EXIT - A Vizuális Művészeti Tanszék diplomakiállítása a képtárban
Képgaléria megtekintése2017.05.05. - 01:00 | Büki László 'Harlequin' - Fotók: BLH, Németh Tamás
Kiégés szindróma olajfestményeken, pszichés betegségeket illusztráló szemportré, képregénybe álmodott póni, utcai plakátművészet, migrációt szavakba foglaló világító zsinór - az ELTE SEK Vizuális Művészeti Tanszék végzős hallgatóinak május 4-i diplomakiállítása ismételten izgalmas vizuális élményt nyújtott a képtárban. Különleges munkákban most sem volt hiány, melyek színvonalát emelte a nívós kiállítótér.
A Szombathelyi Képtár reprezentatív kiállítótere nyolcadszor adott helyet a diplomaműveknek, amik sokszínűségük ellenére is valódi kiállításként működtek. A tárlat egyrészt betekintést adott a tanszéken folyó munkáról is, a különféle technikákról, látásmódokról, másrészt a hallgatók több éves tevékenységükről adtak számot.
Nem könnyű címet adni egy olyan kiállításnak, ami minden évben ugyanazzal a céllal jön létre, s minden esetben valaminek a végét, valami új kezdetét jelenti, és nem mellesleg számos diák legkülönbözőbb technikákkal készített munkáját hivatott egyszerre képviselni. Kétségkívül találó hasonlat a pár hétig még egyetemista alkotók munkáit elnézegetve az EXIT címválasztás, főként a kiállítás szó angol megfelelőjére (exhibition) reflektálva.
A kiállítóteret megtöltő alkotások joggal bírják annak a pozitív felhangnak a zengését, amit az egyetemről való "kirepülés", a civil alkotó lét rejt magában.
A zömmel vegyes technikával papírra, vászonra, üvegre, textilre, bőrre stb. készült lélek-lenyomatok az első komolyabb megnyilvánulásai olyan fiatalembereknek, akiket joggal mondhatunk művészeknek, amennyiben ez egy koncepciózus, és olyan gondolkodást takar, ami a kifejezés egyedi, ám sokakhoz szóló nyelvén hallatja hangját. Nem kevés ilyen szárnykezdeményt látni ezekben a napokban a Képtárban, és pláne nem kevés örömmel tölti el ez az embert.
A szárnykezdemény alatt azt értjük, hogy immár saját, apró szárnyakkal rendelkező egyének, egyéniségek -hisz enélkül nem lenne meg kinek-kinek a saját, mással össze nem téveszthető „hangja"- állnak most egy olyan kapuban, amin belépve már csak rajtuk múlik, hogy az egyetem hivatalos keretei között segítséggel felszínre hozott alkotási gyakorlatot miként használják önállóan úgy, hogy stabilan repülhessenek még egy apokalipszis közepette is.
Inspiráló témafeldolgozások jellemzik az egész kiállítást, mint a happening-kísérlet, szabadesés-installáció, az önelfogadás, önértékelés és az eltorzult én képektől való megszabadulás tollrajzai, a köztéri hirdetőtáblák passzív állapotának dokumentálása fotókon, az érték problémájának bemutatása pólókon keresztül, offline test és online adattest önreflexiója - és még sorolhatnánk, a lényeg végig ugyanaz marad, mégpedig a remény. A remény arra, hogy a művészetnek helye van a hétköznapjainkban is, és hogy vannak még olyan fiatalok, akik olyan erővel hisznek ebben, hogy ezt képesek munkáikon keresztül másokkal is elhitetni.
A tárlat lényegét Horváth Mihály fogalmazta meg 'Cookbook' című alkotásában, miszerint "annak érdekében jött létre, hogy hidat képezzen köztem és az emberek közt, a művészet és a bárki közt, hogy az alkotás önmagát generálja, osztódjon, sokasodjon, örömet szerezzen, utaztasson, kérdezzen, ingereljen, meg úgy bármit, amire képes a művészet."
A diplomakiállításon bevezetőt mondott Cebula Anna, a Szombathelyi Képtár igazgatója. A résztvevőket Dr. Bordács Andrea esztéta, a Művészeti Tanszék igazgatója köszöntötte. A tárlatot dr. Fabényi Júlia, a Ludwig Múzeum igazgatója nyitotta meg.
Kiállítók: André Barbara, Balogh László, Bognár Eszter, Gyükér Zsófia, Horváth Mihály, Kárpátvölgyi Roxána, Kóbor Barbara, Kovács Attila Márk, Kovács László, Kovács Zsu, Marton Zsanett, Molnár Petra, Nagy Friderika Aida, Obertik Orsolya, Pável Szimonetta Gyöngyi, Pintér Anna, Rába Noémi, Rozner Anita, Rózsás Dorina, Schubert György, Siklósi Márton, Szabó Bence Paszkál, Vágány Péter, Vincze Márton, Vörös Vivien.
Programkereső
Szavazás
Ön mit szeret legjobban a szombathelyi nyárban?
42% - A Savaria Karnevált.
7% - A rengeteg fagyizási lehetőséget.
8% - A sok gondozott parkot.
14% - A nyugalmat, amit a város atmoszférája áraszt.
20% - Csak az számít, hogy igazán meleg legyen.
Összesen 1913 szavazat
Új hozzászólás