Kiváló és pozitív visszhangja volt a tavalyi rendezvényeknek is. Hogyan értékeled, hogyan látod 2018-at?

Teljesen más tervezési alapokkal indult az év, ami aztán meg is hozta az eredményét. Azt ki kell emelni, hogy nagyon sok befogadott rendezvényünk volt, aminek „ajtót nyitottunk". De ez nem ilyen egyszerű, mert nagyon sokat kellett a háttérben nekünk is dolgozni. Sikeres évet tudunk magunk mögött a kis közösségeink és az alkotó közösségeink szempontjából egyaránt. Talán a legjobb az volt, hogy a pályázati eredményeink is kiegyensúlyozottak voltak, amit szerettünk volna, azt meg is nyertük. Minőségi elmozdulás is történt, jól működnek azok a programjaink, amiket már 2-3 éve elindítottunk.

Minőségi elmozdulást említettél. Mennyiben változott Bük megítélése, mennyire került be az országos köztudatba kulturális értelemben? Felkapták a fejüket az emberek arra, hogy Bükön immár országos hírű rendezvények vannak?

Két évvel ezelőtt inkább a bükiek jöttek egy művházas programra, az átriumi színházi előadásra vagy egy zenei eseményre. Most ez az arány 50-50 %, vagy van, hogy elmozdul a máshonnan érkezők és a fürdővendégek javára. Lehetne többet is hozni, az Átrium bármit be tud fogadni a nyáron, csak egy gond van: a dolgozóink leterheltsége és az egyéb programok elveszik az energiát. Ebben is igyekszünk változtatni a jövőben. De azt gondolom, hogy már nézik az emberek ezeket a programokat. Vannak hotelek, ahonnan kapunk visszajelzést, hogy keresik a programjainkat, keresik, hogy mi, mikor lesz Bükön.

Kiemelt kulturális országos nagyrendezvény lett a Gyógy- Bor Napok, vagy azt a címet nem kapta még meg?

Oda pályázni kell, és addig nem szeretnénk nevezni, amíg nem készül el a szép új tér Bükfürdőn, amit már nagyon várok. Utána vágnánk bele. Lesz egy minőségi változás a fesztiválban, az elrendezésben, hogy tudjuk fogadni a vendégeket. Akkorra meg fog érni a fesztivál arra, hogy jó szívvel álljunk a megmérettetés elé.

Ez a városfejlesztési elképzelés mikorra várható?

Ez egy központi tér lenne a jelenlegi buszváró helyén, ami rendezvénytérként is funkcionálna, illetve össze lenne már kötve a fürdő új bejáratával. Kicsit olyan alközpont lenne, egy közösségi többfunkciós tér jönne létre új könyvtárral, új Tourinform irodával, egy kávézóval és egy gyönyörű szép parkkal, ami a fesztivál idején biztos, hogy 4-6000 ezer emberrel többet tudna fogadni. Aki eljött a Gyógy- Bor Napokra, bizonyos koncerteken azt láthatta, hogy ha belépős lett volna a fesztivál, nyugodtan kitehettük volna a megtelt táblát, mert egyszerűen mozdulni sem lehetett.

Ez az új tér képes lesz ennek a tömegnek a fogadására és itt lesz a fesztivál?

Nem. Ez a tér arra lesz jó, hogy egy kicsit a régi helyekből, a parkolóból még tartanánk meg magunknak, de a zöme egy nagyobb színpaddal már az új térre vonulna át, illetve a bor utca, a gasztro utca az már ott valósulna meg, ahol jóval nagyobb hely van és jóval tágasabb tér. Nem lóg be a második sorból a faág és, élvezni tudod a koncerteket. De nem panaszkodunk, hiszen a jelenlegi is egy jó helyszín és nagyon örülünk, hogy a fürdővel együtt tudunk dolgozni, csak megvannak a korlátai, azokat pedig fel kell ismerni és el kell mondani, legalábbis magunknak. Én nem hittem volna 2013-ban, hogy ebből a fesztiválból ez lesz. Sokösszetevős persze, a hangulata miatt, a fellépők miatt, a jó ételek és italok miatt. Nem hittem volna, hogy ekkora lesz. Most viszont azon dolgozunk, hogy aki eljön és visszajön, az ne csalódjon, hanem ugyanazzal az érzéssel, vagy még jobbal menjen haza. És mellette legyen meg, ami a küldetésünk, hogy kultúrát is közvetítünk, és legyen egy olyan emblematikus rendezvénye a városnak, ami a fürdővároshoz is méltó.

