél? Egyáltalán mitől lesz bárki különc? Hiszen valamelyest ezek a különc dolgok lesznek világunk azon újításai, melyek új perspektívába helyezik a régieket, s előrelendítik a fejlődést. Hogy ismét van mibe belegondolni. Vagy beleharapni. Például egy rukkolával díszített nadragulyaszószos vietnámi tökbe.

Amika az el nem fogadás elleni küzdelmébe belefáradva roskadt magába, mikor égi jelként szállt le segíteni neki Kamilla Kázmér. A belső hang. A könyvlapba lapuló sorköz. Kázmér maga a sorok között lapuló kiolvasnivaló. Egy apró súgás, hogy hogyan kellene tovább. Ami nem megírva van, hanem az élet írja láthatatlanul körénk. Hogy Amika sem megtörik. S nem is boldogtalan végül is, hogy nem eszik meg az emberek a fura süteményeket. Egyszerűen megbarátkozik a gondolattal, hogy egyik-napról a másikra nem változtathatunk meg gyökeresen egy világnézetet.
Szükségünk van az átmenetre. Ez biztosan valami biológiai belénk kódoltság. A szükséges köztesállapot. A generációs különbségekről pedig ne is beszéljünk. Bár Fülöp, a kisiskolás fiú sem volt igazán vevő az újdonságra, persze ő meg miért is enne meg bármit, amiben oda nem illő mustár van, mégiscsak iskolás.
A végén még mindig az éppenmostban, mert hát mindig abban, már a chilis-narancs szörp is működik. S lehet, hogy a szomszédunk egy málnaszörpért tudna megbolondulni, ezt sem kell elítélni. Ha már azt valljuk, hogy világunk ennyire nyitott és fogékony mindenre, akkor az ítélkezésnek egy elfogyó fogalomnak kellene lennie. Talán egyszer. De most szívünkre ragtapasztjuk az ízlésvilágunk és boldogan élünk, amíg meg nem halunk.
Szereplők:
Mesélő - Venczel Hajnalka
AMIKA cukrászkisasszony - Laki Mónika
KÁLMÁN BÁCSI utcaseprő Éppen-Ez községben - Bruckner Roland
PÖTI(KE) DOKTOR Éppen-Ez község orvosa - Nagy Gábor
EMMA postáskisasszony - Ziembicki Dóra
ENNA tanítókisasszony mindig együtt - Gasparics Laura, Kollányi Anna
ELLA könyvtáros kisasszony - Sarlós Napsugár / Vizi Boglárka
FÜLÖP éppen-ez községi kisiskolás - Mórocz Ákos / Györgyi Márton
KAMILLA KÁZMÉR - Tóth Ákos
Játszódik:
Éppen-Ez községben, éppen most.
Díszlet- és jelmeztervező: Tóth Cecília
Kivitelezők: F. Szórádi Szilvia és Marton Miklós
Technikus: Marton Mercédesz
Programkereső
Szavazás
Ön mit szeret legjobban a szombathelyi nyárban?
42% - A Savaria Karnevált.
7% - A rengeteg fagyizási lehetőséget.
8% - A sok gondozott parkot.
14% - A nyugalmat, amit a város atmoszférája áraszt.
20% - Csak az számít, hogy igazán meleg legyen.
Összesen 1944 szavazat













































Új hozzászólás