Vége a jazz-életnek Sárváron? – Megszűnt a Valami jazz Sárváron tematikus zenei sorozat

2019.01.21. - 00:30 | Markó Péter - Fotók: Kereszty Gábor, Büki László (főkép)

Vége a jazz-életnek Sárváron? – Megszűnt a Valami jazz Sárváron tematikus zenei sorozat

A Valami jazz Sárváron sorozat 12 év és 49 koncert után megszűnt. Ezzel kapcsolatban kerestük fel Markó Pétert, a sorozat életre hívóját, hogy idézze fel a közel félszáz előadást megért zenei kuriózum neves fellépőit, azt, hogy a rendhagyó sorozat milyen szellemiséget teremtett a város kulturális életében, és mi vezetett oda, hogy meg kellett szűnnie?

Dzsesszkoncertek már a címbeli sorozat előtt is voltak a városban.  Az újkori történet (korábbi profi koncertről nincs tudomásunk) 1976-ban kezdődött. A „Jazz világa" fotókiállítás megnyitóján játszott a szombathelyi Német Kvartett. Az együttes fuvolistájának, Grencsó Istvánnak valószínű, hogy ez volt az első nyilvános fellépése. A nyolcvanas évek elejének az volt az innovációja, hogy nem egy-egy együttest hívtunk meg koncertre, hanem zenészeket, akik aztán különböző formációkban 4-6 órás koncertet adtak. Az ország legjelentősebb muzsikusai léptek fel a Vár étteremben és a Tinódi vendéglőben. Néha beszálltak szombathelyi nagyságok is. A legemlékezetesebb talán a Kovács Gyula-Jávori Vilmos-Kőszegi Imre dobpárbaj volt. Az új sztárszaxofonos, Lakatos Tónika szinte a sárvári fellépése után hagyta el az országot, és Tony Lakatos néven vált Európa-szerte ismertté. Legutóbb a Frankfurti Jazzkellerben hallottam, ahol szinte házi zenésznek számít. A sárvári „kocsmákban" fellépő Gárdonyi László zongorista egészen a bostoni Berklee College of Musicig „futott", hogy évtizedekkel később a világ első számú dzsesszzenész-képzőjéből professzorként menjen nyugdíjba. Legutóbb egy Chicagóból érkezet fiatal zongorista említette nagy szeretettel. A Vas megyei kötődésű Vukán György kétszer lépett fel ezeken a rendezvényeken.

A nyolcvanas évek elején aztán ezzel a műfajjal is átköltöztünk a Nádasdy-várba. A díszterem kiváló akusztikája mellett, megfelelt annak az elvárásunknak is, hogy a dzsessz a szórakoztató jellege ellenére komoly műfaj, ami figyelmet érdemel. A sörözés maradjon a koncert szünetére vagy a végére. A sorozat ezért is vált egyre „komolyabbá". Elsősorban Szabados Györgyre és az általa megteremtett iskola képviselőire támaszkodtunk. Manapság, ha az ember fellapoz egy komolyabb német- vagy angol szakkönyvet, és talál valamit a magyar dzsesszről, akkor ezt a kört említik. Szabados Györgynek igen nagy a respektje, és mellette a Szombathelyről elszármazott Grencsó Istvánt, Dresch Mihályt, Binder Károlyt szokták említeni.

A 2000-évek elején, amikor politikusként próbáltam élhetőbbé tenni a világot, sárvári kollégáim folytatták a vár ilyen irányú elköteleződését. Az új évezred első évtizedének első felében Pege Aladár négyszer lépett fel a városban az együttesével.

