Szombat este mi is kinn üldögéltünk a Bohém Klub udvarán, Ripoff Raskolnikov blues gitáros és énekes koncertjére várva. A hangulatos környezetben rendszeresek a rendezvények, és a Bohém azon kevés helyek egyike, ahol még élőzene mellett lehet összegyűlni egy kis baráti csevegésre, vagy randizni a szerelmünkkel, de akár egyedül is, hogy egy pohár bor mellett átgondoljuk dolgainkat.

Az esemény lugaskoncertként volt meghirdetve, és ezt szó szerint kell érteni, mert a házak által körbezárt udvaron egy szőlővel befuttatott lugas alatt zajlanak az esti koncertek, ahol az énekes virágcserepek és szőlőfürtök alatt ülve játszik, a hallgatóság pedig padokon és székeken ülve veszi körbe. A billegő asztalokon össze-össze koccannak a poharak, miközben tapsolva, énekelve, mindenki a maga módján része lesz a produkciónak. Azt írtam, hogy vártam a koncertre, mert a műfaj szeretete mellett Ripoff a kedvenc előadóim közé tartozik, és ha lehetőségem van rá, ott vagyok a koncertjein. Ezen az estén egymagában lépett fel, de sok zenei formációnak is rendszeres vendége, legközelebb augusztus 16-án a Braindogs tagjaként hallhatjuk újra Bükön.

Mielőtt a húrok közé csapott volna, leültünk kicsit beszélgetni. Nem az a szószátyár fajta, ezt már tudtam róla, és most is kis sóhajjal, de a legnagyobb kedvességgel adta meg magát a kérdéseimnek.

A dalaidról már annyian elmondtak minden szépet és jót, mi is beszélgettünk már róluk, és amellett, hogy jómagam is imádom őket, mi lenne, ha most a srácról esne pár szó, aki énekli őket? Ezért szívesen tudnék meg többet rólad, a gyerekkorodról, az indulásról, hogy hogyan is lettél az, aki?

Nulla évesen születtem - kezd bele huncut mosollyal. Öt évesen markológépkezelő szerettem volna lenni, tíz évesen focista, és tizenöt évesen pedig gitáros. Ebben nincs semmi furcsa, csak az, hogy azóta  nem történt semmi fejlődés. (nevetünk) Hát, így kezdődött. Egy évig jártam klasszikus zeneiskolába, ahol elsajátítottam a hangszeres játékot, de aztán rájöttem, hogy ott nem fogják megmutatni, hogy Jimi Hendrix hogy csinálja. Már akkor elhatároztam, hogy a zenész pályát választom, mert a kötöttségek, a hatkor munkába menés nem nekem való. Tizennyolc éves voltam, amikor elhagytam a szülői házat és elindultam világot látni. Először Franciaországba mentem, stoppal utaztam, ahogy akkor sokan, az utcán zenéltem és parkokban, meg mindenféle helyeken aludtam. Ekkoriban megismerkedtem egy másik sráccal, és együtt folytattuk. Eleinte stoppal utaztunk, de aztán rájöttünk, hogy sok időnk megy el, míg egyik helyről eljutunk a másikra, és egyszerűbb, ha megvesszük a vonatjegyet. Később pedig azt találtuk ki, hogy veszünk egy kis furgont, és nem kell a vonatra várni. Ez volt az életem kb. 1975 és 78 között. Ezután játszottunk Angliában, Németországban, Belgiumban, Hollandiában is, tehát egész Nyugat-Európát bejártuk, végigzenéltük.

Egy ilyen életforma nyilván sok kalanddal, élménnyel jár. Volt-e valami olyan - akár jó, akár rossz -, amire még ma is jól emlékszel?

Nagyon kiugró dolog most nem jut eszembe. Nem nagyon volt rossz, de talán egyre emlékszem: Hollandiában játszottunk, és nekem volt egy kis mandolinom. Arra jött egy rosszarcú, kigyúrt csávó, és áthajtott rajta a biciklijével. Olyan gyorsan történt, hogy nem értem utol, de, talán jobb is. Jó élmény rengeteg volt.

Ebben az időben a hippikorszak már véget ért, a hozzád hasonló világcsavargók már fehér ingben, nyakkendőben ültek a papa cégében, vagy a lányok komoly családanyaként épp a gyerekeiket nevelgették, letiltva őket discóról, meg cigizésről.

