A muszaka eredete és kora ugyan nem tisztázott, de egyértelműen a Földközi-tenger vidékének étele, a balkáni konyha sajátja. Egyiptomban és a Közel-Keleten is fogyasztanak ehhez az ételhez hasonlatos, azonos vagy javarészt megegyező alapanyagokból előállított, kemencében vagy sütőben sült fogásokat. Többféle változata ismert, manapság azonban főleg a görög muszakát ismerik és készítik.

A muszakáról először egy XIII. századi arab szakácskönyvben találunk utalást. Ha tovább kutakodunk, akkor egy 1862-ben kiadott török szakácskönyvben, a híres oszmán szakács Turabi Efendi könyvében is találkozhatunk az arab ihletésű muszakával, amely apró kockákra vágott zöldséget kever össze darált báránnyal.

A ma ismert muszakát azonban egy Bécsben tanult, sokáig külföldön dolgozó görög séfnek köszönhetjük, név szerint Nikolaos Tselementes-nek, aki egy 1920-ban megjelenő szakácskönyvében vetette papírra a ma ismert besameles változatot. Érdemes megjegyezni, hogy a világlátott úriember 1932-ben Athénban szakácsiskolát is nyitott és több szakácskönyvet írt a görög és nemzetközi konyháról. Nagyon kedvelte a francia konyhát, ennek köszönhető, hogy a muszakában és a görög háziasszonyok konyhájában megjelent a besamel. Lehet, hogy egy kicsit pepecselős étel a muszaka, de megéri a fáradságot!

A muszaka három alapvető összetevője a zöldség, a hús és a szósz. A legtöbb esetben ezeket az összetevőket rétegzik és összesütik. Természetesen létezik vegetáriánus muszaka is, ahol a hús helyett többféle zöldség szerepel. A klasszikus muszakát sokféleképp variálhatjuk. A zöldségek és a húsok mibenléte nagyban befolyásolja a végeredményt, az egész fogást körülölelő besamel ízesítése is sokféle lehet, sőt a muszakát különféle sajtokkal is megszórhatjuk a csőben sütés előtt, ami szintén újabb és újabb harmóniákkal gazdagítja a fogást.

A muszakába leggyakrabban padlizsán, hagyma, krumpli és paradicsom kerül. (A padlizsán őshazája Ázsia. Ennél pontosabban nehéz meghatározni, bár a botanikusok jó része egyet ért azzal, hogy valószínűleg Délkelet-Ázsia lehetett a padlizsán bölcsője, mert ezen a vidéken található meg a legtöbb válfaja ennek a gyümölcsnek. A padlizsán ugyanis - a paradicsomhoz hasonlóan - rendszertanilag a gyümölcsök közé tartozik, de igazi helye mégis a zöldségek közt található.) Fűszerei közé tartozik a keleten is kedvelt fahéj, illetve a fokhagyma, a római kömény, a szerecsendió vagy épp a különféle mediterrán zöldfűszerek, mint a babérlevél, az oregánó, a bazsalikom vagy a bárányhússal remek viszont ápoló rozmaring és menta. Ezen kívül nyugodtan ízesíthetjük a fogásunkat egy kevés borsikafűvel, esetleg citromos kakukkfűvel, zsályával vagy cayenne borssal.