2006 novemberétől újra a Nádasy-várban dolgoztam. Gondoltam, ki kell használni azt a kapcsolatrendszert, amit az Alpok-Adria Munkaközösség és a Nyugat-Pannon Eurégió soros elnökeként építettem. Burgenlandban és Stájerországban jelentős kortársművészeti fesztiválokat rendeznek, amelyekre számos jelentős dzsesszzenész is érkezik; emellett felelevenítettem a magyar kapcsolataimat is, ami főként a Szabados-iskola zenészeit jelentette. Érdekességként említhetném, hogy ajánlásomra fellépett a Grencsó Kollektíva a burgenlandi tartományi székházban, és a koncertre néhány szám erejéig beugrott a tartományfőnök-helyettes is, aki, igaz más stílusban, de kiváló trombitás is. Még politikusként szerveztem a Keith Tippett-Paul Rogers duó koncertjét a Bartók Terembe és Anupriya Deotale indiai hegedűs trióját Körmendre.

2007 februárjától aztán megkezdődtek a koncertek Sárváron is. Két világhírű zenész is fellépett az év során a városban. A chicagói dobos, Hamid Drake, akit a Jack DeJohnette és Billy Cobham utáni dobosnemzedék legjelentősebb alakjának tartanak. A Bartók Fesztivál szervezőit rávettem, hogy hívják meg Keith Tippett-et a feleségével egy koncertre a Nádasdy-várba. Az asszony leánykori nevén, Julie Driscollként világhírű énekes volt a hatvanas évek végén - a hetvenes évek elején. Janis Joplinnal és Tina Turnerrel említették egy napon. Meglepetésemre megjelent a koncerten Krasznahorkai László és Marton László Távolodó is. Julie egyébként a Nádasdy-vár hatására, a júliusi kánikulában a hársfák védettségében írt egy szép verset is, amelyet aztán a koncerten előadott.

2008-ban lépett fel a nyolcvanadik évében járó, akkor már halálos beteg chicagói tenorszaxofonos, Fred Anderson. Ma már park őrzi a nevét Chicagóban. A dobos ezen a koncerten az angol John Marshall volt, aki korábban a Soft Machine együttesben játszott, és a hetvenes évek elején a Melody Maker többször is az év legjobb európai dobosának választotta. Barátságba keveredtem két stájer zenésszel, akik közül a zongorista, Dieter Glawischnig alapította a hamburgi egyetemen a jazz tanszéket, és nyugdíjba vonulásáig az észak-német rádió bigbandjének vezetője volt; a bőgős Ewald Oberleitner pedig a grazi egyetem professzora. Ha hozzájuk érkezett koncertezni valaki híres zenész, azonnal ajánlották magukat. Az osztrák fesztiválokról érkező amerikai muzsikusok aztán egy idő után - ha Európában turnéztak -, nálam is bejelentkeztek. Így került hozzánk a bőgős Joe Fonda, aki az elmúlt 12 évben 12 alkalommal 6 különböző formációban lépett fel. A világ egyik legfoglalkoztatottabb bőgőse, több mint 300 lemezen zenél.

Az ő közreműködésével lépett fel a stílusteremtő dobos, Chick Corea egykori zenésztársa, Barry Altschul, a világhírű altszaxofonos, Oliver Lake, vagy a Thelonious Monk-díjas Jon Irabogon. Megfordult Sárváron Chris Jarrett zongorista, Keith Jarrett öccse, és koncertet adott Ligeti György fia, Lukas Ligeti. Előbbitől megtudtam, hogy az egyik nagyanyja muravidéki magyar volt, utóbbi pedig elmesélte a koncert utáni vacsorán, hogy édesanyja egy celldömölki hölgy papírjainak segítségével menekült meg a koncentrációs tábortól.

