A jugoszláv kormány 1951. augusztus 20-án határozta el megépítését, miután a bar-i kikötőnek nem volt addig normál nyomtávolságú vasúti kapcsolata. A 476 km hosszú vasútvonal nem büszkélkedhet nagy történelmi múlttal, ugyanis csak 1976-ban adták át teljes hosszában. Korábban egy tekintélyes keskenynyomtávú vasúti hálózat működött Szerbia, Bosznia-Hercegovina és Montenegró hegyvidéki területein, amelynek építése még az Osztrák-Magyar Monarchia idején kezdődött meg.

Az új, immáron nagyvasúti vonalat Belgrádból Valjevo-Užice-Prijepolje és az akkori Titograd (Podgorica) érintésével tervezték meg Barig. Az elsőként megvalósított szakaszok a Belgrádból kiinduló első 60 kilométer illetve a Podgorica és Bar közötti sínpárok voltak. Ezek már 1958-1959-re elkészültek. 1968-ra Belgrád felől elérte a vasút Valjevot, majd 1972-re elkészült az első komolyabb szakasz a Valjevoi-hegységen keresztül Užicéig. A legnehezebb terepviszonyok azonban Užice és Podgorica között várták a vasútépítőket, így ez a szakasz készült el legkésőbb, 1976-ra.

A hegyvidéki terepviszonyokat jól illusztrálja, hogy a vonalon 254 alagút épült (Belgrád felől számozzák őket)! A teljes vasútvonal mintegy egynegyede alagutakban vezet; a montenegrói Bijelo Polje és Podgorica között többet megy a vonat az alagutakban, mint a felszínen. Ezért nem ok nélküli a „montenegrói metró" becenév sem... A leghosszabb alagút hossza meghaladja a 6 km-t is, ami a Šozina-alagút, amelyből kibukkanva rögtön megpillanthatjuk a kéklő Adriai-tengert és Sutomore üdülővárosát.

Az alagutaknál már csak a hidak különlegesebbek: a 234 híd összesen 14 593 m hosszú, ebből 206 betonhíd és 28 acélhíd ível át kisebb-nagyobb völgyeken. A vonal legnagyobb és leglátványosabb dobása ugyancsak egy híd, mégpedig abból is a legnagyobb: a Mala Rijeka, ami Európa legmagasabb vasúti völgyhídja! A viadukt közel 500 méter hosszú és közel 200 méter magasan feszül a felszín felett. Tériszonyosok ne hajoljanak ki a vonat ablakán...

Legmagasabb állomása Kolašin, amely 1032 méteres tengerszint feletti magasságban van, míg a végállomás, Bar mindössze 3 méterrel fekszik a tenger szintje felett.

A vasútvonalon számos olyan állomás található, amely két alagút között kapott helyet és közúton nem vagy alig közelíthető meg. Mégis talán a legérdekesebb állomás a montenegrói részen fekvő Kruševački Potok megállóhely, amely teljes egészében egy (fél)alagútban található. A megállóhelyi őrbódé és a peron is az alagút belső oldalában kapott helyet!

A vonal teljes hosszán a kiépítéskor kb. 7 óra volt az utazási idő, mára ez 11 órára nőtt! Belgrád és Bar között naponta 2 pár vonat közlekedik: a Tara és a Lovćen. A Tara 9 óra körül indul és este 8 körül érkezik, a Lovćen pedig este 7-8 óra körül indul és reggel 6-7 óra körül érkezik a végállomásra. Ha nincs lehetőségünk leszállni a vonal közbenső állomásain és kalandozni egyet a hegyvidéki tájakon, akkor a nem túl gyors tempóban haladó vonat ablakából szemlélhetjük meg e lenyűgöző tájat. A poroszkálás és a gyakori késések ellentételezéseként pedig a naplementét már az Adriai-tenger hűsítő vizéből nézhetjük - amennyiben a nyár első felében járunk a Balkán ezen szegletében.

Fotóink Montenegróban készültek a vasútvonal néhány viaduktjáról.

Kapcsolódó írásunk:

A világ érdekes helyei - Kotori-öböl (Montenegró)

2016.03.04. - 00:20 | Büki László 'Harlequin'

A Kotori-öböl az Adriai-tenger déli részének legnagyobb természetes öble, a legdélebben fekvő európai fjord.

 

 

 

A világ érdekes helyei - Rijeka Crnojevica (Montenegró)

2017.12.27. - 00:10 | Büki László 'Harlequin'

A Shkodrai-tó északi részén lévő folyókanyarulat Montenegro egyik legtöbbet fényképezett természeti látványossága, a hegyek között áttörő folyó a Dunakanyarhoz hasonló látványt tárja szemünk elé.