Az ingyenesség szintén egy fontos érv egy ekkora, 5-6 napos fesztiválnál. Ilyen minőségi zenekarok, ilyen programok tekintetében, azért ritkaság, hogy országosan van egy fesztivál, amelyik ezt ingyen kínálja.

Ez a minket bírálók körében előjön, hogy ingyenes és miért nem adunk meg egy jelképes összeget, miért nem szedünk pénzt. Egyszer elkezdtünk kacérkodni az ötlettel, de konkrétan a fél fürdőt le kéne zárni azért, hogy tudjunk belépőt szedni. Úgy tudjuk jól szervezni a fesztivált, hogy a vendég ott töltse azt az 5-6 napot. Ha csak a fesztivál idejét nézem, ha egy nappal előbb eljön és egy nappal tovább marad, akkor 6-7 éjszakát töltött itt. Annak azért idegenforgalmi adó vonzata van, használja a szolgáltatásokat, használja a fürdőt, megveszi a belépőt, elmegy vendéglőbe, vagy nálunk kint a fesztiválon eszik az árusoknál - akik pedig nekünk bérleti díjat fizetnek. Közvetve azért azt gondolom, hogy termel ez a fesztivál már, persze jó lenne ezt kimutatni, de sose fogjuk, ezt csak megsaccolni lehet. Az egyensúlyt kell megőriznünk egymás között, hogy én meg tudjam magyarázni, hogy mire fogom elkölteni a város pénzét. A fesztiválköltség közel 60 %-át adja a város - köszönhetően az önkormányzattal való kiváló kapcsolatnak, és dr. Németh Sándor polgármester kultúrabarát szemléletmódjának - viszont a város vezetőségének is látni kell, hogy ezt tisztességesen és jól használjuk fel. Szeretnénk megőrizni jövőre is a fesztivál hangulatát, de a látványon és a komfortfokozaton szeretnék emelni.

Lehet azt mondani, hogy az utóbbi évek munkája megteremtette azt az egyensúlyt, ami a település kapcsán a turizmus és kultúra egyensúlya, és most kerül közel azonos szintre Bükön?

Kezd egyenlő lenni, de még azért kell dolgozni. Van egy erős lemaradás, más szemléletet kell képviselnünk nekünk is. Helyiek is kell, hogy érezzék, a művelődési központ és a sportközpont őmiattuk is van. Az talán jó, hogy a turisztikában dolgozók egy jelentős része is azt gondolja már, hogy ez az ő fesztiválja - ha csak a fesztiválokról beszélünk. Azért beszélek mindig a bornapokról, mert 2016-ban, mikor újra pályáztam a vezetői székre, akkor megfordítottam az eddigi tematikámat: a célom az volt, hogy a nagy húzza a piciket maga után, és ez úgy látszik, hogy járható út. Ott is adunk egy minőséget és ez a minőség ilyen kis „pigmentekben" megjelenik már a mindennapi életünkben. A turizmusnak mindig van egy kis lépéselőnye velünk szembe, viszont örülnék, ha már azt mondanák, hogy a turizmusban meghatározó szerepe van a művelődési háznak, és itt nem csak a fesztiválra gondolok, hanem a mindennapi munkánkra, ahogy a közösségeinkkel, alkotó csoportjainkkal bánunk, ahogy az ünnepeinket megéljük.

Kulturális szempontból minden, amit elképzeltél a tavalyi évben, megvalósult, vagy esetleg maradt olyan eleme a koncepciódnak, ami még megvalósításra vár?