Zenélt Sárváron George Schuller dobos, aki saját jogon is dzsesszlexikonok szereplője, de édesapja az a Gunther Schuller, aki közreműködött Miles Davis korszakalkotó lemezén, a Birth of the Cool albumon. Megfordult Sárváron Harvey Sorgen, aki egy időben a Jefferson Airplane-ből alakult Hot Tuna dobosa volt. Két koncertet is adott Dudás Lajos, aki El Dudás néven vált Németország egyik legjelentősebb klarinétosává. A keleti nyitás jegyében hívtuk meg a kiváló és szeretetre méltó Second Approach moszkvai triót, remélve, hogy a dzsesszrajongók mellett tiszteletüket teszik Putyin rajongói is. Ez a reményünk nem vált valóra, sőt a dzsesszpuristák egy része, akik szerint a dzsessz fekete zene, távolmaradásával tüntetett.

A Valami jazz Sárváron programban rendszeresen felléptek hazai zenészek, akik főként a „Szabados iskolához" tartoztak, közülük több - Grencsó István, Geröly Tamás, Sárvári Kovács Zsolt - Vas megyéhez kötődik. A meghívottak összeállításánál a magas minőség mellett fontos szempont volt, hogy mi a dzsessz olyan képviselőit hívtuk, akik a kortárs komolyzenéhez állnak közel, és nem a mindenáron való szórakoztatásra helyezték a hangsúlyt. Lehet, hogy ez volt az oka, hogy a közönség létszámát az idő folyamán nem sikerült emelni, és a fiatalság kevésbé érezte magáénak a rendezvénysorozatot. Ezért is volt megható az utolsó koncerten az a rövid beszélgetés, amit egy ismeretlen fiatalemberrel folytattam. Mikor megkérdeztem tőle, minek köszönhetjük, hogy eljött a rendezvényre, azt válaszolta, hogy Kelet- Magyarországról jött Sárvárra dolgozni, és a koncert alternatívája a sörözés lenne a munkatársakkal, de őt inkább ez a zene érdekli.

Talán a - minden erőfeszítésünk ellenére - nem gyarapodó érdeklődés okozta, hogy a Valami jazz Sárváron sorozat a támogatott helyett a tűrt kategóriába került, és így nehéz teljes lélekkel a folytatásán munkálkodni. Végül maradjanak a rideg számok: a sorozat 12 éve alatt 49 koncerten 96 zenész lépett fel a világ 14 országából.

Kapcsolódó írásaink:

Imprók a falon - Valami jazz: fotótárlat a Nádasdy-várban

2017.03.29. - 00:30 | Büki László 'Harlequin'

Imprók a falon - Valami jazz: fotótárlat a Nádasdy-várban

Március 28-án az elmúlt 10 év dzsesszkoncertjein készült fotókból nyílt kiállítás a Nádasdy-várban. A falakon a Sárvári Fotóklub öt tagja (Benkő Sándor, Auer Gábor, Kereszty Gábor, Tóth Zoltán ‘Cooper', Makrai Tamás) és Oswald Schechtner fotói elevenítik meg a honi és külföldi jazz nagyszerű előadóit, többek közt Grencsó István, Dudás Lajos, Kőszegi Imre, Joe Fonda vagy épp Chris Jarett portréját.

 

Adventi jazz Sárváron - A Trio Mukti koncertje a Nádasdy-várban

2009.12.10. - 23:00 | Markó Péter - Fotók: Makrai Tamás

Adventi jazz Sárváron - A Trio Mukti koncertje a Nádasdy-várban

Különleges zene és különleges zenészek várták december 4-én este a vár dísztermében a zenerajongókat. A három országból összeverbuválódott muzsikusok Trio Mukti néven járják Európát, és a turné egyetlen magyarországi állomásaként adtak koncertet a patinás helyen.

 

 

Egy világjáró kalandor meséi - Chris Jarrett adott koncertet Sárváron

2012.07.20. - 13:15 | twickkk - Fotók: Makrai Tamás

Egy világjáró kalandor meséi - Chris Jarrett adott koncertet Sárváron

Szólózongoraestre invitáltak a Nádasdy-vár kiküldött meghívói, de annál jóval többet kapott, aki elment vasárnap este Chris Jarrett koncertjére, a múzeum dísztermébe.

 

Új hozzászólás