- A mecenatúrapályázat beadásakor még A játék-özvegy volt a film tervezett címe, ebből végül Egyjátékos mód lett a végeredmény, ami a filmben angolul, Single player elnevezéssel jelenik meg. Mi indokolta a változtatást?

- A játéközvegy kifejezés angolul, mint game widow, egy létező formula. Leginkább azokra a nőkre használják, akiknek a párja, férje teljesen rákattan a számítógépes játékokra, és nem foglalkozik a másik féllel. Angolul ez jól hangzik, de magyarul szerencsétlen kifejezés, és be kellett vallanunk, hogy nem megfelelő. Ezekben a játékokban annyira általános az angol nyelv használata, hogy vért izzadtunk az új elnevezésért, végül Egyjátékos mód lett, mert mindenképp magyar címet szerettem volna a filmnek.

- Honnét jött a film ötlete?

- Grafikus tanárként dolgozom egy középsuliban, és van egy kolléganőm, akinek az elmondása alapján hasonló a helyzete, mint a filmbéli anyának. Ez a személyes élmény adódott össze az évek során, mígnem filmtervvé nőtte ki magát.

 
Az Egyjátékos mód nyitánya

- Személy szerint neked van vonzódásod az ilyen játékok iránt? Táplálta ez is a filmötletet?

- Volt egy idő, hogy játszottam én is, de függő nem voltam sosem. Imádom a grafikát, és figyelem a játékok művészeti kivitelezését. De ma már kifejezetten nem szeretem ezt a tevékenységet, hiszen egyébként is rengeteg időt töltök a számítógép előtt, akár tanárként, akár filmkészítőként, és nem szeretem a szabadidőmet is erre elpazarolni. A fiatalok konfliktuskerülésből táplálkozó kattanását, problémák előli menekülési módját viszont tanáremberként is látom, és értem a „bekattanás" hátterét. Az iskolában 15 és 22 év közötti diákokat oktatok, és köztük is sokan vannak, akiket óra közben is nehéz levakarni a játékokról.

- És a tanáremberséggel hogyan jön össze a filmkészítés?

- Gyerekkorom óta rajzoltam képregényeket, majd művészeti iskolákba jártam - főleg az illusztráció végett -, és idővel megtetszett a filmtrükk-készítés is, amiből jött maga a filmkészítés. A kisfilmjeimben ötvöződik a trükkök látványvilága és a sztori vonala, ugyanakkor a jövőben szeretnék majd ettől távolodni. Nem akarom, hogy ez erőltetett legyen, és csak a trükkökről szóljanak, azokkal mossák össze a filmjeimet.

- Feltétlenül szemet szúró és magyar filmben ritkán tapasztalható, hogy a néző ilyen erős, vizuális trükkökre építő megjelenéssel szembesül. Ebből fakadóan a filmednek van egy erős nyitánya...

- Minden trükköt magam csináltam minden filmembe. Ha lenne mögöttem egy stáb, akkor ezeknél sokkal jobbakat lehetne létrehozni. Nyilván ez azt is jelenti, hogy a forgatás után nem átlagos idejű utómunka van vele, hanem határidőig folyamatosan dolgozom rajta.

Nyersanyagból filmkép

- Nagy nemzetközi produkcióban előfordul, hogy egy-egy filmes grafikus vagy akár csapat akár hónapokig egy trükkön dolgozik. Ehhez képest te egy egész filmen viszed keresztül ezt. Nem kis terhet jelenthetett mindez.

- Aki ért hozzá, az láthatja, hogy például egy Harry Potter-film esetében mennyire kidolgozottak a trükkök. Nyilván én, aki nagyon figyelem ezeket, látom, hogy nem is hasonlíthatóak hozzájuk az én filmjeim. Ugyanakkor az elmondható, hogy ma már ott tart a világ, hogy - mint az Egyjátékos mód esetében is - akár egy laptopon el lehet készíteni ezeket a speciális effekteket. Technikailag már nincs lehetetlen Magyarországon sem, a szakmai tudás és a hozzáértők száma viszont erősen meghatározó. A magyar filmekből nyilván azért hiányoznak ezek legtöbbször, mert sok pénz és rengeteg meló van benne. Én a trükkökkel pont ezért talán kicsit ki tudok tűnni. Ezeknek a filmeknek a lényege, hogy minden trükköt pontosan előre meg kell tervezni, ki kell találni, hogy hol használunk zöld hátteret, és mindezeket pontosan végig kell beszélni az operatőrrel. Ugyanakkor a jövőre nézve nem szándékom, hogy a filmjeim csak a trükkökről szóljanak.

- A hazánkra és korunkra jellemző társadalmi problémák erősen megjelennek a filmben. Lásd a játékfüggőség mellett az alkoholizmust vagy a szétszakadt családot. Az alapsztori mellett mennyi volt ebben a tudatosság?

