Szombaton huszonhat dal versengett a kijevi döntőben, ami végül nem hozott meglepetést. Már előzetesen is Portugália volt a legnagyobb favorit, és végül biztosan húzta be a -gyaníthatóan- javarészt női szívek szavazatát, a zsűriével együtt. De ne szaladjunk ennyire előre, lássuk, hogyan is alakult a verseny.

Izrael: Pont nem láttam, mert a monstre büki néptáncfesztiválról a dal utolsó taktusaira estem haza, fülemben még a magyar népzene rakoncátlan ritmusaival. De visszanéztem: maradjunk annyiban, hogy felejthető. Mire idáig jutottam az írásban, így is lett. Illetve izraeli.

Lengyelország: Egyszerű színpadkép, dekoratív előadó, felsliccelt szoknyából kivillanó láb, hangsúlyos dekoltázs és egy refrén nélküli, nagyoténeklős dal, átszellemültséggel a végén. Igazi energiabomba... de mégsem fajsúlyos.

Fehéroroszország: Anyanyelven éneklő szimpatikus duó, kis semmicske , kedves, vidám dallal. Nem kell megfejtés hozzá, csupán sodródni kell ezzel az életigenlő dalocskával.

Ausztria: A holdas vizuál giccses, a gitáralapú dal viszont teljesen vállalható. Nekem kicsit sok a „hey" és az „ooo ooo". Nem csak ebben a dalban. Meg a térdigfüst. Viszont remek hangú énekest küldtek a sógorok a fesztiválra, aki gyanúsan TOP 10-es produkcióval szórakoztatott.

Örményország: Gyönyörű a hölgy, a magenta vizuált fotósként is kukáznám, szerencsére itt csak a dalra kell figyelni, amiben táncban és dallamban is visszaköszön Kelet. Az elektroalap engem megfogott, amivel szépen harmonizált a mozgás, ráadásul kellően slágeres is volt a dal.

Hollandia: Három díva, akik tesók. Sokat mutogatnak, amitől semmivel nem lesz jobb a dal. Plusz a háttérfeliratok szerintem már cikik, főleg ilyenek, mint a krájnomor stb. A hanggal nincs semmi baj. A hollandok ennél merészebb és érdekesebb dalokat szoktak küldeni erre a versenyre.

Moldova: A vizuál jobban tetszett, mint a dal, ami viszont biztos smscsapda. Igazi partizós, medencében koktéllal ázós nóta. Európa benyeli, plusz a szaxofonos csóka is "kuriózum". Arra meg mindig szükség van.

Magyarország: Talpra magyar - mondja a műsort közvetítő Freddie. Tetszik a megosztott színpad a hegedűs lánnyal, a táncos cigánylány nagyon szép, teljesen vállalható a színpadkép is. A szám nekem ma valamiért unalomba fulladt, nem volt benne számomra katarzis, a rap azóta is testidegen. Respekt a magyar és cigány nyelvű előadásért. A diverzitás jegyében!

Olaszország: Egy igazi gigolo, végre egy FÉRFI! Hozza is az olaszokra jellemző életérzést, kellemes a dal, de semmi több, pedig az egyik nagy esélyesként tekintenek rá a fogadóirodák. Azért az olaszok előálltak ennél „digósabb" dallal is, amióta visszatértek. Pont akkor, 2011-ben.

Dánia: Szőke démon, XXL-es lökhárítókkal. Így nehéz - és lehet, nem is kell? - a dalra figyelni. Az előadás energikus, térden énekelve is. A hanggal itt sincs gond, nagyon tiszta!

Portugália: Jön Salvador Sobral, a szerelmes portugál csodabogár, aki egy saját kis világot teremt a színpadra. Szó szerint imádnivaló az ilyen figura, aki még a hegedűfogásokat is „elmutogatja". Teljesen jóleső volt ez a lecsendesítő, kicsit jazzes melankóliába hajló, XXI. századi bárzene. Én megvettem. Ő tényleg egyéniség, úgy gondolom, ami a dalban megjelent, őszintén jött belülről, manír, mesterkéltség nélkül.  

Azerbajdzsán: Igen, ez egy performansz, és nekem azóta is tetszik ez az elektro-underground. A hang behúz, muszáj figyelni rá, a vizuál pedig egyszerűségében nagyszerű. Van kisugárzása az előadónak, amivel szinte odaszegez a képernyő elé, így nincs olyan érzésem hallgatása közben, hogy legyen már végre vége. Ez ma egy átlag eurovíziós dalt figyelembe véve nagy szó. Mer más, különböző lenni annak ellenére, hogy a befogadhatósága megmarad! Talán a két legerősebb dal jött egymás után, amit aztán egy újabb karakteres előadó követett...

A kéthangú Jacques Houdek Horvátországból. Szép-szép, bravúros, meg minden, de ez inkább musical betétdal lehetne, némi operás beütéssel, amibe egy kis Apocalyptica-fíling is bejátszik, nagyon elcsépelt rockklisével.

Ausztrália: A zakót a srácon én is irigylem, atom, a cipőt és a zokninélküliség agyhalott trendjét legutóbb kibeszéltük, a számról meg sokat nem lehet elmondani. Nekem felejthető volt, annak ellenére, hogy a hang rendben van.

Görögország: Ha a nőket is lehetne ma értékelni, nálam ő nyerne! De ez az elektrotucctucc-refrénű dal nagyon nem illik az egyéniségéhez, a két „alehandróval" egyetemben. Viszont ha lenémítjuk a tévét, minden oké!!! ;)

Spanyolország: Robert Plant Vanessa Paradis mosollyal. Vidámság, pálmafák, spanyolok, faékegyszerűégű angol szöveggel. Pedig szívesen hallgattam volna egy tekierót... Az pedig, hogy ehhez a plázsejtőzés-kompatibilis dalocskához ugrik egy punkosat a gitáros, az több mint stíluskontár.

