1. Az örömre várakozás gyermeki érzése

Karácsonyra váró gyermeknek érezzük magunkat a buszban ülve, amely méterről méterre közelít a Dachstein-felvonóhoz. Alig várjuk, hogy saját szemünkkel is megpillanthassuk a jégpalotát és a Skywalk üvegpadlós kilátót. A buszt övező hegyek egyre magasabbak és magasabbak, mi pedig minden egyes megtett méterrel jobban várjuk a pillanatot, amikor a kényelmes felvonón elindulunk a kalandok felé. De közismerten az örömre várni a legnagyobb öröm - ahogy karácsony előtt is.

2. A dermesztő érzés, amikor kifut a lábunk alól a talaj

A túrázók mosolyba hajló arckifejezéssel tülekednek a felvonóba, amely kis rándítással szakad el az anyaföldtől. A föld egyre távolabbinak tűnik és a völgyállomás is egyre kisebb. Tériszony nélkül is több mint furcsa érzés, hogy a talpunk alatti zöld szépen lassan átadja a helyét a szürke kőrengetegnek. A zord hegyorom egyre közelebb kúszik, és a felvonó csupán néhány méterrel húz el a fenyegető sziklák előtt. Itt lassan már sejthetjük, mennyire pazar lesz a kilátás legfelül, a hegycsúcsról.

3. A korlátlan szabadság érzése a felhők felett

A Skywalk üvegpadlós kilátónál fütyül a szél, és a panorámaplatform korlátjához merészkedve testünkön érezzük a szelek táncát. Ritkán lehet részünk ilyen kilátásban. A láthatáron megtermett hegyláncokat fedezhetünk fel: a Großglocknertől - amely a maga 3798 méterével Ausztria legmagasabb hegycsúcsa - a 2941 méteres Hochkönigen át a 3666 méter magas Großvenedigerig számtalan prominens hegység látható innen. Ez a látvány a végtelen szabadság érzetével tölt el. Egyszerűen csak lenyűgözve állunk és befogadjuk a tágas világot, mielőtt nekivágnánk a következő látványosságnak.

4. A függőhídon átkelve a gyomrunkban remegő pillangók

Szerelem van a levegőben. A függőhíd vaskorlátján lévő szerelemlakatok legalábbis arra utalnak, hogy a hegycsúcsok is kiválthatják a „gyomrunkban táncoló pillangók" érzését. Ahogy szédítő magasságban, a szakadék felett több száz méter magasan átmerészkedünk a másik oldalra, a Hoher Dachsteinhoz. A hídon megtett minden egyes lépéssel csak egyre erősödik a boldogságnak ez a lehengerlő érzése. Igen, mintha beleszeretnénk ebbe a csodaszép kilátásba.

5. A bizsergés, mintha az üvegpadlón lebegnénk

Olykor kisebb sor alakul ki a 14 lefelé vezető lépcsőfoknál: a semmibe vezető lépcsőnél. Alattunk csak a Dachstein-gerinc éles meredélyei sorakoznak. Talán valamelyest le is kell küzdenünk önmagunkat, hogy ráálljunk az üvegpadlós platformra, viszont ezzel még inkább megérdemeljük ezt a fantasztikus kilátást. Olykor a felhők hozzásimulnak a hegyhez és lágy vattapamacsként veszik körbe azt. Ha már gyermekként meg akartuk tudni, milyen is egy felhő tapintása, akkor itt, a kellős közepén állva megállapíthatjuk, hogy igazán nagyszerű.

6. A meglepetés, amikor hűvös kékben világít Ausztria zöld szíve

A jégpalotában, a gleccser szívében kristálytiszta jégből formálták meg Stájerországot. Olykor egy vízcsepp lecsöppenését és a többi látogató csodálkozó sóhajtozását hallhatjuk, máskülönben csendes a hideg jégbarlang. A légkör varázslatos. Tarka, színeit komótosan váltogató fénytenger övezi a szobrokat. Így sugárzik a jeges grazi óratorony erőteljes zöldben, míg egy másik sarokban telt kék fény árad. Lenyűgözve állunk meg például a hatalmas hegyikristálynál és megfigyelhetjük, hogy miként törik meg a meleg fény a jég peremén: igazi színkavalkád.

7. A gyomorkorgás a nap végén

Az utolsó köröket is leróva ismét a Skywalkon kötünk ki. A kilátás olykor teljességgel megváltozik: ahol zord sziklafalat láttunk, azt most vastag felhőréteg takarja. Ez a furcsa érzés, amit nem a magasság és nem is az itt garázdálkodó pillangók okoznak, vélhetően az éhség műve. A legjobb a felvonóval visszatérni a völgybe, hogy megint szilárd talajt érezzünk a talpunk alatt. A Türlwand fogadóban stájer sajttál, gőzgombóc és ramsaui levestál várja a vándorokat, de a páratlan hegycsúcs előtt tisztelegve választhatjuk a Dachstein-toastot is.