Lampionos felvonulás és Szent Márton szobrának megkoszorúzása

Képgaléria megtekintése2009.11.14. - 16:30 | Dart - Fotók: Dart, Makrai Tamás

A felvonuláshoz kellemes idő, profi szervezés, a Fő téren pedig az eseményre ráhangoló, Szent Mártonnal kapcsolatos játékok várták a látogatókat. A város és a katolikus egyház közösen szervezte az immár hagyományos novemberi rendezvényt, ami elsősorban a gyermekes szülőket, és a hívőket mozgatta meg nagyszámban.

A Székesegyházban tartott Vesperáson a hívek a megyéspüspök és a papnövendékek vezetésével a Szent Márton napi zsolozsmából imádkozták az esti dicséretet. A vesperás himnusza, a zsoltárokat keretező énekek, a fohászok felidézték Márton püspök személyiségének legjelentősebb vonásait. Ezután a Savaria Legió felvezetésével este 6 óra tájban megindult a népes menet a Szent Márton templomhoz. Nemcsak helyiek, hanem messziről, Szombathely testvérvárosából, Kaufbeuren-ből érkezett látogatók is részt vettek a péntek esti sétában. Sok kisgyermek saját kezűleg gyártott lampionokat vitt lelkesen, volt köztük befőttes üvegből gyártott, és pauszpapírból készített, de a modern kor vívmányaként az elemes villanyfáklya, és hagyományos, régi időket idéző, igényes fémvázas üveglámpa is feltűnt.

A rendezvényt profi szervezés jellemezte, ahogy az az évtizedes hagyomány alapján már elvárható volt. Az énekkar hangját személykocsi tetőcsomagtartójára szerelt hangfalak erősítették. A hangerő a kocsitól másfél méterre ballagó fiatalok dobhártyáját kissé megviselte, ugyanis a Szent Márton úton már kiabáltok a sofőr-hangmérnöknek, hogy halkítson. Mindhiába, mert nem bírták túlkiabálni a „hi-fit".

A Szent Márton szobornál Veres András megyéspüspök beszédében az idén harmadik alkalommal meghirdetett „Váltsuk meg Szent Márton köpenyét" elnevezésű karitatív akcióra hívta fel a figyelmet, amellyel segíthetünk hajléktalan, didergő embertársainkon.

Dr. Ipkovich György polgármester kiemelte, milyen sok mindent köszönhet Szombathely Szent Mártonnak, és beszélt arról, hogy a Szent Márton út Európa leghosszabb zarándokútja lesz. Végül szintén a jótékonysági akció támogatását kérte a város lakóitól.

Koszorúzás zárta az ünnepséget, amiben cserkészek segédkeztek, majd forró tea, és sütemény várta a gyermekeket, fiatalokat.

A szombathelyiek rutinos felvonulók, mára beivódott Európa-szerte híres szentjük tiszteletére rendezett esemény a köztudatba. De a kezdet nem volt egyszerű. Amikor először rendezték meg a felvonulást, egy hónappal előtte a helyi média folyamatosan csak erről beszélt. Iskolákban, óvodákban futószalagon készültek a szebbnél szebb lampionok.

Következő történetünk főhőse egy kisfiú, aki egy keddi napon hazavitte a szépen díszített mécsesét, és otthon bejelentette, pénteken este 6-kor felvonulás lesz. A szülők vették az adást, örültek, hogy szemük fénye ennyire lelkes. Tudtak az eseményről, a helyi tévében, megyei sajtóban gyakran beszéltek erről a szervezők. Pénteken fél hatkor gyalogosan elindultak a Nagytemplom irányába. A kisfiú kérte és elérte, hogy már otthon meggyújthassa kis mécsesét. A kis család vidáman mendegélt a járdán, a járókelők mosolyogva nézték őket. Egyre gyakoribbak, és szélesebbek lettek a mosolyok, ahogy a Fő térre értek. Az apa megkérdezte párját:

- Biztos ma lesz a felvonulás?
- Persze írta az újság, hogy péntek este 6 óra, tisztán emlékszem..

Egyre közeledtek a templomhoz, és senki mást nem láttak lampionnal magukon kívül.

- Kisfiam oltsuk el a mécsest, majd később meggyújtjuk!
- Nem, olyan szép így.
- Szerintem ma biztosan nem lesz itt semmiféle felvonulás - nyilatkoztatta ki a férj, és felesége véleménye is megingott.

A templom előtti tér teljesen kihalt volt. Nagy nehezen meggyőzték a fiúcskát, hogy oltsa el a gyertyát, és magukon nevetve elindultak hazafelé. Hazafele az apa vitte a lampiont, a háta mögött...