Dalok nekünk és a távoli jövő zöld, nyálkás gülüszeműinek - Szirtes Edina Mókus Etnoszimfonikja a Bartók Teremben
Képgaléria megtekintése2018.09.14. - 03:30 | Peltzer Géza - Fotók: Németh Tamás
Hogyan jöhet össze a népzene és a szimfonikus zenekar? Minek a népzenekar mögé egy csapat vonós, rézfúvós, csellista? Megáll ez a zene magában, a sok „kottista" csak elrontaná az eredeti, népi ízt, kiegyenesítené a finom frazírokkal teletűzdelt dallamokat, ezzel tönkre is tenné a lényeget - így a kétkedők. Van is ebben realitás, de Szirtes Edina 'Mókus' csütörtöki Etnoszimfonikja alaposan rácáfolt erre.
Erős fél ház várta Szirtes Edina 'Mókus' hegedűs-énekest, kísérő zenészeit, a Savaria Szimfonikus Zenekart és Pejtsik Péter karmestert csütörtök este a Bartók Teremben. Ez a látogatottság az előzetes várakozásokhoz képest pozitív meglepetés volt a szervezők számára, hiszen koncertteremben nem szokványos ez a műfaj és a fellépők sem világsztárok. A népzene, megzenésített vers nagyzenekari kísérettel még újnak számít, így leginkább azok jöttek el a koncertre, akik nyitottak az újra - vagy akik látták már koncerten Szirtes Edinát, így tudták, mire számíthatnak.
Tegyük hozzá: nem a népzene az egyetlen műfaj, amely a nagyzenekari kíséret, szimfonikus hangzás felé kacsintgat. A rockzene már évtizedekkel ezelőtt tett kísérletet arra, hogy ismert számokat nagyzenekarra hangszerelve szólaltassanak meg, ezek azonban többségében nemigen voltak sikeresek, mert a koncertre jövő rockerek többsége nem bizonyult jó befogadónak az újdonság iránt: ők az eredeti, kemény hangzást akarták hallani, nem voltak kíváncsiak a hegedűsökre, csellistákra. A dolog megbukott - különösen azokban a produkciókban, amelyekben a hangszerelés vékonyka és ötlettelen volt (Omega). A popzene, táncdal kedvelői toleránsabbak, itt bejött a nagyzenekar, ma számos világszerte ismert énekes koncertezik ilyen kísérettel (Michael Buble, Robbie Williams és mások).
De a népzene és a szimfonikus zenekar hogy jöhetne össze? Minek a népzenekar mögé egy csapat vonós, rézfúvós, csellista? Megáll ez a zene magában, a sok „kottista" csak elrontaná az eredeti, népi ízt, kiegyenesítené a finom frazírokkal teletűzdelt dallamokat, ezzel tönkre is tenné a lényeget - így a kétkedők. És van is ebben realitás, de Szirtes Edina Mókus alaposan rácáfolt erre: saját nagyzenekari hangszerelés, érzelmekkel fűtött hegedűszólói és szenvedélyes éneke a profi zenekari kísérettel meggyőzte a kétkedőket (köztük e sorok íróját is) arról, hogy az etnoszimfonikus zene működik, a két műfaj nem kioltja, hanem erősíti egymást.
Jó volt látni, hogy a népzenészeket körülvevő profi zenekari művészek arcára öröm ült ki koncert közben. Lelkesen húzták a legkülönbözőbb népek zenéit, dacolva a bonyolult ritmusokkal, villámgyors uniszónókkal. A tutti részeknél hatalmasat reccsenő rezesek, a két ütős, cimbalom, a tárogató, szaxofon, hegedű együttes játéka egyes részeknél közel olyan erőteljes volt, mint klasszikus szimfónia zárótétele. A legkülönbözőbb, főleg balkáni zenéket hallottunk a koncerten, de József Attila verset is megzenésítve. Utóbbi is megérdemel egy mondatot. Itt nem arról van szó, mint amit a megzenésített versek esetében megszoktunk: a gitáron lefognak egy hármas hangzatot, amíg az szól, az énekes pár hang felhasználásával elhadar egy fél verssort, majd megszólal egy másik hármashangzat. Ezért ez az egész olyan zeneiskolás. Mókus azonban egymással egyenértékű szólamokat rak a melódia köré, meglepők, de egymásból logikusan következők a harmóniák. Van dinamika, a suttogástól az üvöltésig mindent hallunk a dalban.
A Szombathelyre már szinte hazajáró Pejtsik Péter is odatette magát: nemcsak kiválóan uralta és vezette a zenekart, hanem az egyik népdalban lenyomott egy szó szerint vonószaggató „csellószólót" Mókus hegedűjén (ölbe vette a piciny hangszert és úgy improvizált rajta, mintha cselló lenne - lévén csellista).
A többszöri vastapsok után John Lennon Imaginjét énekelte Szirtes Edina egyedül, a digitális technika segítségével (a szólamokat külön-külön játszotta fel kíséretként). Mint mondta, ezt arra szánja, hogy sok-sok év múlva, ha az emberek már kipusztítják egymást a Földön, és zöld, nyálkás, gülüszemű szörnyek veszik át a bolygót, talán rábukkannak erre a dalra egy elpottyantott pendrive-on. Reméli, hogy a gülüszeműek, akik még sosem hallottak zenét, meghallgatják a dalt, és megjelenik gülüszemükben valami addig számukra ismeretlen folyadék. A helyzet az, hogy ez a bizonyos folyadék cseppek formájában a csütörtöki koncerten is megcsillant néhány szemben. Úgyhogy jó esélyük van erre a zöld nyálkás lényeknek is.
A koncerten közreműködtek a Savaria Szimfonikus Zenekar zenészei, Cserta Balázs, Bede Péter - népi fúvósok, Dés András, Födő Sándor - ütősök, Szalma László - koboz, Csurkulya József - cimbalom.
A hírhez tartozó képgaléria
Programkereső
Galéria ajánló
Szavazás
Ön mit szeret legjobban a szombathelyi nyárban?
42% - A Savaria Karnevált.
7% - A rengeteg fagyizási lehetőséget.
8% - A sok gondozott parkot.
14% - A nyugalmat, amit a város atmoszférája áraszt.
20% - Csak az számít, hogy igazán meleg legyen.
Összesen 1944 szavazat
Új hozzászólás