Én úgy gondoltam, hogy kitartok abban, amit addig csináltam. Eleinte akusztikus hangszereken játszottunk, nem voltak akkor még olyan erősítők, amikkel az utcán is lehetett dolgozni. Később aztán lett egy kis bandám, pár évet Nürnbergben éltem, aztán átköltöztem Ausztriába, Graz mellé. Ez olyan 1981 táján volt. 1987-ben alakítottam egy saját triót. Ez volt a főzenekarom egészen 2000-ig. Aztán megint egy olyan időszak következett, amikor egyedül játszottam.

Családalapításra gondoltál-e ezek alatt az évek alatt?

Voltam nős, de nem tartott sokáig. Jelenleg nincs párom. A szexszel úgy vagyok, mint a pingpongozással: szeretem csinálni, de nem kéne otthon egy pingpongasztal.

Politizáltál-e valaha? Ezt azért kérdem, mert a hazai művészvilágot igencsak megosztja.

Kifejezetten nem foglalkoztam a politikával, de van véleményem, és adott esetben ki is fejtem. Nagyon elkeserítő, ami folyik az egész világon. Fiatal koromban azt hittük, hogy az a pár nyolcvan éves náci néhány éven belül meghal, és jobb világ lesz, és most körülnézek, és újra azt látom, hogy él az ideológia.

Itt a migráció megítélésére gondolsz?

Igen, arra is, meg hogy korlátozva van a szólás- és sajtószabadság sok esetben, és sérül a demokrácia. Ez a polarizáció nagyon veszélyes dolog egy társadalomban. Valahogy mintha nem lenne középút. Nem csak Magyarországon, hanem az egész világon.

Sokat tartózkodsz nálunk, nem titok, hogy egy kis Vas megyei faluban van házad is. Miért ott?

Félúton van Graz és Budapest között. Egy nagyon kedves, 150 lelkes falu. Nincs benne kocsma, egymáshoz szoktunk átjárni egy kis beszélgetésre, borozgatásra. Nagy szerencsém volt, hogy elfogadtak ilyennek, amilyen vagyok. Egyedül lakom, van egy cicám és egy kiskert, de minimálisan kertészkedem. Van cukkini, padlizsán, paradicsom meg saláta.

Van-e „bakancslistád", olyan hely, ahova még szeretnél eljutni, vagy olyan dolog, amit még szeretnél megtenni?

Nincs bakancslistám, nem szoktam hosszútávra tervezni. Most már elég keveset utazom. Fiatal koromban vágytam arra, hogy Ázsiába menjek, Afganisztánba vagy Indiába, de ez sosem valósult meg, most pedig már nem vonz annyira.

Ha lehetne három kívánságod, mi lenne az? Persze a sztereotípiákon kívül, mint egészség, hosszú élet, stb.

Én mindig passzív életet éltem, elfogadtam, hogy amit hoz a sors, az lesz. Úgy ment el előttem az élet, mint egy film. Nem panaszkodom, elég jól alakult. Ha mégis „bakancslista", akkor azok a megírandó számok, témák, amiket szeretnék még feldolgozni.

Az este folyamán régi és új számok egyaránt elhangzottak, főként a legújabb, Small World albumról. Miközben a zenébe belefeledkezve játszott, megértettem, miért is nem szereti, ha az életéről faggatják, amit - szavai szerint - már ismer mindenki. Ő egy szabadszellemű művész, akitől távol állnak sztárallűrök és figyelemkeltő botrányok, az élete pedig valóban magánélet. Amit a világról gondol, az meg ott van a dalaiban, csak jól kell figyelnünk.

A szabadságnak mindig nagy rajongója voltam! - Rendhagyó interjú Ripoff Raskolnikovval

2018.12.15. - 16:30 | Misel - Fotók: Büki László

Az ember életében vannak olyan művészeti irányzatok, melyek jobban megragadják a többinél. A zenei stílusokból nekem a blues ilyen, mely a maga érzelmességével leginkább közel áll a szívemhez. Nemrégiben abban a kivételes szerencsében volt részem, hogy leülhettem beszélgetni egyik jeles, nemzetközileg is ismert művelőjével, Ripoff Raskolnikovval.