Tizenkét apostol helyett nyolcan jöttek misézni - Apostoli hitvallás a SIC-ben
Képgaléria megtekintése2009.11.30. - 01:30 | Vidaotone - Fotók: Csizmazia Ákos
A szombat esti koncertdömpingből a beat-korszak máig is aktív, és generációktól függetlenül ezidáig is töretlenül népszerű zenekarának, az Apostol együttesnek koncertjét választottuk. Az előre kiszámíthatatlan látogatottsági mutatók tükrében nem tűnt túlontúl ígéretesnek a hónap végi dátum, de szerencsére aggályaink nem igazolódtak be, és ha nem is túl népes, de annál lelkesebb közönség előtt zenélhettek a nagy generáció hősei.
HIRDETÉS
Mindenekelőtt egy érdekesnek tűnő egybeesésre lettünk figyelmesek az oladi helyszínre indulásunkkor. Kora este a főtéren keresztül vezetett utunk, és meglepve tapasztaltuk, hogy a karcos hideg ellenére komoly tömeg hömpölyög a karácsonyi díszbe öltözött központban. Lábjegyzetben jegyezzük itt meg, hogy a díszkivilágítás ellenes egységfront alakításán is gondolkodunk már régóta. Amikor mi még kissrácok voltunk, december 24-ét úgy vártuk, mint a messiást, ha szabad ezzel a képzavarral élnünk. Nem volt olyan túl rég, de akkor még nem úszott fényárban minden város és falu már több mint egy hónappal a szeretet ünnepe előtt. Mostanság nincs szinte semekkora jelentősége az otthonunkban felállított csillogó karácsonyfának, hisz minden lurkót elvakítanak már jó előre az önkormányzatok és a háztulajdonosok a maguk „kis" csillivillijével. Mondhatjuk azt, hogy szinte versengenek egymással azon, hogy ki tudja minél jobban elkápráztatni - sok esetben meghökkenteni - az égősorai és a saját tereptárgyai fúzionálásával megkreált őrületeivel az arrajárót.
Félreértés ne essék, nem azt mondjuk, hogy nem néz ki jól a város főtere, csak pontosan olyan ez, mint maga az ünnep. Kívülről szép, de a lényeg valahol elveszett. Az esetek többségében a multi-bevásárlóközpontok rohamával együtt járó ajándékbeszerzésben csúcsosodik ki szeretetünk kinyilvánítása. Nem beszélve arról, hogy állítólag válság van és takarékoskodnunk kellene, pláne mivel az önkormányzatok szekere üresen is megrekedt a kátyúban, és a díszkivilágítás nem húsz forintba kerülhet ennyi időre. Kíváncsiak vagyunk arra, hogy mekkora válság kell ahhoz, hogy megkezdjük a spórolást...
Kisebb kitérőnk után folytatjuk is a nap eseményeinek taglalását. Mint kiderült számunkra - vagyis valószínűsítjük -, az adventi gyertya beizzításának okán gyűlt a nép a vásári bódék közé nem kis számban. Arra gondoltunk, hogy az apostoloknak akkor és ott kellett volna koncertezniük, hisz a több évtizeddel korábbi, jelzésértékű névválasztásuk nem volt véletlen, hiszen már vagy negyven éve a szeretetről, szerelemről és barátságról osszák az igét töretlenül. Adventi gyertyagyújtás az Apostollal, teljesen rendben lett volna bárhonnan is nézzük a dolgot.
