Az est témája a "Hogyan lehetünk igazán boldogok?" kérdése köré épült, első kérdésként pedig elhangzott, hogy Isten azt szeretné, hogy a Földön is boldogok legyünk, vagy csak a földi létünk után?

Mit akar a Jóisten? Mindenkit üdvözíteni. A XX. század végére kialakult realista világkép szerint csak a földi élettel foglalkozunk, és kevésbé izgalmas, mi lesz halálunk után. Mi volt kb. 50 évvel ezelőtt a prédikációk középpontjában? Az örökélet, a pokol, a mennyország, a kárhozat. Az utóbbi fél évszázadban mindez megváltozott, a fentiek nem kerültek a prédikációk fősodrába, ám Merkli atya szerint fontos a két világkép egyensúlya! Isten akarja a mi üdvösségünket, de fontos számára ez a szekulum, a mostani világunk is, ugyanakkor Szent Pál apostol kinyilatkoztatása is fontos kell legyen számunkra, miszerint a mi hazánk a mennyekben van.

Isten a teremtésben az embert egy egészen kiváltságos helyzetbe hozta, saját képére teremtette. Ez az istenképűség azt jelenti, hogy boldogságra teremtette! Ám ezt csak a megváltott ember érheti el - emelte ki Gregersen-Labossa György.

Jakab Bálint egy 1972-ben megjelent, teológus által írt könyvből idézett, miszerint "annyit beszéltünk az emberről, hogy az ember egyedül maradt..." Érezzük, hogy sokat beszélünk az emberről, boldogságról, szerelemről, karrierről, életkérdések megoldásáról, és a végén itt vagyunk egyedül. Soha nem volt magányosabb az ember, mint a XXI. század elején! Akarja-e Isten, hogy boldogok legyünk? Igen, akarja, ám akarata nem esik mindig egybe az emberi törekvésekkel. A boldogság több annál, mint megfogalmazott, időleges vágyainknak a beteljesedése.

Felvetődött az a kérdés is, hogy a mai világban az ifjúság miért magányos? Miért a virtuális és miért nem a valódi közösségekben keresi a boldogságot? Erre Jakab Bálint lelkész adott frappáns választ: ez a közlekedési eszközük. A fiatalok is közösséget keresnek, és ott keresik, ahol erre a csatornák megnyílnak.  Ám a virtuális tér és az ezt működtető eszközök csak egy "eszköztár", ami nélkül nem tudunk élni. Ez gyorsítja és teszi instanttá, felszínessé kapcsolatainkat, azok kialakítását, mélységét. Ebben a felgyorsult világban pedig az egyház az a hely, ahol lelassul minden, és ebben a világban egyedül az egyház maradt állandó. Az emberek nem tudnak mit kezdeni az idővel... Elszoktak attól, hogy leülnek, csendben vannak. Pedig a csendnek értéke van! - zárta eszmefuttatását a református lelkész.

Merkli atya a technikai vívmányokon keresztül vázolta fel különböző generációk életviteli szokásait, így jutottunk el a Z-generációig, akinek a zsebében ott a világ, ám - ahogy Merkli atya kifejtette - a technika először felszabadít, aztán gúzsba köt. A technika, a tárgyi eszközök nem tudják boldoggá tenni az embert, mert a mai fiatalok is vágynak szeretetre, ölelésre, emberi szóra, emberi közösségre - ezt a gépek és a virtuális tér nem adja meg. Az egyháznak a legnagyobb kihívása pontosan a fiatalokkal szemben van, akik már nem az egyházi közösséget keresik, holott az itt kapott szeretet egy életre meghatározó lehet! 

Az atya szerint a legfontosabb, hogy a fiatalokat tanítsuk meg arra, mi az értékes... nemcsak az emberi értékekre (igazmondás, szavahihetőség, jó cselekedet), hanem kulturális szempontból is (zenék, filmek). Mi az értékes? Ami időtálló - foglalta össze Merkli atya. 

Boldogság, szabadság kérdése során felmerült még, hogy kezd kiszorulni a közösségi terekről (pl. facebook), főként utóbbi. A vélemény szabadsága korlátos, a virtuális cenzor ténykedése pedig sokszor a legsötétebb időket idézi. A közösségi oldalak térnyerése ellenére is - szerencsére - reneszánszukat élik a társasjáték klubok - emelte ki az evangélikus lelkész. 