A nyári színházat nagyon szeretném, igaz hogy nem olyan intenzitással, mint Kőszeg, de könnyed, nyári darabokat szeretnék. Ott az Átrium, ki kell használni! Ez a tér nekem nagyon tetszik, szeretnék komolyzenei koncerteket is megvalósítani itt, hogy ez a zene is beszivárogjon. A jazzt már behoztuk, csak szeretném, hogy jobban jelen legyen. Ehhez kell majd az új tér. Hiányérzet mindig van bennem, aki ismer, tudja, hogy ritkán nyilatkozok úgy, hogy meg vagyok mindennel elégedve. De mostanában azért megtanultam néha hátradőlni és eltávolodni a problémáktól, és kicsit nyugodtabban végiggondolni a dolgokat. A jövő év a megyében szerintem egy igen programdús időszak lesz, ha csak a fesztiválokat nézem. Látom azért a jó gyakorlatokat is a megyében, hogy dolgok csak úgy elindulnak és működnek a Hegyháton, az Őrségben, Kőszegen. Akár szakemberek, kollégák, akár civilek, akár vállalkozók saját maguk lehetőségein belül próbálnak értéket teremteni, értéket mutatni nem csak a gasztronómiára gondolva, hanem például koncertekkel is. Ami furcsa, hogy azért a marketinget tanulni kell mindannyiunknak.

Lehet -e valamit tudni az idei koncepciódról? Akár mondjuk olyan formában, hogy mi az, amit változtatnál, mondjuk a Gyógy- Bor Napon? Mi lesz a jazz színpaddal, mert ezzel kapcsolatban is hallottam már egy-két információt?

A lényeg az, hogy a Jazz- Blues Udvarnál előjöttek olyan problémák, amit a helyszín üzemeltetőjével meg kell beszélnünk. De lesz Jazz- Blues Udvar.  Szeretnénk egy kicsit széthúzni a fesztivált a fürdőn, amire már vannak ötletek. A nagyszínpadi program 90 %-ban készen van már. Lesznek meglepetések, jövőre ismét egy színes fesztiválnak nézünk elébe. De lesznek visszatérő fellépők is: az egyik legsikeresebb koncertünk tavaly az Irie Maffia volt, akik már aznap este előálltak azzal, hogy jövőre újra jönnének! Az olvasókat megnyugtathatom, így lesz. De folyamatosan csöpögtetjük a húzóneveket. Aki ismer minket, tudja, hogy az Alterába Fesztivál és a Gencsapáti Pünkösdi Fesztivál főszervezőivel baráti kapcsolatban vagyunk, és igyekszünk egymással már jó előre leegyeztetni, hogy melyik helyszínen mi lesz. Mi most nagyon széles körnek fogjuk kielégíteni a zenei ízlését. Nagyon átgondolt és nagyon más koncepcióval összerakott gasztroshowt fog látni a közönség, hosszabb időintervallumban minden nap. A fesztivál eddigi üteme kicsit borul emiatt. Jóval erősebb lesz a Fürdő színpad is. Változások várhatóak a Jazz- Blues Udvarnál is, bár itt még azért tárgyalások vannak. Nem volt gond a háttérrel, nem volt gond a partnerekkel, csak kinőttük a fesztivált, és valamit változtatnunk kell, hogy aki az efféle zenét szereti, az normálisan tudjon szórakozni.

Beszéltünk már a nagyrendezvényekről, de a házon belül van könyvtár, aminek szintén vannak programjai, ezenkívül van egy gyerek és felnőtt néptánckörötök. Vannak olyan kevésbé látványos kulturális attrakciók, illetve feladatok is a Művelődési Központon belül, amik annyira nincsenek szem előtt és kevés is róluk a hír. Egy kicsit népszerűsítenéd ezeket?

