Minden városnak vannak látnivalói, turisták által gyakran felkeresett helyszínei, játszóterei, parkjai. A fenti helyszínek nélkülözhetetlen részei a padok, akár környezetbe illő, komfortos, pihenésre hívó "külalakkal", akár leamortizált, kopottas külsővel. A heterogén pad-állapotok hű tükrei az adott városrésznek is: ahol a fejlesztés és felújítás felütötte pályázati forrás formájában a fejét, ott a padokat is elérte a korszerűsítés, ami pedig kiesett a forrás-hatókörből, ott a padok is a miliőbe olvadva-veszve enyésznek, az idő fogára akadó permanens rágcsálnivalóként. Első körben nyolc helyszínt érintettünk, felmérendő az áldott vagy áldatlan pad-állapotokat, hogy ne essünk két szék közt a pad alá, ha mégis lehuppannánk valamelyikre.

Fő tér - a legmodernebb
A két éve felújított téren szemet gyönyörködtető, modern ülőalkalmatosságok vannak. Ülhetünk itt márványkockán, lécekkel kirakott dobogón a fák árnyékában, és a "fémművészeti" alkotásokon is, azaz a klasszikus padokon. Ezek a padok szerencsére rongálás ellen védettek, mondhatni vandálbiztosak, firkálásra és faragásra alkalmatlanok, így a térkamerák vigyázó lencséi nélkül sem lennének csábító célpontok. A duplapadok egyetlen hibája, hogy nagyobb terhelésre alkalmanként hajlamosak a középső tengelyen elfordulni, ami vicces és ijesztő helyzeteket generálhat.

Gayer park - "Szeretlek Mari"-pad, azaz a legfirkásabb
Sosem értettem, miért kényelmesebb a háttámla vékony élén ülni, mint az ülőfelületen, lábnyompacát hagyva esős időben a pad ülőlapján. De nemcsak a lábnyomok jelzik a helytelen használatot, mert egyrészt a padok lécei filccel teleírt üzenőfalként szolgálnak (az első átfestésig), magvas mondanivalót hagyva az utókorra, másrészt az öncélú erőfitogtatás elszenvedői vagy a beköszöntő fűtésszezon gyújtós alapanyagai. A szép környezetbe épített, alapértelmezetten esztétikus pad kialakítása a háttámla részen kissé "léchíjas".

Pelikán park - a legjobb állapotú
Úgy szép, ahogy van. Hasonló a Gayer-parkbelihez, csak megerősített háttámlával. Ha nem lenne ilyen hűvös, akkor elméláztunk volna még egy darabig a padon ücsörögve, a fák alatt. Kényelmes ülőfelület, hangulatos környezet, már csak egy kis tó hiányzik, pár pelikánnal.

Ady Endre tér - a leglepattantabb
Az igazi retró... Végy két betontönköt, tégy rá három piros deszkát (amiből idővel csak kettő marad), várj harminc évet, és ez marad belőle. Ez az a padtípus, ami sajnos a legelterjedtebb, jóformán minden játszótéren és lakótelepen fellelhető volt, és számos helyen a pad még ma is ezzel a "dizájnnal" azonosítható. Az egyszerű forma, a "letisztultság" jellemezte, napjainkra viszont már csak a szocreál formavilág mementója marad. De valljuk be őszintén, ebben a környezetben - úgy, hogy csak a padot cserélnénk le - el lehetne képzelni más formát?

Ady Endre tér a tűzoltóság előtti parkban - a legmobilabb
A környékbeli középiskolások és kollégisták kedvelt helye, használják is rendesen. A padok a diákság jóvoltából helyváltoztató képességgel bírnak, hol itt, hol ott bukkannak fel a parkban, igazi mobil ülőalkalmatosságok. Annak ellenére, hogy időközönként lecsavarozzák őket a sárga földig, mindig van vállalkozókedvű egyén, aki az átmeneti kötést feloldva átvándoroltatja a park más részébe, esetleg számára „hangulatosabb", jobb kilátást nyújtó helyre.
Hogy tele van tag-elve, az szinte már eltörpül az előzőekhez képest, viszont felettébb "lécbiztos" szerkezet.

Nagykar utca - a legkihasználtabb
A város legkihasználtabb padja, nincs olyan pillanat, hogy ne lenne foglalt. Igaz, hogy elsődlegesen szobor, és csak másodsorban pad, de a szabad helyet és Weöres Sándor társaságát igyekeznek maximálisan kihasználni az emberek. Ráadásul kedvelt téma közös fotózáshoz is, de megnyugtató és jó feszültségoldó gyakorlat lehet megsimogatni a bronzmacskát, vagy a költő mellé lekuporodni éjszakára.

Ady Endre tér - Főiskolás Kollégium tetején - a legelérhetetlenebb
Mivel a kollégiumban üzemel egy szolárium, így valószínűsíthető, hogy ez lehet a „summer edition" részlege, más elképzelésünk nincs arra vonatkozólag, hogy miért került az épület tetejére a pad. Brahiból csempészhették fel annak idején diákok a portás háta mögött, vagy romantikus helyszín lehetett nyáresti naplementékhez? Kipróbálni sajnos még nem tudtuk.

Károly Róbert utca - a legszínesebb
Lakótelepi klasszik, vagyis az Ady térihez hasonlatos beton - fa alkotóelemű koncepció. A trend évről-évre változik, a divat minden évben más színt diktál, és ez így megy valahogy a padok esetében is. Az összehasonlítás mindössze abban sántít, hogy itt az idő a szűk keresztmetszet: ami szín és a trend tekintetében a divat terén fél év, az a padok esetében 5-10 év. Kicsit lassab az átfutási (vagy a száradási?) idő a stílusváltáshoz. A delikvensen jól látszódnak az átfestések, elsőként „padpiros", majd nyugtató zöld, később pedig egy okkersárga volt tettenérhető a színskálában. Lehet, hogy a padfestő jamaicai származású, és ez a pad raszta találkahellyé lényegül át? Raszta-pad lesz a pederaszta.

És a Te padod? Nem jártunk még ott? Ígérjük, fogunk! Tedd célirányosabbá és hatékonyabbá a munkánkat azzal, hogy birtokba veszed a hozzászólási felületet, és elküldöd a saját pados sztoridat nekünk. Rátapadunk!