Keményvonalas kántálás - a Halor jubileumi koncertje a moziban
Képgaléria megtekintése2009.12.15. - 02:50 | Antal Ádám - Fotók: Csizmazia Ákos
Nehéz megsaccolni vajon mire is elég tíz keményen lehúzott esztendő egy ilyen mókásan torz, kontraszelektív könnyűzenei kultúrájú országban, mint a miénk ahol még mindig a régen levitézlett öregek tartják a gyeplőt kezükben, vagy pedig aki jön az is inkább párban egy gigantikus piár-gépezettel. Egykezemen meg tudom számolni hány fiatal tehetséges csapat robbantott önerőből a 90-es évek útkeresésének időszakában vagy az ezredforduló után. A szombathelyi Halor is derekasan vágta a bozótot maga előtt, ám ez a dzsungel más, mint tőlünk nyugatabbra. Ebből nem lehet kikeveredni.
Valahol azért több mint elgondolkodtató, hogy egy szombathelyi zenekart vajon mi a túrós csuszáért istápol éppen egy német kiadó és vajon idehaza, Vas megyén kívül miért nem kapják fel a fejüket, ha a szpíker éppen ezt a szombathelyi csapatot invitálja a színpadra kedvenc banánköztársaságunkban. Kérem szépen, a válasz amennyire evidens, olyannyira kiábrándító is egyben. Tíz esztendő szorosan vett munkásságát éppen ezért nem is mérhetjük objektíven, főként, ha csak egy koncertre szorítjuk a recenziót. Egy zenekar teljesítménye leginkább rajongóinak lojalitásán mérhető, ebben pedig a Halor előkelő helyen áll. Itt a környéken mindenképpen. Már maga a szervezés is figyelemreméltóra sikerült, hiszen több internetes sajtóanyagban is rábukkantunk erre a bulira, mi több, a város is csak úgy díszelgett a zenekar plakátjairól. A csapat ajándéka különleges volt, hiszen a megszokott helyszínek helyett ezúttal a Cinema Café adott otthont a rendezvénynek, annak minden előnyével és hátrányával együtt. Az igazi meglepi azonban minden bizonnyal az egyik előzenekar kiléte volt.
Az estét a Metallica tributeként aposztrofált Creeping Death nyitotta, őket már jópárszor nyakon csíptük élőben, és ezúttal sem volt semmi kivetnivaló a műsorukban, igaz különösebb katarzis nélkül kagylóztuk végig a legendás nótákat. Alapjáraton a tribute, cover bandákkal és egyéb háziállatokkal az űrbe lehetne kergetni, most azonban üdítően hatottak ezek a szerzemények, főként annak tükrében, hogy a napokban kötött le egy budapesti fellépést az anyabanda valamikor május környékén. Bemelegítésnek tökéletes választás volt, a színpadi mozgás egyelőre ugyan még igencsak ungárise sete-sutára sikeredett, de a Metallica iránti elvonási tüneteink megmentették a produkciót.
Ami viszont eztán következett, arra tényleg nehéz szavakat találni. Az előzetes beszélgetések alapján már derengett, hogy külhoni metal zenekarral is lesz dolgunk, mi mégis egy kicsit fáztunk a gondolattól, hogy bizony a Komondi fivérek öv alatt lepaktáltak a gyógyszeriparral, és éppen ezért képesek lesznek idehozni egy olyan cicomás olasz bandát, akik folytán az egy főre jutó nyugtatófogyasztás jelentősen megemelkedik a koncertlátogatók körében. Ehhez képest tátva maradt a szánk a talján Overtures produkciója láttán, hiszen az ikergitáros power metalban utazó négyes lerakta a bulit, ahogy kell. Hanggal, szerkóval, mindennel. Per Favore, megkockáztatjuk ezen a környéken az elmúlt két évben nem láttunk ilyen érett fellépést, túl azon, hogy egyénileg valamennyien uralták a hangszerüket, meg remek nótákat is hoztak, a színpadon pedig nem eresztettek betyárgittet a nacijukba. A maga nemében hibátlan prezentáció volt, még akkor is, ha ez a fajta sárkányölő-szegecspukizó metal tucatszámra árasztja el a piacot. Igaz ugyan, hogy sok minden szólt hátulról is, na de egy ilyen szintszőnyeges, instrumentális intermezzokkal nyakonöntött zenét nehéz is billentyűs nélkül hitelesen előadni. Michele Guaitoli pedig még fazonilag is kiköpött Fabio Lione (a Rhapsody énekese- a szerk.), de a hangja sem volt akármi. Idestova több száz ilyen zenekart láttunk már életünk során, de itt ezen a vidéken ilyesmit még nem igazán, kis túlzással felért egy UFO észleléssel. Mindazonáltal nagy kalapemelés előttük, merjük remélni, hogy még viszontláthatjuk őket a közeljövőben. Grazie mille!
Nyilván az olvasók többségének nem kell mélyrehatóan ecsetelni az olaszok után következett attrakciót, hiszen a megjelentek zöme miattuk perkálta ki a beugró árát. Félreértések elkerülése végett a Halőr, akarom mondani a Halor nem egy gátvédő egyesület, hanem egy metal zenekar. Nem is akármilyen. Ráadásul éppen mostanság ünnepli fennállásának tizedik évfordulóját, ami akárhogy is nézzük, azért vízválasztó mindig egy heavy metal együttes életében. Járókeretes nosztalgiaműsorról persze szó sem volt, teljesen megosztva szemezgettek Komondi Ákosék (ének/basszer) az eddigi életműből. Volt dal, ami az évek folyamán gyakorlatilag egybeforrt a zenekar nevével és volt, ami még eddig rögzített formátumban nem is jelent meg. Alapvetően a korai nóták hordozzák a csapat kezdeti dallamos heavy metal énjét, míg a friss szerzemények már jelentősen feszegetik a stílus adta határokat, nem egyszer átcsapva keményebb thrashre hajazó elemekbe. A kezdetek óta árgus szemekkel követjük a Halor pályáját, és a legfeltűnőbb fejlődést az ének terén tapasztaljuk. Ákos kezdetekben sokat támadott hangja mára már lényegesen kifejezőbb, valamint kevesebb fals csúszik be, keményvonalas kántálása pedig tökéletesen passzol az újabb dalokhoz. Személyes kedvencünk, a No Way Out is elhangzott, így saccperkábé éjfélre a zenekar már meg is vett minket kilóra. Csakúgy, mint népes hallgatóságát, akik közül sokan ezentúl sutba dobják majd az Update Norbi féle videókazettákat és legközelebb biztosan Halor koncertre jönnek mocorogni.
A hírhez tartozó képgaléria
Programkereső
Galéria ajánló
Szavazás
Ön mit szeret legjobban a szombathelyi nyárban?
42% - A Savaria Karnevált.
7% - A rengeteg fagyizási lehetőséget.
8% - A sok gondozott parkot.
14% - A nyugalmat, amit a város atmoszférája áraszt.
20% - Csak az számít, hogy igazán meleg legyen.
Összesen 1944 szavazat
Új hozzászólás
Korábbi hozzászólások
Való igaz, igencsak barátságos arcok voltak, jómagam is tudtam pár szót váltani az énekesükkel. Örülök nekik h eljöttek, hithű papagájként csak magamat tudom ismételni: színvonalas fellépés volt! A képek Ákost dicsérik!
További szép estét!