Elsőként a te egyéni pályád érdekel. Mesélj arról az ívről, amit a zenei fejlődésed, mondhatni pályafutásod bejárt, amíg idáig eljutottál...

Nehéz pályafutásnak nevezni valamit, aminek már a kezdetére is nemet mondasz. Mikor hatévesen elkövetkezett az a pillanat, hogy szüleim szerettek volna zeneiskolába íratni, lévén ők is zenetanárok mindketten, én azt mondtam, hogy nem. Csak azért sem. Aztán már javában hatodik osztályos voltam, mikor az osztályfőnököm elkezdett rám hatást gyakorolni azzal, hogy elképesztően menő és még gitározik is. Akkor kértem meg anyát, hogy hozzon nekem egy gitárt és azzal a rossz, ütött-kopott hangszerrel bujkáltam, azt pengettem rém rosszul, majd egyszer csak lebuktam. Így kaptam meg az első rendes gitárom, az azóta megvan.

Gitár ezennel pipa. De ez önmagában valljuk be, nem elég. Hogy tettél szert erre a már-már virtuóz tehetségre, amit a hangszereddel művelsz?

Természetesen beírattak klasszikus gitárra, de amellett nagyon érdekeltek a különlegességek: össze-visszahangolt gitár, dobolás a hangszeren és hasonlók. Durván egy év alatt minden ilyen fingerstyle-gitáros témáját megtanultam, ami tetszett, aztán mikor úgy éreztem ez elég is, akkor kezdődött az elektromos gitározgatás. Azóta talán el sem tudom dönteni, melyiket szeretem jobban.

A költőkre szoktuk mondani, hogy az asztalfiókjuknak írogatnak. Te a garázsotokban bújtál el. Hol jött a színpad a képbe?

Ehhez két történetem is van, ami meghatározó. Az első még a zeneiskolához köthető, ugyanis ott minden évben van vizsga, valamint aki végez, vagy épp komolyabban folytatná, az tehet alapfokú művészetoktatási vizsgát. No, én épp ilyenre készültem, nagyon nehéz darabokkal, de a kísérőtanárom nem jött el az eseményre. Így ott ültem, hogy valamit játszani kellene, szóval bemutattam azt, amit itthon tanultam. Doboltam a gitáron egy klasszikus vizsga kellős közepén. És bejött. Egy teremnyi anyuka és apuka ugrott fel a végén tapsolni. Aztán mindenki odajött, hogy tanítsam a gyerekeiket gitározni, mert ilyenek szeretnének lenni, mint én. Én pedig ott álltam, hogy olyan ember akarok lenni, amilyenek a kisgyerekek akarnak lenni.

És sikerült?

Még ezután jön a második történet, ugyanis Ostffyasszonyfán basszusgitárost kerestek egy zenekarba. Sosem basszusgitároztam még előtte, de jelentkeztem a srácokhoz, ez volt a Re-akció nevű formáció. Jól ki is nevettek, mert egy elképesztő rezümét odatettem eléjük, holott rajtam kívül mindenki csak ilyen összecsapott gondolatokkal jelentkezett. Szóval elmentem egy próbájukra és ott jöttem rá, hogy együtt zenélni sokkal jobb, mint egyedül.

Szóba jött az első zenekar az életedben, viszont nem ez volt az egyetlen. Mely zenekarok játszottak/játszanak fontos szerepet a pályádon?

Az első a Re-akció volt másfél éven keresztül, ennek végül is egy énekes váltás vetett véget - Nagyapáti Eszter búcsúzott -, de a csapat folytatni szerette volna, így jött létre egy másik énekessel, Poócza Andrással a Manuphanktúra. Itt szintén Ferenczi Bettina dobolt, Ibriksz József volt az egyik gitár, Kiss Gábor a másik, én pedig basszusgitároztam. Ennek a formációnak a munka és a fejlődés vetett véget, ugyanis többeket máshova szólított. Én eközben A Gátnál zenekarba is beszálltam és az Eticatt egy egészen más felállásban is működött már. Ez a mostani egyfajta feltámasztása talán a Manuphanktúrának is, nekünk négyünknek így kell együtt zenélnünk. Minden egyértelmű, semmi belső viszály, tudjuk mi a dolgunk, mindenki tudja.

De konkrétan így négyen - Kiss Gábor, Pintér Benjamin, Gőcze Gergő és Paukovics Gergely - még nem dolgoztatok együtt. Hogy hogy még is ennyire egyértelmű volt?

Tudtam, hogy mind nagyon jó zenészek. A Gergővel többször összeültünk csak a pincéjében a dobfelszerelése mellett zenélgetni, a Benivel pedig egyszer egy véletlen kapcsán ismerkedtem meg, viszont elképesztően jól el tudtunk beszélgetni a zenei perverzióinkról. Igaz, hogy egészen más stílust képviselünk, de megfér egymás mellett nagyon jól a kettő. Sőt, a még több, hiszen Gabesz a blues vonalat képviseli, én inkább a jazz és a fusion vonalon mozgok, míg a Gergő és a Beni az iszonyat kemény metál vonalat preferálják.

Ennyiféle stílust hogyan tudtok kerek egésszé formálni? Hogy dől el, ki mennyit tesz bele egy-egy számba?

Ez egyszerűen dől el, ugyanis általában 70-80%-osra elkészített dalokat hozok már a próbákra. Persze a srácoknak is vannak dalaik, de nagyon sok szöveget már dallammal hozok. Vitázni szoktunk, de nem vagyunk már gyerekek, szeretnénk ezt a zenét olyan füleknek játszani, akik szeretik ezt a fajta stílust.

