A kiállítást Benkő Sándor, a Vas Népe MÚOSZ nagydíjas fotóriportere nyitotta meg. Beszédében egy rövid történeti áttekintést kaphattunk a fényképészet fejlődéséről. Elmondta, hogy milyen gyorsan fejlődött a technika a filmes gépektől a memóriakártyákig, és hogy napjainkban már az adott pillanat megörökítése után perceken belül a világ másik felén is láthatják a képet. Ebben a rohanó világban tevékenykedik a 27 éves Unger Tamás is, akinek képeivel találkozhattunk már a Nemzeti Sport hasábjain, a nyugat.hu-n vagy éppen a Vas Népe sportrovatában. 2006-ban egyik fotójával szerepelt a rangos, magyar fotósokat felvonultató „Év képei" kiadványban. Ez a fotó szintén látható a most megnyílt kiállításon.

Míg az átlagember hétvégenként vagy ünnepnapokon otthon ül, karosszékében kényelmesen hátradőlve olvassa az újságot, addig a fotós általában rendezvényen van és azon dolgozik, hogy másnapra is megtöltse a hasábokat tartalommal. Éreznie kell a pillanatot, ismernie kell gépét, tudnia kell, hogy hol, mikor, honnan és mit érdemes lefotóznia, azaz nem elég csak a pálya szélén leülni és várni, hogy történjen valami. Folyamatosan a gép nézőkéjén keresztül kell szemlélnie a világot, hogy elkaphassa azokat a pillanatokat, melyekből később akár még kiállítás is születhet, ahogy ez történt Unger Tamás esetében.
A kiállítás gondolatát Vörös Ferenc indította el, de rengeteg segítséget nyújtott az iskola vezetősége is a fotók publikálásához.



A megnyitó után magam is megcsodáltam a képeket, melyek teljesen lenyűgöztek, és pár kérdés erejéig mikrofonvégre kaptam az alkotót:

Vaskarika: Hány éves korod óta foglalkozol fotózással?

Unger Tamás: Tizennyolc éves koromban kezdtem el a fényképezéssel komolyabban foglalkozni, körülbelül húsz éves korom óta pedig a sportfotózással is.

VK: A sport mellett még mely témák állnak közel hozzád?

UT: Igazság szerint minden területen szoktam fotózni, viszont leginkább a sport a szívem csücske, 15 évig magam is sportoltam és szerettem volna megtartani a sportnak a közelségét, ami ilyen formában sikerült.

VK: Kedvenc képed a kiállításon?

UT: Az egyik kedvencem az idei évben készült, az öröm pillanatai, amikor Kálmán Lászlót a játékososok a fejük fölé emelik a Falco bajnokká válása után. A másik kép, amelyet Mészáros Dömötörről (röplabda - a Szerk.) készítettem tavaly az olimpiai selejtezőn.

VK: Milyen érzéssel tölt el az első kiállításod?

UT: Nagyon meg vagyok hatódva, nem számítottam ennyi emberre, boldog vagyok, hogy sikerült összehozni végre. Örömmel tölt el minden egyes pillantás, melyet képeimre vetnek az érdeklődők.

VK: Vannak terveid további kiállításokat illetően?

UT: Erről még korai beszélni, de elgondolásaim már vannak. Úgy gondolom, hogy a sportnál maradok, viszont legközelebb lehet, hogy csak egy sportág vagy csapat képeiről fog szólni az a kiállítás, azaz tematikusabbá kívánom tenni a kiállítás anyagát.

A kiállítás megtekinthető a Herman Ottó Szakképző Iskolában 2008. október 16-ig, reggel kilenc és este hat között.