Reggel korán izgatottan vártunk a buszra, hogy elindulhassunk várva-várt négynapos kirándulásunkra, a Felvidékre. Meg is érkezett a hatalmas szürke Setra, alig tudott bekanyarodni iskolánk szűk utcájába. 7:30-kor kis késéssel elindultunk Rév-Komárom felé. Az Erzsébet híd felénél észre sem vettük, hogy átléptük a határt. Most értettük meg, mit is jelent az Európa Unió tagjának lenni.

Rév-Komáromban először a Jókai szobrot néztünk meg, amit meg is koszorúztunk, majd Bartók Béla emléktábláját, végül a Klapka szobrot a városházánál, ahol idegenvezetőink, János bácsi és Erika néni elintézték nekünk, hogy az óratorony huszárkatonája eljátssza a Klapka indulót.

Jókai szobor

Látnivalóként az Európa Udvart kerestük fel ezután, ahol 31 névtáblát találtunk és azonosítottuk be a különböző nemzeti építési stílusokat. Nagyon szép ez a tér! Ezután a Jókai Mór alapiskolában tettünk látogatást, ahol megismerkedtünk az ottani hetedikesekkel. Bemutattuk iskolánkat és egy kis műsort adtunk elő. 

Innét egy hosszas utazás után Kékkőre érkeztünk, ahol meglátogattuk a várat, a Szent Anna kápolnát és megkoszorúztuk Balassi Bálint emléktábláját. A Szent Anna kápolnában még ma is tartanak esküvőket. A várnál felmásztunk egy bástyára, ahonnan megcsodáltuk a gyönyörű panorámát. Innen már csak a szállásig vezetett utunk, útközben megnéztük az alsósztregovai Madách-kastélyt, ahol Arany János is vendégeskedett Madách Imre kéziratát javítva. Fáradtan érkeztünk a szállásra, ahol finom meleg vacsorával vártak.

A második nap korán reggel, szinte félálomban indultunk várost nézni, méghozzá Rimaszombatot. Először a Múzsák házát néztük meg, ahol Petőfi 1845-ben egy barátjánál megszállt, mert a helyi szállodában nem kapott helyet, majd Blaha Lujza szobornál emlékeztünk a művésznőre. Utána megnéztük az I. világháborús emlékművet, ahol bebizonyosodott számunkra, hogy Rimaszombat városában csak magyarok éltek, hiszen hősi halottjai mind magyarok.

A következő állomásunk a Gombaszögi Cseppkőbarlang volt, ami nagyon tetszett nekünk, sokat tanulhattunk a cseppkövekről és a barlang állatvilágáról. Itt különleges szalmacseppkövek nőnek, és itt él a barlang jellegzetes állata, az ikerszelvényes vakrák. Következő állomásunk Krasznahorka vára volt. Útban a vár felé megnéztük az Andrássy Mauzóleumot. Krasznahorka vára és a Betléri-kastély is az Andrássy család fészke volt. A várba sajnos nem tudtunk bemenni, nem látogatható, mert 2012-ben leégett, de elkezdték a felújítását. A Betléri-kastélyban megcsodálhattuk a családi emlékeket. A betlériek 1945-ben elhagyták a kastélyt és az országot.

Krasznahorka váránál

A harmadik nap elsőként az orsó alakú teret látogattuk meg Iglón. Megnéztük Csontváry Kosztka Tivadar szülőházát, ami a téli utcában található. A nyári utcában megnéztük a polgármesteri hivatal épületét, melynek falán leolvastuk a piktogramokról a polgármesteri ígéreteket. Ezután megkongattuk a szerencseharangot, amit a harangöntő Gál család emlékére készítettek. Tovább utaztunk Lőcsére, megnéztük a szégyenketrecet, ahol a bűnösöket szokták pellengérre állítani a középkorban. Utunk következő állomása a Szepesi-vár volt, ami ma Közép-Európa legnagyobb várromja. Szerencsénkre felszállt a köd, kisütött a nap, így megcsodálhattuk a panorámát. A vártól nem messze található az Ősz szakáll nevű gejzír, ahol egy kis kápolna is áll, ez egy zarándokhely. Utunk innét Tátralomnicra vezetett, ahol a nap zárásaként megcsodáltuk a hegycsúcsokat.

Szepesi-vár

Elérkezett utazásunk negyedik napja. Korán keltünk, összepakoltunk, így volt időnk megnézni a Thököly-várat, ahol Thököly Imre született. János bácsitól sok érdekességet megtudtunk a vár történetéről. Fényképezkedés után a régi és az új evangélikus templomokat tűztük ki célpontként. A régi evangélikus templom 1707-ben épült, norvég hajóépítő mesterek segítségével. Az egész templomot vörösfenyőből készítették. Az oltár és a szószék is fából faragott. 1500-an férnek el benne, de ma már csak ünnepekkor használják, a világörökség része. Az új evangélikus templom különlegessége, hogy itt van Thököly Imre szarkofágja. Ide hozták a hamvait 1906-ban Törökországból, Izmirből. Megtudtuk, hogy ekkor hozták haza II. Rákóczi Ferenc hamvait is Rodostóból, ő a kassai Erzsébet templomban nyugszik.

A késmárki Thököly-vár

Megkoszorúztuk Thököly Imre szarkofágját és elénekeltük a Himnuszt. Utunk végére értünk, indultunk haza. Útközben még megálltunk egy gyors városnézésre Besztercebányán.  Nagyon jól éreztük magunkat az egész kirándulás alatt!