Mindenhol szidják az integrált intézményeket. Nem én mondom, hanem helyettesem, Haizler Lászlóné, hogy kiváló együttműködés és szinte szimbiózis van az intézmény egységei között. Nekem a könyvtár és a sport esetében stratégiai döntéseket kell meghoznom. A sport esetében azt, hogy jól üzemeljen, és jó ember vezesse. Azt gondolom, hogy ez Falussy Péter kollégám esetében megvalósult. Szereti és érti a sportot, és megvan a kapcsolatrendszere hozzá. Ehhez kellett egy infrastruktúra, egy infokommunikációs rendszer. Ezeket szépen folyamatosan Péternél felépítettük, és hagytam dolgozni, természetesen úgy, hogy időről-időre leülünk megbeszélni a folyamatokat, a koncepciót. Azt is tisztába tettem, hogy a mi dolgunk fenntartani a város sportlétesítményeit, amiket a lehető legtökéletesebb módon próbálunk üzemeltetni úgy, hogy az egyesületek, az ide érkező sportolók, klubok is tudják használni. A sport nekem egy tanult dolog, amibe bele kellett jönnöm, de ebben Pérer nekem nagyon sokat segített, meg én is nagyon sokat segítek neki a szervezésbeli dolgokban, hiszen másra is használjuk a sportcsarnokot, nem csak sportrendezvényekre.

A könyvtárnál azért könnyebb dolgom volt. Én azt gondolom, hogy a megye egyik legjobb könyvtárosa az én helyettesem, Haizler Lászlóné, aki nagyon agilis. Megértette azt is, hogy a könyvtár már nem csak arról szól, hogy bemegyünk és könyvet kölcsönzünk, hanem egy közösségi tér, a kultúranevelés keltetője, ha lehet ezt mondani. És ehhez mérten rakja össze a programokat, akár az Olvasószemüveget, ami az ő „gyereke", és ugyanez mondjuk a Baba- Mama klub. Mindig van új ötlete, amit nagyon szeretek benne. Közművelődésben a csapat egyik felét megörököltem, a másik fele pedig jött hozzám, már az én működésem alatt. Velük igyekszünk dolgozni, hatékonyan használva kapcsolatrendszerüket. A néptáncérából nagyon sok emberrel dolgozik Gerleczné Edit, a Csollány család, akik a felnőttekkel foglalkoznak, a gyerekekkel a Gerlecz házaspár. Edit az iskolában is oktat néptáncot, hiszen már második éve van gyermeknéptánc egy jó ötlet alapján, ugyanis a testnevelés órák kiválthatók valamilyen művészeti ággal, ezért néptáncolnak a gyerek heti két nap váltásban, óránként az egész alsó tagozat. Azt hozzá kell tennem, hogy sosem a gyerekkel van a gond, a gyerek táncolna, focizna, ha nem lenne a szülő, aki beosztja az idejét. Őszinte leszek, a sport még népszerűbb, mint a művészeti hobbi. Kevesen vagyunk, akinek első a gyerek művészeti nevelése, azaz először az elmét pallérozni, utána a testet.

Beszélhetünk a népdalkörről is, Pintér Anikó csapatáról, akik friss Páva-díjasok a Keltikével. Ott a férfikar is, a horvát kórus, a madrigál kórus. Az idén a Csóri Sándor Programban is pályáztunk, és nyertünk. A programban szerencsére a Répcementi Férfikar, a Keltike Népdalkör, a felnőtt néptánccsapat, a gyerek néptánccsapat, a táncház egyaránt támogatott lett, nem is kevés összeggel. Az elkövetkezendő 6-8 hónapban ezeket a pénzeket el is fogjuk használni, akár viseletre, akár kottákra, hangzóanyagra, új produkció előállítására. Nagy tervek vannak, ezért mondtam, hogy ezekre a közösségekre vagyok a legbüszkébb, amik működnek. Nem zártuk be az ajtót, és mondtuk azt, hogy nincs rá pénz, hanem a város segítségével ezek a csoportok aktívan alkotnak, működnek.

Ott van egy másik rendezvény, ahol közel 1000 néptáncos gyermek lépett fel, a Szivárvány Gyermek Néptáncfesztivál, ami most már Bükhöz köthető.

