Az írás remek terápia, ezért inkább leírom mit gondolok, mert örülök, ha valaki hasonló nézeten van, akkor talán van még esélye az emberiségnek a túlélésre... Szóval, számomra kiábrándító hogy:

..egyik oldalon ítélkezünk a hatalmával visszaélő felett, másik oldalon, szó nélkül bemegyünk a hatalmával visszaélő főnökünk által irányított munkahelyünkre és alávetjük magunkat.

..egyik oldalon ítélkezünk a hatalmával visszaélő Hatalom felett, másik oldalon kiszolgáljuk a Hatalom összes döntését (igaz, legalább anyázva).

..egyik oldalon ítélkezünk a hatalmával visszaélő felett, másik oldalon észre sem vesszük, hányszor élünk vissza a hatalmunkkal (mondjuk a gyerekünkkel szemben).

..egyik oldalon elítéljük az abuzálókat, másik oldalon nem vizsgáljuk meg hogy az abuzálót, gyerekkorában abuzálta-e valaki. Nyilván igen.

..egyik oldalon ki vagyunk akadva, ha egy férfi szemet vet egy nőre (füttyög, ajánlatot tesz, zaklat), másik oldalon meg virágoztatjuk a szépség- és divatipart, hogy szemet vessen ránk a másik nem, lehetőleg MINDEN tagja.

..egyik oldalon ki vagyunk akadva, hogy a nőket már nem érdekli a lelkünk, a másik oldalon meg félünk bármit is megmutatni nekik a lelkünkből

..egyik oldalon ítélkezünk a nőket zaklató férfiakon, másik oldalon leülünk megnézni a kitartott Milliomos Feleségeket a tv-ben, ami ugyanez pepitában. (ez a műsor önmagában megérne egy posztot)

..egyik oldalon sírunk, hogy felcserélődtek a nemi szerepek, a másik oldalon meg éljük tovább a felcserélt nemi szerepeket

..egyik oldalon keresztények vagyunk, másik oldalon nem bocsájtunk meg, sőt ítélkezünk.

..egyik oldalon spirituálisak vagyunk, másik oldalon elfelejtjük a karma törvényét, és azt, hogy mindenkivel az történik, amit a saját tudatosságával (vagy annak hiányával) teremt. (Ez NEM áldozathibáztatás.)

..egyik oldalon sírunk, hogy milyen mocsok a világ, a másik oldalon...mit is teszünk érte, hogy ne legyen az? Teszünk érte bármit valójában?

Azt vallom, hogy mindenki egy hátizsákkal jön a Földre, melyben az erre az életére vonatkozó teendőit, félelmeit, pozitívumait, negatívumait hozza magával. Szerintem mindenkinek az a feladata, hogy a hátizsákját kibontsa és a benne lévő szennyest kitisztítsa, a tisztát meg használja, mert ezek által lesz több, ezek során fejlődik.

Az embernek valójában nem feladata, hogy színházi rendező, színésznő, úszóedző, olimpiai bajnok, parkolóőr, popsztár, marketinges, postás, árufeltöltő, tanuló, közalkalmazott, vagy politikus legyen, sem az, hogy ítélkezzen, hatalmaskodjon, erőszakoljon. Mindezek csak szerepek, hisz színház az egész világ.

Az embernek az a feladata, hogy többé és jobbá váljon és példáján keresztül többé legyen a világ is. (v.ö.: élet értelme). Egyik oldal, másik oldal helyett inkább lent vagy fent.

Aki még nem kezdte el kibontani a hátizsákját, kezdje el minél előbb. Különben megy a lecsóba. Az ilyen metoo ügyek is erre hívják fel a figyelmemet, úgyhogy én megyek és tisztítom a szennyesem tovább.

***

Bérczes Ádám további írásai itt!