Az idei évben 20 éves Godot Galéria ünnepi eseményeinek egyik fő eleme, hogy a galéria a legfontosabb művészeinek egy-egy olyan tárlatot rendez ebben a jubileumi esztendőben, ahol az adott művész legfrissebb alkotásait mutatjuk be a közönségnek. Arra szeretnénk ezzel felhívni a figyelmet, hogy bár a kortárs művészet élő klasszikusairól beszélünk, ők mégis mind a mai napig folyamatosan alkotó izgalmas művészek, akik reagálnak az őket körülvevő valóság történéseire, a képzőművészeti élet változásaira.

Ebben a sorozatban a következő drMáriás, akinek a mostani már a negyedik bemutatkozása a galéria falai között.

A legfrissebb művekről:

Mivel az alkotó minden szomorúból, szörnyűből és elkeserítőből vidám, élő, gondolkodó, kritikus, életünkre jellemző anyagot gyúr, így a három T-t idéző kiállításcím nem a Tiltott-Tűrt-Támogatott kultúrharcot idézi, hanem egy igazi életvidám Tavasz-Tündér-Találkozót. Hiszen legyünk akár örök naiv optimisták, az élet és szabadság örök melankolikus hívei, a nyugati világ kötelező smiley-kultuszának megmosolygói, a keleti harcművészet-társadalmak tekintélyuralmának kifigurázói, a cél egy: a bőrünkben magunkat jól érezni, s arcunkat az arcátlanságban is megőrizni.

drMáriás legújabb képei a tavasz vidám és életet megújító hangulatát hozzák el nekünk akkor is, ha végig arról a világról beszélnek, amelyben élünk. Ahol Sztálin együttérző brüsszeli politikus lett, Orbán tavasztündér, Soros Mészáros Lőrincet nevelgeti, Mága Zoltán fehér lovon hegedül, Tiborcz tükörtojássá válik, Lenin jazz-trombitás a Burger Kingben, Mao siratófalon mosolyog, vagy a kapitalizmus orvul meggyilkolja a kommunizmust és még sorolhatnánk.

Persze tudjuk, attól, hogy mindezeket láttatjuk, mondjuk, sírjuk, kacagjuk, kiáltjuk, ott csücsül a sarokban vagy éppen felettünk az eget megpróbálva tőlünk eltakarni a három T nagyon is reális és aktuális volta, de ennek éppen egyik legfontosabb ellenszere, ha ellenében úgy élünk, beszélünk, alkotunk, ahogyan akarunk.

drMáriás (1966, Újvidék), vagyis Máriás Béla valódi összművészeti tevékenységet folytat. Képzőművészeti és zenei tevékenysége egy időben kezdett kibontakozni, a belgrádi egyetemi évek alatt, amihez jelentős szépirodalmi tevékenység is társul. Az autodidakta festőművész alkotásain az őszinteség és egyfajta jó értelemben vett gátlástalanság uralkodik. Kezdetben a punk és avantgard irányzatok jellemezték művészetét, amely a „Kivágatemberek" sorozattal erőteljesen transzcendentális fordulatot vett, és a létezés talajtalan bizonytalansága került előtérbe. 1991-es Magyarországra költözését követően már figurálisabb, expresszívebb módon folytatta hasonló kisugárzású festményeit. A 2000-es évek második felétől fordul a lélek belső útjai helyett a mindennapi realitás világa felé, a fogyasztói társadalom és a politika rákfenéinek felmutatásával.

Történelmi személyekről, ideológusokról, diktátorokról és a közelmúlt, valamint a kortárs élet politikusairól és hírességeiről készített kritikus, szarkasztikus és provokatív alkotásai a közép-európai létélményt az egyén vágyott szabadsága és társadalmi kiszolgáltatottsága közötti feszültségben jelenítik meg. Képeinek groteszk nyelvezete nem csak nevettet, de még inkább rádöbbent ezzel a különös képi naplóvá összeálló alkotássorozattal, hogy ma milyen világban is élünk. drMáriás eklektikájában a dada külső jegyei és a mesterkéltségtől mentes naiv festészet formavilága az amerikai pop-art és az orosz szoc-art stílusával ötvöződik.