- Minden műfajnál fontosnak tartom, hogy szóljon az aktuális helyzetről is. A függőségeket különösen súlyos problémának tartom, és filmjeimben, illetve ötleteimben ezek gyakran előjönnek, de nem akarok feltétlenül mindig direkt, akut társadalmi problémákra utalni, jelen esetben viszont ezek ott hevertek a téma mellett. Az iskolában személyesen is gyakran találkozom ezekkel a társadalmi problémákkal. Az egyik magányos lány például annyira nem találta a helyét a suliban, hogy amikor a folyosón eltalálta egy pingponglabda, észre sem vette, annyira nézte a telefonját. Ez persze adott helyzetben akár vicces is lehet, ugyanakkor valójában végtelenül elszomorító. Miután utánajártam, kiderült persze, hogy a lány is családi problémákkal küszködik otthon. És a közegemben jellemző az is, hogy például a játékfüggőség elodázza a felnőtté válást, és harmincas éveik elején járó emberek ragadnak bele.

Játékfüggő gyerek és alkoholizmussal küszködő anya a filmben

- A filmben végigvonul egy erős párhuzam a játékbeli és a valósként ábrázolt világ között. Miért épp ez a harcos játékvilág jelenik meg a filmben?

- A hívó címmel van egy képregényem, amelyhez készítettem egy filmet is. Egyrészt nagyon szeretem ezt a képi világot, másrészt a gyártást is gyorsította a megléte, sok elemet újra tudtam használni belőle, és tökéletesen passzolt a témához. Ebből a szempontból személyes korlátok közé vagyok szorítva, hiszen látnom kell, hogy mi az, amit meg tudok csinálni, illetve feltétel, hogy viszonylag belátható időn belül tudjam megtenni.

- A filmvégi csattanó könnyed képzettársítással vezethetett volna más végkifejlethez is. Gondolkoztál ezen?

- Több változata is készült a forgatókönyvnek. Nekem nem is feltétlenül ez volt az első választásom. Ugyanakkor erősen meghatározott minket a film rövid ideje is, márpedig 14 percben korlátozottak a lehetőségek, így nem lehetett mindegyik szereplő oldaláról részletesen kibontani a történetet.

- A filmnek nem a verbális része az, ami dominál, hiszen a főszereplőtől például csupán egy mondat hangzik el a filmben. Nehéz volt ehhez megtalálni a színészeket?

- Van egy csapatunk, a Blue Duck Arts csoport, amelyben segítjük megtalálni a megfelelő művészeket egy-egy feladathoz. Ennél a filmnél konkrétan a lakásomban volt a casting, több fiatal, már ismert tehetséggel is, és én ezen keresztül is érzékeltem, hogy a film- és sorozatszínészet mennyit fejlődött hazánkban.  Úgy érzem, hogy Nagy Zéténnyel és Szabó Rékával remekül működött a film, és nagyon jól hozták, amit kellett. A film létrejöttéhez ugyanakkor sokat hozzátett a Film-art és a Sparks is, akik biztosították a profi hátteret és csapatot.

- Te magad is megjelensz a filmben, mint a Harcos. Ez a színészi ambíciók kiteljesítése?

- Az az igazság, hogy szerettem volna egy nagydarab szereplőt, egy óriást, de végül úgy alakult, hogy az a személy, akit kiválasztottunk, nem tudott megjelenni a filmben, így végül ez egy kényszerlépés volt. És természetesen költséghatékonysági és szervezési szempont is: jó volt, hogy csak magammal kellett például ruhapróbát egyeztetni. (nevet)

- Említetted, hogy a jövőben készítenél olyan filmeket is, amelyekben nem feltétlenül hangsúlyosak ennyire a trükkök. Milyen terveid vannak?

- Az írótársammal most egy olyan filmterven dolgozunk, amely a testépítők világáról szól, ami a fiatalok szintén nagy százalékát érinti. Ez egy vígjátéknak készül. Érdekes, hogy ebben a világban miként boldogulnak az emberek: nyilván van egy pozitív vetület, ami a sportról szól, viszont van egy másik oldal is, amely veszélyeket jelent a testkép számára. Benne vagyok más projektekben is, de legszívesebben a saját terveimen dolgozom, mert szeretek elmerülni ezekben, ez kiváltja számomra azt, amit korábban a képregényrajzolás jelentett.

***

Az alkotóról dióhéjban

Odegnál Róbert 2003-ban diplomázott a Magyar Képzőművészeti Egyetem tervezőgrafika szakán. Miután elvégzett egy forgatókönyvíró és egy filmrendező kurzust, több kisfilmet is forgatott. A hívó című sci-fi képregénye alapján készült rövidfilmje több nemzetközi díjat is nyert 2014-ben.