Bent füstös blues, kinn jótékony rock - Ripoff Raskolnikov és öt rockbanda koncertezett a Nádasdy-várban
Képgaléria megtekintése2018.09.09. - 17:45 | Misel - Fotók: Erdős Zoltán
A Nádasdy-várban két koncertet szerveztek le azonos időpontra szombaton: a pinceklubban Ripoff Raskolnikov andalított a blues hangjain keresztül, míg kinn a mentett kutyák javára jótékonykodott öt rockegyüttes.
HIRDETÉS
A nyáron elkényeztetett bennünket programjaival a sárvári Nádasdy-vár, ennek folytatásaként szeptember 8-án este két koncertet is kínáltak az idelátogatóknak. Örömmel fogadtuk mindkettőt, más-más okból: sor kerülhetett egy jótékonysági rendezvényre, ahol mentett kutyák javára adakoztak a résztvevők, és a pinceklubban fellépett a blues nemzetközileg is ismert előadója, Ripoff Raskolnikov és együttese. Talán szervezési probléma miatt mindkettőt ugyanarra az időpontra tették, azonos helyszínre, ami előzetes aggodalomra adott okot, végül egészen jól sült el a dolog: a műsorok alatt ide-oda vándoroltak a népek, és a korábban véget ért pincekoncert után átvonultak a rockzene ütemére fejezve be az éjszakát.
Ripoff Raskolnikovot talán nem kell különösebben bemutatni. Az osztrák származású blues gitáros a hazai könnyűzenei élet ismert alakja, nemzetközileg is elismert, számtalan országban lépett már fel. Zenei stílusa az évtizedek alatt sokat változott: az európai népzenéktől a Rolling Stoneson át a saját nótákig. Ezen az estén elkísérték együttesének állandó tagjai: Nagy Szabolcs (Szabi) billentyűs, akinek fantasztikus szólóit hallgatva nem csodálkoztunk, hogy őt tartják az egyik legjobb billentyűsnek idehaza. Gyenge Lajos püfölte a dobokat, mint rendszerint, és ezúttal Varga Laca helyett egy osztrák zenész pengette a basszusgitár húrjait.
Ripoff előadásmódja a mesélős, költői szövegekre épülő, sallangmentes, a történetre figyelő előadást testesíti meg. Úgy, mint Bob Dylané, a parányi pinceklubba varázsolva a füstös, olcsó szállodák világát ( Cheap hotel ), az esőverte, koszos utcákat, csavargásokat ( Ain't nothing sadden, It's not easy, Get away, Never felt so good ), szerelmeket, kapcsolatokat (Virgo angel, Evil-hearted women, Strange ways of love), életünk apró momentumait.
Jellegzetes alakja a szinte védjegyévé lett sötét zakóval, az elmaradhatatlan rózsával a hajtókáján, kissé szemére húzott kalapjával egy régebbi korok vándorát idézte, aki leült közénk egy kis zenélgetésre, dalokban elmondva érzéseit. Mi pedig köré gyűltünk, kezünkben párás falú sörös dobozzal, és hallgattuk, itt-ott táncra is perdülve, ha magával sodort a dallam. Összehajoltunk a párunkkal, és lélekben mindannyian az aprócska klubban! Kétszer is visszakértük a zenekart a végén, nehezen szakadva el a varázslattól.
Ejtsünk szót azonban a másik koncertről is. Négy fiatal zenekar vállalkozott arra, hogy fellépésével nemcsak szórakoztatja a jónépet, hanem némi adakozásra is bírja őket. Minárcsik Sándor annak az állatmenhelynek a vezetője, amelynek a túléléshez szüksége van minden segítségre, még akkor is, ha áldozatos munkájukat erőn felül végzik. Most este az összefogásra láttunk egy igen szép példát: a Holttér, a Bipolaris, a River Runners, a Vadvágány és Will Burn lépett fel. Bár szép lenne, ha nem lenne szükség efféle adakozásra, de ha a művészet és a segíteni akarás ilyen módon kapcsolja össze az embereket, akkor örvendezik az ember szíve.
A hírhez tartozó képgaléria
Programkereső
Galéria ajánló
Szavazás
Ön mit szeret legjobban a szombathelyi nyárban?
42% - A Savaria Karnevált.
7% - A rengeteg fagyizási lehetőséget.
8% - A sok gondozott parkot.
14% - A nyugalmat, amit a város atmoszférája áraszt.
20% - Csak az számít, hogy igazán meleg legyen.
Összesen 1944 szavazat
Új hozzászólás
Korábbi hozzászólások
Lehet úgy jelen lenni sok ember között, hogy szinte észre sem vesznek, és mégis jelen vagy. Tegnap egy kellemes kis pinceklubban megmozdult egy hevenyészetten odaakasztott függöny, és Ripoff Raskolnikov lassan átsétált a nem túl nagy számú közönség között úgy, hogy gyanítom kevesen voltak akik tudták ki is Ő, ám jellegzetesen fura öltönyében, kissé zilált „kóc” hajával, és elmaradhatatlan „viseltes” kalapjában mégis látó szemeknek JELEN volt. Aztán aligtelt idő múlva leült egy ugyancsak elmaradhatatlan székre, és érezhetően tanult magyarsággal, de szerényen köszöntötte a már toporgókat, és elkezdődött a varázslat. Olyan varázslat, amilyennek a zenének, a bluesnak lennie kell. Elképesztő hangszertudás, fantasztikus átélés, és remek összhang mutatta, hogy a méltán híres énekes és zenésztársai talán jobban élvezik mindazt, amit csinálnak, mint a hallgatóság. Nem volt „töltelékzene”, nem volt csökkenő színvonal, csak sodró, páratlanul hatásos, és beleélhetően élvezhető remeklés egy olyan műfajban, és zenei formában, ami „fekete zene” de a kissé rekedtes, lenyűgöző hang, feledtetni volt képes a blues múltjának szintén kimagasló alakjait. Két órás tömény zene, két órás páratlan élmény, két órás igazi lendület, aminek félidejében Ripoff felállt, és a pinceklub falához szegezett mindenkit egy fantasztikus gitárszólóval. Taps, fütty, élmény. Zene volt a javából.