A társas magány témaköre is előkerült az este során. A házasság közös vállalkozás, mondta Gregersen-Labossa György, Merkli atya cölibátusa ellenére is markáns véleménnyel volt a házasságról: évente több mint 40 párt ad össze, de sokszor már a kanapéra ülő pár viselkedéséből, egymással való metakommunikációjából tudja, mi lesz házasságuk kimenete. A legfontosabb, hogy együtt fejlődjenek! Jakab Bálint arra hívta fel a figyelmet, hogy akinek a kezét fogom az esküvőn, annak a kezét engedjem el, amikor meghal(ok). 

A házasság témakörénél maradva szóba került az egyéni szabadság, az egyén szabadsága, ami mára mindenek fölé került, és megdöbbentő módon épp a házasságot szembeállítva vele, mint a szabadság ellentétét, mint kötöttséget, elkötelezettséget. Mintha a házassággal megszűnne az egyén szabadsága...

Érdekes és érthető kérdés volt a politika megjelenése a prédikációkban. Úgyszintén érdekesek voltak a felekezet szerint erre adott válaszok, melyek közül a hozzánk legközelebb álló az evangélikus lelkész okosan és bölcsen összefoglalt gondolata volt, miszerint a prédikációkban nem jelenhet meg a politika, ám társadalmi kérdésekben, közügyekben igenis hallatnia kell a hangját az egyháznak, hiszen rengeteg ponton csatlakozik az államhoz. Gregersen-Labossa kiemelte: nincs még egy olyan szervezet, ami a társadalom ilyen széles rétegét megszólítaná, mint az egyház. 

Izgalmas kérdés volt a felekezetek közti mozgás, azaz van-e átlépés például a katolikusból a református egyházba. Gregersen-Labossa György ezt nagyon találóan és kreatívan villamos-kereszténységnek aposztrofálta, utalva arra, melyik templomban lesz abban az időben éppen mise, amire beér a hívő...

A felekezetek közti mozgás nem tömeges jelenség. Merkli atya a szektákat hozta fel, hogy inkább azok "térítik" át a hívőket, ugyanakkor fontos a megtartás szempontjából a mise közvetlensége, amire a szekták kommunikációja, ahogy a Bibliát élő szövegként közvetítik, eleve épít. Ha belegondolunk abba, hogy 50 éve van a hívőkkel szemben állva misézés a katolikus egyházban, bizony, jól fogta meg Merkli atya a lényeget. "A liturgia nem letargia!" - erősítette meg frappánsan a fentieket.  

A következő előadásra november 28-án kerül sor! Érdemes előre asztalt foglalni... 

*** 

2017 februárjában kezdődött el a kávéházi vitaestek sorozata Debrecenben, ott jelenleg már a 17. alkalomra készülnek, rendre telt házzal. A kezdeményezés célja egyfajta ökumenikus "kocsmai evangelizáció", alkalmat ad főleg olyanok számára, akik nem járnak templomba és gyülekezetbe, hogy a saját életük nagy kérdései kapcsán megismerkedhessenek a hagyományos, bevett egyházak (katolikus, református, evangélikus, baptista) képviselőinek (személyes) álláspontjával, és találkozzanak a hittel, Jézus Krisztus üzenetével. A provokatív, bevállalós kérdéseket, észrevételeket kifejezetten várják a résztvevők, hiszen ezek kapcsán alakulhat ki őszinte, nyílt beszélgetés. Az ország több pontján talált követőkre a kezdeményezés, így Budapesten, Pécsett, Pápán, Szentendrén, Nyírbátorban, a határainkon túli magyar közösségek pedig Szatmárnémetiben és Münchenben szerveztek ilyen alkalmakat; ezek közül több helyszínen rendszeres (havi, vagy negyedévi) eseménysorozat indult. A Mária Rádió kéthetente műsorra tűzi az beszélgetések vágott hanganyagát. Az elmúlt két nyáron fesztiválokon is megjelent a program, mely saját bloggal is rendelkezik.