Az oladi plató szélén még korántsem láthattuk nyomait a közelgő karácsonynak, annál inkább a büfések alkohol-eladási mutatóinak várható alakulását konstatálhattuk. Szinte a bekötő-úttól autók tömkelege parkolt, annak jeleként, hogy bizony, mint az várható is volt, az idősebb korosztály képviselteti magát túlnyomó többségben a másfél órás örömosztáson. A bejáratnál Hufitól - a SIC főszervezőjétől -, és Hegétől - aki mostanában a konferanszié szerepét tölti be - érdeklődtünk a dolgok állásáról. Nem túl vidáman közölték, hogy ha a tavalyi négyszáz fős közönség fele összejön a kezdésig már örülni fognak. Az aulába érve azonban nem tűnt zavarónak, hogy nincs nagy tömeg, a kialakított félkaréjos üléssorok telve, és azon kívül is álldogáltak mindenfelé a jónépek, kivéve a színpad előtti tánctéren. Meglepő módon nem csak az ötvenes-hatvanas éveikben járók, de a fiatalabb korosztályok is szép számmal képviseltették magukat az eseményen. A nyolc órás nem hivatalos kezdés kicsit csúszott, Hege köszöntötte a zenekart, és megkérte az „ifjabbakat", hogy amennyiben lehetséges adják át helyüket az időseknek. Ilyet eddig nem sokszor hallottunk koncerten, de mint mondják, ami késik, nem múlik. A színpadi lámpák felgyúltak, és érkezett a zenekar.
Első blikkre úgy tűnt, hogy semmi meglepő nincs a felállásban, másodikra azonban szemet szúrt, hogy nincs basszeros a színpadon, ez pedig azért felettébb érdekes dolog, pláne az ilyen tradicionális zenekarnál. A tizenkét apostol helyett ők most nyolcan jöttek misézni. Dob, gitár, billentyű - ami hozta a basszusokat -, ének, trombita, harsona és két női vokál volt a felállás. A megszólalás is teljesen korhűre sikerült, a beates nyers hangzás jól eltaláltan töltötte be a teret. Az általunk csak a rádióból régen ismert slágerek kicsit másképp szólaltak meg, mint ahogy emlékeztünk rájuk. A zenekar az alakuláskori összes trend nyomát magán hordozza. Az enyhe folk hatás mellett a pol-beat, a funk, a jazz, és nem kis meglepetésünkre a reggae-rocksteady jegyek is fellelhetőek zenéikben, na és persze a rock and roll. Az óriási sláger Homokvárral nyitottak - mint teszik azt már vagy tíz éve -, és a szám végeztével máris óriási ovációval jutalmazta őket a közönség. Sorjáztak szépen a többnyire pozitív hangvételű, az emberi kapcsolatok témájára épülő dalok. Az első félóra után szép lassan a tánctér is benépesült, először csak egy pár merészkedett a hangfalak és a zenekar uralta területre, aztán még egy, majd még kettő óvatoskodott előre, és a koncert félidejére ellepték teljesen az önfeledten táncolók. Megzavarhatatlan derűt és pozitív töltést sugárzott magából az együttes, és ez átragadt természetesen rajongóikra is.
Ismételten bebizonyosodott, hogy az őszintén kimondott szavaknál nincs, és soha nem is lesz nagyobb ajándék az ember szerettei számára. Az is megerősítést nyert, hogy nagyon nagy szüksége van a pozitív gondolatok folyamatos adagolására az embereknek, ami manapság nem annyira divat, illetve még arra is, hogy bizony mindig lesznek olyanok, akik szemben úsznak az árral. Az Apostol alakulásakor a rendszer egyenesen vallásüldöző volt, ennél fogva a névválasztásuk már eleve egyfajta lázadást is hordozott magában. Manapság állítólag szabadon élhetünk, mi azonban azt kérjük mindenkitől, hogy ne fogadja el feltétel nélkül a jelenlegi rendszer alapvetéseit sem. Lázadjunk sok szeretettel, törődő szavakkal a sarokkád és a plazmatévé mindenek felettisége ellen, és persze a novemberi karácsonyi fényár ellen is!
A hírhez tartozó képgaléria
Programkereső
Galéria ajánló
Szavazás
Ön mit szeret legjobban a szombathelyi nyárban?
42% - A Savaria Karnevált.
7% - A rengeteg fagyizási lehetőséget.
8% - A sok gondozott parkot.
14% - A nyugalmat, amit a város atmoszférája áraszt.
20% - Csak az számít, hogy igazán meleg legyen.
Összesen 1944 szavazat
Új hozzászólás