Norvégia: Hát jaj. Egy sikoly-álarc faszább lett volna ennél a magenta-ledes hülyeségnél... az énekest ebben a cuccban egy osztrák jódlishowban tudnám elképzelni. Kéretik abbahagyni!

UK: A hölgynek gyönyörű hangja van és markáns - erős - vonásai és gesztusai. Valahogy A rettenthetetlenbe tudtam volna elképzelni, vagy valamelyik, a kelta mondavilágot feldolgozó filmbe. Nagyívű volt a dal, testes hanggal, harmonikus vizuállal. Látszólag minden rendben is van, az Egyesült Királyság újra versenyképes dallal jelentkezett.

Ciprus: A fény-árnyék kontrasztja klassz, a felső kameraállás is, viszont mindehhez van egy dal, amit hallgatni kell. Na, az tré. Unalmas. Fülberágós. Kezdő zeneszerzők próbálkoznak ilyen stílusú dallal.

Románia: Alex nyilván a duó férfitagja - mondja Freddie. Hát nem, ma már semmi nem nyilvánvaló... Ahogy az sem, hogy a jódli az öszterejhikum. :D Itt a kis román cukorfalat hölgyemény tolja Ukrajnában, ágyuktól kísért vizuállal. Hülyülj meg, Európa! Tudom, késő...

Németország: Basszus, azért a németektől vártam volna egy saját nyelvű dalt! Főleg, hogy ennyire germán szépség énekel, Brigitte Nielsen-i hosszúságú combokkal, amiket diszkréten takar az egyébként nagyon ízléses ruha. A visszafogott látvány is jól áll Levinának, kiemeli és nem elviszi róla a figyelmet. Nem úgy a dalról. Hiába energikus, valahogy nem tudott a fülzónámba férkőzni.

Ukrajna: Rockgiccs. Pedig jó lett volna egy fültisztító sújtás, ami kisöpör onnan néhány beragadt dalfelesleget.

Belgium: Végre egy dal, ami szakít az euv-hagyományokkal. Kellemes, lágyan borzongató hang, minden ízében természetesség. Külsőleg is. Ezt nagyon jól kipatikamérlegezték a belgák! Valami ilyesmi nagyon jó irányvonala lehetne ennek a fesztiválnak.

Svédország: A mai popzene hazája, magyar előadók is előszeretettel dolgoznak svéd szerzőkkel. Itt is megkapjuk a ravaszul adagolt elektrót, takkra precíz koreóval és a dallam is behúz. Fülnek és gyomornak egyaránt. Van diverzitás dögivel, szőke, afró, rövidhajú, copfos playboyok sorjáznak, és dekázzák ki, mi kell mozgásban, hangban, mi az, ami még „píszí" zeneileg. Három kiló húsz deka, maradhat?

Bulgária: Kiáltsuk ki az idei verseny hangjának? Azé' ne, de szimpátia-sanszos a fiú. A dal nagyon cukormázas, a 17 éves srác viszont nagyon rendben van hangilag.

Franciaország: Ez inkább egy spanyolos dallam, félig franciául, félig angolul előadva. De hát fő a diverzitás, ugyebár.

Gyorsan felépítettük a saját topötünket, amire alapozni annyi, mint tetőre építeni az alapot! Ezek szerint:
1. Belgium
2. Portugália
3. Azerbajdzsán
4. Olaszország
5. Magyarország ;)

Közben a fogadóirodáknál Bulgária felkúszott a legkisebb odds-ú „tétellé", ha így lesz, ismét egy „jelenségre" gerjed Európa, nem pedig dalra. Miközben működött a szavazatszedő gépezet, az ukrán Onuka produkciója felülmúlta az összes elhangzott produkciót...Végre körkapcsolás, 42 ország zsűrijének szavazataiért szurkolunk. Lássuk, kitől hány pontot kaptunk:

Málta (8. országként kaptuk első pontjainkat a zsűritől...): 3 pont
Ausztria (11.-ként): 5 pont
Észtország (18.-ként): 1 pont
Moldova (19.-ként): 1 pont
Izland (22.-ként): 4 pont
Szerbia (23.-ként) 10 pont
Németország (26.-ként): 1 pont
Svájc (28.-ként): 3 pont
Horvátország (40.-ként): 12 pont
Ukrajna (42.-ként): 8 pont

48 pontot kaptunk az európai szakmai zsűritől... Nem vonunk le messzemenő következtetést ebből és nem illetjük "divatjelzőkkel", mindenesetre nagyon más füllel hallgatták azt a dalt, amire a közönségtől több mint háromszor annyit, 152 pontot kapott Pápai Joci! A 7. legtöbbet! Még egy érdekesség: a közönség 0 (nulla) pontot adott Ausztriának, akinek dalát a zsűri 93 ponttal honorálta. Valahogy nagyon nincs szinkronban a kettő, "zsűriéknél" kőkeményen megy a szomszéd- és egyéb szimpátialobbi.

A szavazósdi végére egyetlen kérdés maradt, ami igazán fokozhatta volna az izgalmakat: Bulgária több pontot kap-e a közönségtől, mint Portugália. Nem így lett, nyert a roppant szimpatikus, kissé túlmozgásos Salvador Sobral, míg a 17 éves bolgár srác bezsebelte a „tiniszavazatok" legjavát. Moldova a partizós dalával felkúszott harmadiknak, a nagyszerű belga dal pedig negyedik lett, míg a svédek kicentizték az ötödiket. Pápai Joci is igazolta a fogadóirodák előrejelzését, miszerint a 10 legjobb dal közt végez az Origo: nyolcadik lett. Gratulálunk!

Teljes lista itt