Új év, új én! - gondolta a Ricsárdgír zenekar, és új lendületet adott a 2018 évnek. Bizonyára minden rajongó billentyűzetbe fejelt, amikor augusztusban a banda oldalán azt olvasta, hogy jó időre eltűnnek, lemondanak minden őszi koncertet, és még a fagy beállta előtt elmennek téli álmot aludni. Ennek tudatában az augusztust jól megnyomták: tartottak egy teltházas bulit szintén az A38 hajón, lezárták a nyarat a Balatonnál, valamint elkészült Mindenki boldog című dalukhoz a videoklip a Húszévretitkosítva stábjának köszönhetően, mely olyan átütő sikerű lett, hogy egy nap alatt harmincezres nézettséget produkált a YouTubeon, illetve bekerült az RTL Klub Híradóba. Na, ez a nem semmi nyárzárás! Erre még rátetézett a tudat, hogy július végén, a Művészetek Völgyében adott brutál koncertjük után - mely szerelem volt első hallásra - sokáig nem lesz lehetőség csodálni a zenekart, így lebiggyesztett szájjal vettük tudomásul, hogy 2018-ig no 'gír, no party, vagy ahogy a zenekar megfogalmazta: „A legnehezebb dolog egy ember életében, ha van egy Ricsárdgíre, és csak azért nem lép fel ősszel, mert elhatározta ezt augusztusban."

A koncertek hiányát ellensúlyozandó, hogy a közösségi oldalakon aktívan tevékenykedő zenekar rendszeres posztokban tudatta, mi is történik velük a szünet alatt. Még nyáron meghirdettek egy cover versenyt, melyet szeptemberig meghosszabbítottak, valamint befejezték első albumuk, a Nincsen sárkány dalainak feltöltését a YouTubra, mert vagy szar verzióban volt fent vagy egyáltalán nem. Ezzel párhuzamosan egyre több helyen jelentek meg zenekart méltató cikkek, Mindenki boldog klipjük pedig szárnyalt a videomegosztón.

Mártondaniék persze nem azért mentek szünetre, hogy fel tudják dolgozni a hatalmas sikert. A következő évre tekintve több ötlet is megszületett buksijukban, ezért döntöttek a szünet mellett, illetve ez hozta magával, hogy +1 taggal bővüljön a csapat, így egy óriási-menedzservadászatba kezdtek a srácok. Ezek az elfoglaltságok a kezdeti időkben nagyjából enyhítették is a koncerthiány okozta szomorúságot, viszont októberben már megmutatkoztak az elvonás komolyabb jelei: a zenekar információi szerint Laci (a zenekar szintise) például olykor kiment a Blahára álbajusszal citerázgatni, hogy legyen valami koncerthangulata. A depressziót enyhítendő csoda is történt, még karácsony előtt, új dalok megírásának formájában, illetve szintén ide sorolhatóak a próbák is, melynek eredményét mutatja, hogy sikerült a Mindenki boldog slágerüket színpadon is eljátszható formára alakítani.

November 6-án gyönyörű napra virradtunk a Facebookon, ugyanis bejelentették, hogy a dátum, amire mindannyian vártunk január 26. Jól időzítettek a srácok, hiszen egyrészt három hónappal a koncert előtt meghirdették az eseményt, így tuti, hogy annyi idő alatt csak elviszik a jegyeket, illetve olcsóér' lehetett belépőt ajándékozni karácsonyi ajándék gyanánt (kiegészítendő a Ricsárdgír karácsonyi vásárral).

Valljuk be, hogy manapság, amikor a nyilvános WC is kétszáz forinttal működik, egy szuperjó koncert hétszáz forint elővételi, ezeröt helyszíni árral nem nagy összeg. Szimpatikus a zenekar hozzáállása ezzel kapcsolatban, miszerint, ha már hétszáz egy sör a szórakozóhelyen, nehogy már pluszba ők húzzanak le még egy bőrt a drága belépőjeggyel. A nagy napot várva olyan égetően fontos dolgok folytak decemberben a zenekar háza táján, mint GamerLaci gameplay tesztes pályafutásának elindulása, egy évzáró céges buli, illetve sikerült összeírni egy Top9 Star Wars listát. Akik a zenekar hiányától már a falat kaparták a véghajrában, azok meghívhatták Mártondanit és Lacit házibuliba hangulatcsinálónak vagy buligyilkosnak. Láthatjuk tehát, hogy a zenekar nem hazudtolta meg magát, és a szünetet teljes egészében az alkotásnak és a hülyeségnek szentelte.

