Az Őrségben először 1999 nyarán jártam, amikor Tomi fiunkat elkísértük Szőcére, kézművestáborba. Már évekkel előtte éreztem magamban valami vonzódást a népi, hagyományos dolgok iránt, a kézműves mesterségek, stílusos, archaikus építészet, ételek, népi énekek, dalok, de az adott tájegységek is egyre mélyebb kíváncsiságot ébresztett bennem. Az Őrség is ilyen rejtett, varázsos hely volt, s ezért is jelentett nagy élményt ez az első eljutásom oda. A táborban a gyerekekkel többek között a kürtöskalács sütését is megtanították, egy nagyon egyszerű recept alapján:

„Végy 3 kg lisztet, 8 tojást, 8 dkg élesztőt, 25 dkg vajat, pici cukrot, sót. Az élesztőt langyos, cukrozott tejben felfuttatod, a tésztához öntöd, és kb. 1 l langyos tejjel jól összegyúrod, majd feldagasztod, hogy hólyagos legyen. Kell egy forgatható tengelyre felfűzött, kissé kúpos, 7-10 cm átmérőjű fa henger (valami keményfából), 2 olyan tartó, amin ezt majd a parázs fölött forgatni lehet.

A parázs lehetőleg ne fenyőfa égetéséből származzon, mert annak gyantás szaga beleivódik a tésztába, meg parazsa is hamarabb kihűl. A hengert kissé megmelegíted, majd kenőtollal megolajozod (nehogy gázolajjal), s a tésztából sodort kb. 1-1,5 m hosszú csíkot rátekered. Fahéjjal, darált dióval, mogyoróval kevert cukorba hengeríted, majd a parázs fölött szép lassan forgatod, hogy piruljon. Amikor félig megpirult, újra beleforgatod a cukros anyagba, és visszateszed sülni."

Otthon még azon a nyáron csináltunk is egy kerti kürtöskalácssütőt, s azóta minden évben sütjük a finomságokat. Ezek az alkalmak barátainknak is külön élvezetet nyújtanak.

Az Őrségbe a későbbi évek során többször visszatértünk, s ekkor fedeztem fel igazából ezt a helyet. Mi sem lett természetesebb, minthogy festészetemben fejezzem ki ottani élményeimet, hol teljesen realistán, hol elvontan, s itt született meg egyik levyntgard művem is, Őrségi ős odú titka címmel.

ŐRSÉGI ŐS ODÚ TITKA

olaj-fatábla, körtefa, vegyes technika, fenyő- körtefa keret

131,3 x 119,5 cm

2009.

Levy Műterem-Galéria

2003-ban ismét eljutottam az Őrségbe, feleségemmel töltöttünk néhány napot Őriszentpéteren, s meglátogattuk Pityerszert is. Akkor fedeztem fel ott egy ős, öreg körtefát, mely már talán nem is élt. A fa csak egy csonk, s törzsének nagy része egy hatalmas odú. Ahogy ott néztem: az odú körüli törzs, mint egy öreg, imádkozó néne, úgy állt előttem. A későbbi években többször elzarándokoltam ehhez a fához. Fotókat készítettem róla, majd festőkéssel egy impressziót, ahol színekkel hangsúlyoztam ki a témát. Megfestettem rajzosan egy körtefa szeletkére is.

Akkor határoztam el, hogy egy komplett művet készítek az Őrségről.

Kerestem egy öreg nénit, akit felhasználhatok a műhöz, s aki mesélni fog az Őrségről, akit Papszeren meg is találtam egy 90 év fölötti mamóka személyében. Nyomban be is állítottam a fa odúját ábrázoló pózba, s fotókat készítettem róla.

Ez a néni egy kisebb alkotásomon is megjelenik, mint Tűznéne, egy szépen munkált cseresznyefa lapon.

A néne arcát festve jöttem rá, hogy az a fekélyes seb, mely bal szeme alatt van, jelenti azt a balesetet, melyet a városi telepesek okoznak...

Az Ős Odú nagyon fontos része a kompozíciónak, mivel ebben zajlik minden mély értelmű és rejtett dolog, melyet az idők már a múltba repítettek. Elsősorban az Őrség elvesztett szüzességére gondolok, ami a behatoló idegen telepeseknek köszönhető. Öreg Néne imája egy fohász a mély odúban, hogy ezek a telepesek ébredjenek rá, milyen kedves, és termékenyítő vidék az Őrség, s ezáltal kezdjenek bele e táj megóvásába - főképp a gaztól és szeméttől. Tűznéne az Őrség, és saját elvesztett szüzességén elmélkedik, melyet az izgató „ecsetpöcök" szimbolizál. Ebben csúcsosodik ki az ez egész történet.

Mint ismeretes, az Őrségre a szer-es település jellemző. Ezek közül a legismertebb talán Pityerszer. Az Ős Odú egy itt található házikó bejárata is, előtte a küszöbbel, melyről egyenesen a gyakori, őrségi sárba léphetünk. Az  öreg körtefa odúja ez a bejárat, s így a néne fává dermedt, örök imája is körtefa deszkán jelenik meg.

A szeres településforma nagyon sok más „szer" végződésű névben is megtalálható.

Maga, a történet Ausztriában, a Felső Őrségben kezdődik, melyet az Alpok pszichedelikus formáival szemléltetek. Innen indul ki az első szer - németesen: Wasser - (nagy tengerszemek képében), az Őrség folyója, az a sok, kis patak,  mely, mint tenyeret az erek, úgy hálózza be ezt az egész vidéket, kibuggyantva sárga-agyagos talajából a Szala folyót, amit a pankaszi Kisrákos pataknak azzal a részével  ábrázolok, amely a haranglábbal szemben található. Ebben még egy fehér cápa is megjelenik.