Igen, de ezt félve mondom, mert nem szeretnék más tollával ékeskedni, bár idén már 10 éve lesz, hogy benne vagyok ennek a szervezésében. Nemrég volt egy megbeszélése az Örökség Néptáncszövetségnek, ahol elhangzott, hogy egyedül maradtunk a régióban, mint minősítő fesztivál, és egyben a legnagyobbak is vagyunk. Tavaly 820-830 gyerkőc táncolt itt. Szerencsére vannak büki fellépőink, vannak büki csapatok, és ennek nagyon örülök. Ez egy közös munka, a Pesovár Ernő Alapfokú Művészeti Iskolának, az Ungaresca Táncegyüttesnek és a Büki Művelődési Központnak a közös produkciója. Horváth Győzőék hozzák bele a szakmát, én adom hozzá a helyszínt, az ötletet és egyéb mindenben a kreativitást. A gyerekemmel - ha lehet azt mondani - együtt nőttünk fel benne. Mára egy nagy fesztivállá nőtte ki magát, nagyon sok előkészítéssel, munkával, idegeskedéssel, de jó látni, ahogy évről-évre megtelik a sportcsarnok kis táncosokkal.

Ezek a gyerekek egymás ellen versenyezve mennek fel a színpadra, de egy közösséget alkotnak. Amikor nem a színpadon vannak, akkor kint a játszótéren, a kézműves vásáron, játszóházban. Ennek pontosan az a lényege, hogy azt a szemléletet, azt a népi irányvonalat neveljük a gyerekekbe, ami kihalófélben van, vagy már ki is halt. De tudjanak róla, ne csak a táncról és a zenéről, hanem a kézművességről is. Nagyon jó látni, hogy ha kell, sípot csináltak, gyöngyöt fűztek maguknak. Valami csoda az, ami abban az egy napban történik. Igaz, hogy a Gyógy- Bor Napok alatt nem szokott az ember annyira elfáradni, mint ebben az egy napban.

A népzenével kapcsolatban is van egy kiemelt nagyrendezvénye a városnak, az Etno- Folk Forgatag, ami a megyében úgyszintén rendhagyó, egyedülálló.   

Idén már a hetedik lesz. Ezt a rendezvényt konkrétan azért találtam ki, mert nagyon szeretem azt, ahogyan a magyar népzenét bizonyos együttesek használják, annyira jó alap akár a jazz-zel, akár a rockzenével, vagy a pattogósabb ska zenével fuzionálva. A mi dalainkat éneklik, csak egy kicsit más stílusban. Akár a Bohemian Betyars, akinek sajnos a tavalyi koncertjét elverte az eső, vagy a régiek közül a Ghymes, mostanában pedig a Csík zenekar. De ott vannak a kis csodák, mint például a Góbé, a Jóanépi, Kerekes Band, vagy épp a számomra a legjobban szerethető CimbaliBand, de sorolhatnánk naphosszat. Inkább mindig az a bajunk, hogy kit ne hívjunk meg. És akkor mellé még odarakjuk a „régi öregeket" természetesen, mégis csak van egy nevelő szándéka a rendezvénynek, hogy tessék népzenét hallgatni, az a mi zenénk, ez az igazi népzene, a mi kultúránk gyökere. Működik, és egyre többen jönnek el rá. Én rendezvénysátor ellenes vagyok, ezeket a minőségi dolgokat nem lehet sátor alá rakni, megőrülök tőle, hogy nem úgy szólnak, ahogy kell. Elvettük a sátrat és csináltunk egy minifesztivál-hangulatot! Jönnek az emberek és tudják, hogy azon a hétvégén is van esemény! Másnap van az Aratóünnep, ami már a 29. évét éli meg, és szerencsére a 80 éves bácsi is jön még rá, és segíti a fiatalokat. Az Etno-Folk Forgatag a lelkemnek is kell, ez a szerelemgyerekem, ha úgy vesszük.  

Utaltál rá, hogy a művelődési központ kifelé is kiterjeszti a "csápjait", nem csak belső, saját intézményein belül. Ilyen a fürdő, mint intézmény, akivel kiváló kapcsolatot ápoltok, és ugyanilyen jó a kapcsolat a helyi Tourinform irodával, akivel vannak közös programjaitok is.

