Shakespeare regényes színműve Velencében játszódik, ahol virágzik a kereskedelem. Mint ahogy a mai világban is, akkoriban is ölték egymást az üzleti életben a gazdasági szereplők. Pedig ők maguk is nagyon jól tudták, hogy a másik nélkül ők se létezhetnének. Így, ebben a szeretlek meg nem is helyzetben válhatott a Földközi-tenger legnagyobb tengeri kereskedelmi központjává a „Lagunák városa „. A Rialtón, a velencei tőzsdén kialakult érdekellentétek számos konfliktust szültek, melyek akár emberek életét tehették tönkre, vagy éppen emelhették királyi magasságokba. A velencei kalmár is egy ilyen helyzetet dolgoz fel, nem kevés vallási tartalommal átszőve.

Antonio, a világ legelőzékenyebb embere, aki ráadásul Velence egyik nagylelkű kereskedője. Barátja a fedezet nélkül nagylábon élő Bassanio, kinek egyetlen vagyona az ereiben folyik, ugyanis nemesi származású. Ha Bassanio megszorul anyagilag, hű barátja Antonio mindig odaadóan segít rajta, és kirántja a bajból deficites cimboráját.

Egy napon úgy dönt Bassanio, hogy helyrehozza csúfosan negatívba hajló gazdasági mérlegét, és összeköti a kellemeset a hasznossal - és bejelentkezik a kérők sorába a belmonti úrihölgynél, a bájos Portia-nál, akivel régről ismerik egymást, és gyakran kapott e hölgy szeméből szótlan biztatás. Csakhát a hölgy kezét nem lehet holmi pár dukáttal megkérni, így ismét Antoniohoz fordul némi financiális támogatásért.

Az ifjú velencei kalmár nem tud ellentmondani hőn szeretett barátjának, így előkeríti a szükséges 3000 dukátot - a belmonti ládanyitogatás belépője, de ezt számítsuk inkább beruházásnak, mint költségnek- még akkor is, ha a zálogért a saját húsával fizet. Antonionak nincs más lehetősége, mint hogy az örök ellenségéhez, Shylock-hoz, az uzsorás zsidóhoz fordul kölcsönért. Számtalanszor kerültek már különböző konfliktusba az üzleti életben. Shylock nagy kamatozás kölcsönöket utalt ki a keresztény kereskedőknek, míg a velencei kalmár kamatnélküli hitelekkel rontotta a zsidó üzletét. Ez épp elég arra, hogy egy örök életre utálattal érezzenek egymás iránt, de ezen felül jönnek még a vallási különbségek. Velencében épp úgy, mint az akkori Európában a lakosság nagy része keresztény vallású volt - ez betudható a kényszeres kereszténység felvételének és a vallási háborúk kimenetelének. Szóval a tengeri kereskedelmi városban is működött „a kereszténység mindenek felett" már-már antiszemita elv. Antonio rágalmazta, rugdosta, és ami egy vallásos embernek szent és sérthetetlen, a származását és a vallását becsmérelte, sőt megalázta. Kutyának nevezi, és méltatlanul beszél vele, pedig mindketten a homo sapiens jeles képviselői. Shylock egyértelműen a faji megkülönböztetés áldozata lesz.

"... Hát a zsidónak nincs szeme? A zsidónak nincs keze, szervezete, érzéke, szenvedélye? Nem ugyanaz a táplálék táplálja, nem ugyanaz a fegyver sebzi, nem ugyanaz a baj bántja, nem ugyanaz a gyógyszer gyógyítja, nem ugyanaz az a tél és nyár hűti és hevíti, mint a keresztényt? „

A régi sérelmeket félre téve, látszólag barátságot színlelve elfogadta az olasz kereskedő ajánlatát - miközben már a bosszú sötét gondolata homályosította el elméjét. Egyetlen feltételt szabott ki a zsidó uzsorás, ha nem tudja vissza fizetni határidőn belül a pontos összeget, akkor egy font húst kivághat a teste bármely pontjából. Antonio bízik az áruval megrakott hajóinak pontos és épségben történő befutásban, ezért könnyelműen belemegy az üzletbe, így Shylock már fenhette a kését a velencei kalmár szívére.

Bassanió miután megérkezik a belmonti Portia-hoz, rögtön próbára akarja tenni magát a ládikáknál, még annak ellenére is, hogy előtte kérők tucatjai bukták el a próbát, és vele együtt a leány kezét, és a hatalmas összegű hozományt. A velencei hős szerelmes a szívére hallgat és nem az eszére, így elnyeri jutalmát, és Portia szerelmét. A jókedvet és az ünneplést azonban egy távolról érkező levél töri ketté. Antonio üzen barátjának, hogy hajói nem érkeztek meg az adott határidőre, így nem tudja visszafizetni a kölcsönt Shylocknak, valamint egy jogi ügyben kéri a segítségét, mert a zsidó semmi mást nem követel tőle, csak a jogos zálogát.

Az ügy a velencei bíróság elé kerül, ahol az álruhás ügyvéd talárjában Portia kéri az esküdtszék előtt Antonio kegyelmét. A hitelezési- és zálogszerződés jogilag megtámadhatatlan. Shylock kezébe kerül a kalmár élete - megbosszulhatná a sérelmeket, amelyeket Antonio mondott a népére, a vallására és a saját személyére. Már éppen beledöfné a tőrjét, hogy teljesítse jogos követelését, mikor Portia női fifikája megcsillantja a tehetségét. Kiböki, hogy a szerződésben Shylocknak csakis egy font húsra, egy grammal se többre, se kevesebbre lehet igénye, és azt is csak úgy vághatja ki, ha közben egy csepp vért sem ont ki Antonio testéből. Ha mégis megtörténne, akkor a velencei törvény előtt fog felelni a tetteiért. Ez lehetetlen feladatnak tűnik, így elfogadja a Bassanió által felajánlott pénzt, mellyel rendezi Antonio számláját. Egyik tárgyalásnak, vége - míg a másik, még csak most kezdődik.

„Várj, a törvénynek még dolga van veled! Velence írott törvénye szerint vagyonodat az állam elkobozza, mert egy polgárának életére törtél, s életed a dózse kegyelmétől függ, hát térdre, és kérj kegyelmet a dózsétól. „

Ekkor kezdődik el az uzsorás zsidó, Shylock módszeres kifosztása. Az életét meghagyják , de az összes vagyonát elkobozzák, és velencei állam jogos tulajdona lesz. A nagylelkű Antonio ekkor azt mondja, hogy lemond Shylock vagyonának ráeső részéről, ha Shylock aláír egy okiratot, hogy az halálakor lányára és annak férjére száll. Antonio ugyanis tudta, hogy az uzsorásnak csak egyetlen lánya van, aki nemrégen apja akarata ellenére férjhez ment egy Lorenzo nevű fiatal keresztényhez, Antonio barátjához, és ez a házasság annyira sértette Shylockot, hogy lányát kitagadta az örökségből.

A kisemmizett - mind vagyonától, mind egyetlen lányától megfosztott- zsidónak a dózse adja meg a kegyelemdöfést.

„Eredj hát, írd alá, s ha megbánod kegyetlenségedet és keresztény hitre térsz, az állam elengedi vagyonod másik felének elkobzását."

Jogos e követelés? Egy vallásos embert jogilag kényszeríteni, arra hogy tagadja meg a hitét, és ezen túl egy másik istenhez imádkozzon?
Erre kérdésre csakis az egy újabb tárgyalás adhatja meg a választ, ahol az olvasók alkotják azt a bizonyos 12 dühös embert. Ki nyerhet ebben a perben? A zsidó, vagy a keresztény?