Van egyfajta szubkultúra, akikhez szeretnétek eljutni vagy inkább a mindenkihez szólnátok? Vagy nem a mindenki megkapása az elsődleges szempont, hanem inkább, hogy tényleg olyan fülek hallgassák, akiknek ez kell?

Szerintem a zenének nincs minősége. Kétfajta zene létezik: a jó zene és a nem jó zene. Ha valaki jó zenét csinál, azt meg fogják hallgatni. Ha nem, akkor értelemszerűen úgysem. A mi listánkban is vannak olyan dalok, amelyek bonyolultabbak, talán nehezebben hallgathatók, de a prezentálás során olyan köntösbe szeretnénk ezeket is bújtatni, amit nem csak az őszenészek értenek. Az ilyen dalainknak olyan szövege és dallama van, ami fülbe mászó. Nincs is annál jobb mikor már éneklik az ember dalait. Természetesen szeretnénk mindenkinek tetszeni, de nem fogunk sírni, ha találunk olyat, akinek nem. Mindenkinek nem lehet tetszeni.

Ha már sikerül tetszeni, akkor merre szeretnétek elindulni?

Az idei fesztiválszezonról már lecsúsztunk, de jövőre biztosan megcélozzuk. Valamint vannak angol dalaink, így ezáltal ezek határtalanok. Ritmusgitárosunknak, Beninek vannak már külföld turnés tapasztalatai szóval nem vagyunk elzárkózva ezek elől sem. Ez a tehetségkutató most biztosan jól jött olyan szempontból is, hogy megismerkedhettünk nagyon sok jó emberrel.

Általánosságban mi a véleményed a tehetségkutatókról? Most nem feltétlenül az Öröm a ZENE Tehetségkutatóra gondolok csak, de persze arról is mesélhetsz, hiszen nagyon jó helyezéssel és rengeteg lehetőséggel távoztatok. Mennyire lehet jó kiugrási lehetőség egy ilyen rendezvény?

Nagyon sokat változott a tehetségkutatók jellege az elmúlt 20-30 évben. Természetesen kiugrási lehetőség lett volna, ha nem változik, lévén az igény is változott a zenére. Próbálkoztunk már korábbi formációkkal is, de talán ez volt az első olyan tehetségkutató a környéken, aminek a hangulata is, a színvonala is, valamint a lebonyolítása is olyan volt, ami nem hagyott maga mögött semmi kivetnivalót. Családias hangulata volt, nagyon jó zenekari barátokat szereztünk, de ahogy láttam többen is. Az azonos stílust képviselő csoportok kedvesen összeborultak. Most ezen - bár attól félek kivételes, hogy - nem a versengés, hanem a zene szeretete dominált. Mi is azért mentünk, hogy megmutassuk magunkat, nem azért hogy nyerjünk.

Attól függetlenül igen csak jól szerepeltetek, hiszen a képzeletbeli dobogó második fokára léphettetek, valamint fellépési lehetőséget kaptatok a június 24-i Szentivánéji Vigasságokon, valamint a Végállomásban. Hogyan élte meg a csapat ezeket a sikereket, hiszen ez volt az első igazi megmozdulásotok?

Lehet, hogy ez a formáció nem régóta él, de a zenélést egyikünk sem ma kezdte, így el is vártuk magunktól, hogy jól teljesítsünk. Merem mondani, hogy most elég precíz a zenekar, amit itt a teremben kitalálunk és kidolgozunk, azt a színpadon is vissza tudjuk adni. A legnagyobb nyeremény számunkra talán az volt, hogy kaptunk nagyon sok jó kontaktot, bekerültünk az emberek látószögébe. Innen már kezdődhet valami.

A legnagyobb öröm pedig, hogy elnyerted az Újfalusi Gábor Kiemelkedő Zenei Tehetségért Díjat. Milyen érzés átvenni egy ilyen díjat, hol tudod most elhelyezni magadban akár ezáltal is a zenei képességed, tehetséged?

Hát nem tehetek róla, hogy ilyen jól szól a Telecasterem. Szegényem, eddig nem vették észre milyen jól szól ez a gitár, most végre feltűnt mindenkinek, úgyhogy nagyon boldog vagyok, hogy kis gitárom megnyerhette ezt a díjat. Nagyon-nagyon sokat dolgoztunk, éjszakákba nyúlóan. Tényleg, "az a figura" a hangszerem, aki képes nyolc órákat egyhuzamban gyakorolni mellettem. Akár a hét minden napján. Elég nyúzott is, de most én is láttam, hogy nagy öröm volt neki ez a díj, és mind a ketten meg vagyunk elégedve a teljesítményével.

Mi lesz a következő terv? Hol tartotok most? Mire számíthatunk most tőletek? Mire készüljön a közönség?

A következő a már említett Szentivánéj június 24-én, valamint a más kisebb fellépések. Mi most nem keresünk külön, de semmit sem utasítunk vissza, színpadot soha - ez alapszabály - hiszen azért csináljuk. Azonkívül készül az EP-nk, most a nyáron mindenki szabadabb lesz, jobban tudunk majd dolgozni. Házilag mindent el tudunk készíteni, majd egy számhoz klipet is szeretnénk. Ez a kislemez majd elérhető lesz mindenki számára, természetesen teljesen ingyen, hiszen ez egy bemutatkozás. Reméljük, sokan hallgatják majd.