Ősi, mumifikálódott történetek kerülnek elő a régi padlásokról. Ezt ábrázolja az  aszott nyest fej, melyet egy padláson találtam, és a mű bal alsó felére festettem. Ez a nyest egy rágcsáló állat, s igencsak szereti a baromfihús mellett az almát, körtét és szilvát, ezeket az Őrségben elterjedt gyümölcsöket. Egy ilyen lakmározás közben szorult be a padlás szegletébe  nyest koma, ezelőtt kb. 100 évvel, s ott vette föl a mazsola-formációt. Kikeményedett bőrén még szőrfoszlányokat találtam. Ez a nyest lenyomata lett az Őrség boszorkányos történeteinek. Ezek között bőségesen bújik meg az egész vidék rejtett erotikája, az a kusza szépség, mely a régi szobák dunyháinak mélyén forró érintéseket hozott létre, s ezt a képen fel-felbukkanó erotikus elemekkel, színekkel vetítem ki. Minden ilyen forró hangot megleső poloska ezen a művemen is le van szegezve, utalva arra, hogy ezek az intim dolgok tényleg nem publikusak, csak az éjszaka mélyének ajtófélfái hallhatják.(Ez a poloska már nem visz több hírt Ausztriába). Ezek az ajtófélfák egy őrségi kert, de magának az egész Őrségnek bejáratát is jelentik, melyen át hatol be a szüzességromboló, városi világ. Így alkotják az odú oldalait az ajtófélfák, melyek az egész kompozíció keretét adó kertkapu oszlopai. Fontos volt, hogy valódi kapufélfákat használjak keretnek, ezért keresetem egy eredeti, őrségi kertajtót, s ennek oszlopaiból készítettem a keretet.

A tökmagból ősi módon sajtolt olaj segít, hogy a mű bizonyos részleteit könnyebben le tudjuk nyelni, és az itt termesztett tökből felvett A-vitamin intenzívebben tudjon oldódni. A sok szilvamag Ős Néne lábánál nem csak a salakanyagokat, hanem e tökmagömlést is ábrázolja, abban a delíriumos állapotban, amikor a szilvából főtt pálinkaivás után a tökmag is szilvamagnak látszik.

Az Őrségben található vackor-szerű körte nagyon sok helyen terem még. Úgyszintén a pogácsaalma, ez az enyhén kesernyés-fanyar, de külsejében igen mutatós gyümölcs.

Ha 140 cm-es lennék, és augusztusban mennék az Őrségbe, a szalafői templom tornyát bizonyosan nem látnám a méteres gaztól. Ezek a gaz-csoportok, mint jelentős települési szerek - mitesszerek formájában - szerfölött gyakran fordulnak elő ezen a vidéken. Ilyen mitesszereket bőséggel találhatunk a művön.

A szemét a másik olyan, fontos összetevője ennek a tájnak, ami színesebbé teszi a látványt. Én azonban ennek tárolására is találtam egy szert, mégpedig egy óvszert, amibe Őrségben talált szemetet raktam (cigarettacsikkek, söröskupakok, stb), és a lenti sarokba ragasztottam. Ez az óvszer óvja meg e kedves tájat a szeméttől.

E vidék jellegzetessége még a fenyő. Sok helyen erdőket alkot. Magjából vetettem a képre, luc- és feketefenyő magokat, s ezzel is azt a törekvést próbálom kifejezni, hogy ne irtsuk a fákat, hanem inkább telepítsük. Vigyázni kell azonban, mert a fenyő igen gyúlékony fa - főleg szárazság idején - és a sok dohányos vendég tüzet csinálhat. Ezért szegeztem le gyorsan az öngyújtót, nehogy valaki felgyújtsa hazánknak ezt az Ősi Odúját.

A fenyő gyantáját helyettesítő és szimbolizáló, korszerű műgyantával oldottam meg a ragasztásokat. A keret alsó részét pedig egy Őrségből hozott körtefából csináltam.

Néhány részlet a kompozícióból

Őrségi ős néne 

Felső-Őrség vackor körtékkel

Egy őrségi szer (mitesszer) 

Őrségi almák 

A mumifikálódott nyest fej 

A leszögezett öngyújtó az óvszerrel

Péterek világa, Te! Őriszentpéterbe süllyedt, agyaggá porhadt kősziklák! Belőled készült korsókban szívesen tárolnék élményeket Ős Odúidból, ahonnan Hétrétországról mesélő almák teremnek.

Teremjen és fogadjon ez a vidék hittel imádkozókat, hogy szépségedet szorgos kezek kiemeljék a lustaság gazából, s ékszerként tárják minden csodálkozni tudó szív elé!

Kapcsolódó írásunk:

Egy autonom művész portréja - kortárs szembogárprovokálás, avagy mi is az a Levyntgard?

2011.09.22. - 09:40 | Joó Ágnes

A mai napon, 17 órától egy kiállítással provokálja a szembogarat Bihari Puhl Levente festőművész az MMIK-ban. A kezdeti, Dalira csodálkozó, nyiladozó szürrealistából 20 éven át megélhetési festő lesz, aki különféle külföldi és hazai megélhetési galériának fest megrendelésekre. Közben azonban forrong a mélység, és készülnek a MINDENFÉLE művek. Témák, technikák, festményhordozó alapok, keretek, stílusok, modorok hemzsegő változatossága, ahogy az IHLET adja, tökéletesítve benne a MESTERSÉGbeli tudást. Így jut el aztán levy a nagy felfedezésig: amikor önmagában rátalál a levyntgardra. Vallomása: "hatni kell". Azt ajánljuk: hagyni kell... Interjúnkból kiderül, miért.