Jól mutatja a visszatérő buli súlyát, hogy pár nappal az esemény előtt ki kellett tenni a sold out táblát, ami komoly szorongást váltott ki a zenekarból (állítólag fodrászhoz is elmentek). Ismert zenekarhoz illően egy sokkal népszerűtlenebb bandát hívtak előzaj-csinálónak. A The Beans-ről azt kell tudni, hogy az egyik kedvenc zenekara a bandának, és sok méltató szóba botlunk, ha a keresőbe beírjuk a nevüket. Ami első pillanattól kezdve bejött nekünk, az a hangzás volt. Az elektromos beat és grunge zene összemixelése izgalmas elegyet alkotott, megspékelve ezt egyfajta nyers, garázs rockos, fiatalos daccal. Még az apró bakik is megmosolyogtatóan hatottak a zenekartól, példaként kiemelve a gitárheveder leesését dal közepén, vagy amikor az énekes már a koncert elején leharcolta mindkét gitárja húrjait és a Ricsárdgírtől kért pótgitárt.

Külön blokk volt szentelve Mártondani gitárjának megtapogatásához, amivel a babok igyekeztek közelebb csalogatni az érdeklődőket. A másik oldalt is megemlítve, a koncert közepe táján már egysíkúnak tűntek a számok, illetve többször The Doors számok dallamait véltük kihallani, ami persze nem gond, csak vártunk valami újat, valami mást. Hogy ne negatív véghangja legyen az előzenekarral foglalkozó résznek, összességében jól megállták a helyüket a Ricsárdgír előtt, ami mondjuk, ha belegondolunk, nem is olyan nehéz. Egyelőre.

Előre lehetett rettegni attól, milyen lesz a Ricsárdgír visszatérése, hiszen mikor megláttuk a promóvideót, melyben Mártondani a boldogságtól megrészegülve eltáncolja az E. T. a földönkívüli című filmet, felkészítettük magunkat lelkileg is bulira. Azt nem tudni, hogy titokban személyi edzőt és stylistot is keresett-e a zenekar a menedzservadászat mellett, de az biztos, hogy ledöbbentünk, milyen fess, elegáns fiatalemberek és csinos leányzók léptek színpadra.

Szintén meglepő volt látni, hogy a jeles alkalom miatt számlistát is írtak a srácok, ami tartalmát tekintve összefogta az egész Ricsárdgír életművet. Első, Nincsen sárkány lemezükről olyan méltán nem híres slágerek erőszakolták meg a hallójáratokat, mint a Kád, Szörf, Hazudjanak, Lightsaber vagy Repülőgép. A legutóbbi, The dark side of the moon albumukról többek között A test fala, Ördögnóra és Jó ez a Pest című számok hangzottak el. Emellett felcsendült az örökbecsű sláger, a várva várt Palvinbarbi, mely nagy pogót robbantott ki a közönség köreiben.

Nem feledkezhetünk meg a Ricsárdgirlsről, azaz Széles Flóra, Deák Edina és Papp Éva triójáról sem, akik egy-egy szám erejéig igyekeztek tovább emelni a koncert sötétségét. Éva ezúttal nem csak az Éva otthon című ordítós számával örvendeztette meg a közönséget két takarítás között, hanem tánctudását is megcsillogtatta. Bozsik Bellával karöltve a zenekar egy új számához készítettek koreográfiát, aminek címét sajnos elfelejtettük, de a lényege annyi, hogy szabad szerelem van, és mindenbe szabad beleszarni.

A vendégfellépők sorát a csodálatos Palya Bea ékesítette, aki az Éndalom című számot adta elő a zenekarral. Tovább bővítve a meghívott vendégek körét, majd' leesett az állunk, mikor Csernovszky Fanni színpadra szólítása után megjelent egy hosszú, szőke hajú kislány, majd leordította a fejünket Ne bántsatok, ne bántsatok! felszólítással, mert ***** letépem a fejedet, körülbelül. Bámulatos előadás volt! Az angyali megjelenésű és hangú Fanni egyébként a Szagos Hörigekkók formációját erősíti.

A hölgyek mellett a férfiak csapatát erősítette a kongázó Kun Bálint, illetve a záró számként elhangzó Mindenki boldog című dalnál trombitán segédkező Lajkó Bence. Nagy álom vált valóra azzal, hogy ezt a számot végre a zenekar tolmácsolásában és nem playbackről lehetett hallani. Grátiszként, a beígért strandlabdák helyett bedobtak a tömegbe három használt gumilabdát. Hogy ezzel fel akarták dobni a hangulatot vagy útközben egy óvoda mellett találták és gondolták, elhozzák koncertre jól bedobálni a közönség közé, azt nem tudjuk. Azért köszi a labdát, srácok! Ha valaki nem érte be a labdával, vagy be akart szerezni 'gíres ereklyéket az a mörcs-részlegen vásárolhatott eredeti, megkarcolt Nincsen sárkány vagy The dark side of the moon lemezeket, kottakönyvet, melyben a végtelenül bonyolult akkordmenetű dalokhoz nyújt segítő kezet Martondani, illetve itt volt kapható az országban egyedülállóan a Ricsárdgír magazin első száma, a Heti havi koala.

Összefoglalva egy remek, önmagához hű koncerttel tért vissza a zenekar, és kezdte meg egyben a 2018-as évet. Igazi fejletépős, pogózós, pulcsielhagyós, palvinbarbizós trash ordenárét rittyentettek a fiúk-lányok. Kíváncsian várjuk a továbbiakat.