Konkrétan a Gyógy- Bor Napok szervezésében ők, mint kollégák ott vannak. Sőt, a TDM készíti a marketingtervet határidőkkel, pontos feladatbeosztással. Ezek alapján ténykedünk. Horváth Lívivel a gasztroshow a miénk, amit ketten hozunk össze, aztán ezt Livi a végén, mint a Gasztro színpad háziasszonya, csúcsra viszi. Spilenberg Andrea és Pálffy Tamás pedig nagyon sokat segítenek abban, hogy gazdaságilag támogassák a fesztivált. Rengeteget számítanak az apró, szinte láthatatlan megoldások is, ilyen volt tavaly az egyik színpadnál az a takarófólia, ami Gyógy- Bor Napos logóval volt ellátva. Idén az egyik újítás az lesz, hogy az egész fesztivál ezzel lesz körbe kerítve, pontosabban minden, amit el akarunk rejteni, ezzel lesz rejtve. Rájöttünk, hogy ez mégis csak szebb, mint a geotextil, és nem is kerül sokkal többe. Ráadásul pályázatot is lehetett találni rá. Ezt szintén TDM-es kolléga, Súlyok Dorisz tervezi. A TDM szervezet programjaihoz is van kapcsolódásunk, ha jönnek újságírók, akkor a Koczán-háznál van főzés, amiben mi is segítünk. Elmondhatjuk, hogy majdhogynem napi kapcsolatban vagyunk egymással, ami olyan, mint egy jó házasság: néha van tányértörés, néha meg nagy összeborulás.

Lesz olyan a bejáratott programok mellett, ami újdonság lesz 2019-ben? Van olyan elképzelésetek, ami még nem volt eddig, de idén újdonságként, új programelemként megjelenik?

60 éves lesz idén a művelődési ház, erre készülünk, lesz egy két meglepetésünk. Ott szeretnénk ünnepelni a helyi közösségeket, az augusztus 20-i hétvégét ez fogja átölelni. 

Ha 10-es skálán pontoznod kéne a tavalyi évet, hányast adnál rá?

Én belülről egy erős 8-ast adnék. A maradék az, ami vagy anyagi okokból, vagy időhiány miatt nem megvalósult elképzelés. Például az, hogy több színház legyen nyáron, hogy több komolyzene jelenjen meg a repertoárunkban.  

Van olyan tanulsága ennek a 2018-as évnek, ami eddig még nem volt a korábbi évekről?

Az ördög a részletekben rejlik. Ez egy nagy tanulsága volt. Kicsit máshogy csináltuk a tavalyi évet, mint az azelőttit, ami utólag látva nagyon jó döntés volt. Ami most ennek apropóján megérett, az a jövőre nézve már rutinszerűen fog menni. Azokra a szervezési folyamatokra gondolok, amiket már most elkezdtünk, és a kollégák igénylik, hogy ezeket fenntartsuk. A legfontosabb, hogy a kollégák, a partnerek, a társszervezők jó néven vették, hogy előre tervezünk.  

Mi az, ami a kultúraszereteten túl még motivál?

Büszkék legyenek rám a fiaim! Ha felnőnek, a szemükbe tudjak nézni, hogy az édesapjuk valamit csinált, amire ők büszkék lehetnek. A másik pedig, hogy most már pontosan ugyanannyi éve vagyok a közművelődésben, mint amennyi ideig katona voltam! Itt valamit megtaláltam, amit nagyon szeretek csinálni, meg talán tudok is csinálni. Ha nem ezt tenném, nem tudom, mit tudnék helyette. Számomra néha még hihetetlen, hogyan kerültem ide, és hogy tudok az lenni mások szemében, aki vagyok. Néha jól esik a hátbaveregetés, és jól esik a dicséret, de néha jól esik a segítő kritika is. A többit meg megtanultam elengedni. Megtanultam értékelni a családdal töltött időt. Jó érzés, mikor megyek a gyerekekért a suliba és beültetem őket a kocsiba, a hazafele vezető úton pedig megbeszéljük, hogy kinek hogy telt a napja...