A gyülekező a Szent Márton templom elé hirdették meg, ahova a sok visszatérő arc mellett pár új, informálódni vágyó is eljött.

Miután úgy tűnt, hogy a megjelölt időpontra mindenki megérkezett, bementünk a templomba, ahol Ferrer Szent Vince oltáránál álltunk meg, melyen Krakkói Szent Jácint domonkos szerzetes szobrát néztük meg. Orbán Róbert bemutatta, hogy jobb kezében Szűz Máriát, bal kezében pedig Monstanciát tart, valamint elmondta, hogy bár ezen a szobron cipőben ábrázolják Szent Jácintot, van olyan leírás, miszerint szandálban, vagy épp mezítláb van. Ez azért van, mert a leírások, melyek arról szólnak, hogy Kijevben a tatárok elől menekülve mentette át a Dnyeperen az attribútumokat, eltérőek, így a szobroknál is előfordul ez az eltérés.

Itt mondta el azt is, hogy a Domonkos rend szorosan kapcsolódik a lengyelekhez, nem csak azért, mert Szent Jácint Sziléziából származott és Krakkóban lett eltemetve, ott vannak az ereklyéi, de a történelem folyamán egészen mostanáig voltak lengyel atyák a Domonkos rendben, sőt a jelenlegi vezető is lengyel. Továbbindulás előtt túravezetőnk még elmondta, hogy a Szent Márton templom mellett még sok másik templomnak van lengyel kötődése.

Célba vettük a Kisfaludy utcát, de előtte egy rövid időre még megálltunk a Nádasdy utcában, majd a Széll Kálmán utcában. A Nádasdy utcában annál a háznál, ahol a cseh származású Andráskay Müller Ede építőipari vállalkozásának székhelye volt. Ennek a háznak lengyel vonatkozása az, hogy az I. világháború alatt több vállalkozás is foglalkoztatott hadifoglyokat, köztük Andráskay Müller Edéé is. A Széll Kálmán utcában a Láng Ármin-féle háznál időztünk egy keveset. Már maga a ház is érdekes volt, amit Szivessy Tibor tervezett és épített. Láng Ármin családjánál megemlítette még a lengyel származású Pohl családot is, nekik gépgyáruk valamint téglagyáruk volt, így jelentős szerepet töltöttek be Szombathely életében.

A Kisfaludy utcába érve egy belső parkolóban volt a következő állomásunk, ahol a túravezetőnk Dr. Swierkiewicz (Szepesházi) Róbertről beszélt, aki a Szombathelyi Idegenforgalmi Hivatal megalakulásában töltött be fontos szerepet, mely 1934-ben alakult meg és ő lett a vezetője. Ő fektette le a szombathelyi turizmus alapjait, írt a kulturális turizmusról és három turisztikai magazint is kiadott. Nem csak a turizmus keretein belül iskolás gyerekeknek is hirdetett programokat, sőt 1938-39 körül létrehoztak egy diákszállót is.

Utunkat folytatva a Ferences Plébániánál álltunk meg előbb, majd a régi városházánál fejeződött be a séta. A templomnál megnéztük a Szent Maximilian Kolbet ábrázoló üvegablakot, és megtudtuk, hogy a minorita szerzetes vértanúhalált halt egy kétgyermekes fogolytársa helyett a II. világháborúban.

A séta végállomásán megtudhattuk még, hogy a Szombathelyi Idegenforgalmi Hivatal a régi városháza földszintjén kapott helyet. Orbán Róbert még zárásként elmondta, hogy Swierkiewicz Róbert közeli rokona volt Swierkiewicz Roland festő-grafikus. Családi hagyomány szerint ő is Szepesházira változtatta nevét, mivel arról a vidékről származtak.

A séta a már megszokott jó hangulatban telt és informatív volt. 3 hét múlva, azaz június 13-án a Városháza elől indulva görögök és cincárok nyomába túrázhatunk Orbán Róberttel.