Október 18. (péntek)

Új Irokéz Galéria, Szombathely, Rákóczi F. u. 12. (Szombathelyi Képtár, bejárat a Rákóczi F. utca felőli vaskapun)

19.00 - Magasles - Hopp-Halász Károly kiállítása

Halász Károly (1946-2016) művészetének első szakasza a Pécsi Műhely keretei között bontakozott ki 1969 és 1980 között. Halász már gimnáziumi évei alatt nagy rajongással és figyelemmel követte a nemzetközi kortárs művészet legújabb áramlatait, különösképpen az Op Art és Vasarely művészetét, mégis a csoportos működésben találta meg az igazi egyéni művészi hangját: geometrikus látásmódját, a Díszítő szakon elsajátított ornamentikák és minták szerkesztésének tudását, a Lantos Ferenc adta geometrikus nyelvezetet és gondolkodásmódot, illetve a többi taggal (Ficzek Ferenc, Kismányoky Károly, Pinczehelyi Sándor és Szíjártó Kálmán) véghezvitt akciók kísérletező jellegét. 

Halász művészetében a hetvenes években alakultak ki azok a szálak, amelyeknek köszönhetően egy tematikailag és mediális szempontból is szerteágazó életművet épített fel, amiben a festészetet, a grafikát, a szobrászatot, valamint az installációt, az akcióművészetet, a performanszt, a body artot, a videót és a filmet is ötvözve. Halász életművében azonban - a Pécsi Műhely többi tagjával ellentétben - a festészet maradt a domináns műfaj, azon belül is az a törekvés, hogy a geometria mítoszán keresztül a geometrikus elemeket személyessé tegye.  

Halász Károly Magasles című sorozatát 1972-ben kezdte el kidolgozni, amikor a Pécsi Műhely többi tagjával egyetemben meghívást kapott a balatonboglári kápolnatárlatra. A csoport a kápolna természeti környezetére kívánt reagálni, így Tájkorrekció címmel hozott létre az öt művész öt különböző táj-intervenciót. Halász hozzájárulása a kiállításhoz egy kültéri, négyzet alakú fémszerkezet volt, amelynek a vázára kifeszített, színes vászoncsíkok segítségével egy síkplasztikát hozott létre a kápolna udvarán. A mű a magasles szerkezetének geometrikus redukálásával a sík és a tér viszonyának, illetve a geometria és a természet kapcsolódásának kérdéseit járta körbe. Abban a környezetben azonban, a kompozíció - a függőlegesei, a vízszintesei és az átlói találkozásából kifolyólag - bizonytalanságot és feszültséget keltett, ami a korszak nyomasztó alapérzésétől sem volt független. Már a mű címe - Magasles - is sejtelmesem utalt a korszakot meghatározó kultúrpolitikai és esztétikai „vadászatokra", illetve a balatonboglári, megfigyelés alatt zajló események veszélyességére. Esztétikai értelemben pedig ezen művével Halász a kassáki képarchitektúrákat is megidézte és tükrözte az új konstruktivista törekvéseket is, amelyek például Bak Imre és Nádler István munkáin keresztül is teret nyertek a kortárs magyar festészetben. 

Az 1972 óta létrehozott Magasles sorozatokban változó, kétdimenziós és térbeli médiumokban - festmény, grafika, plasztika - és színvariációkban - legfőképpen narancssárga, szürke, fekete, barna, piros és kék színekben - jelenik meg a magasles különböző elemeinek szisztematikus és analitikus artikulálása, szétbontása és újrakombinálása. Ez a logikai képépítés, valamint a képmező kötött tagolása, illetve az egymásnak feszülő átlók, vízszintesek és függőlegesek továbbra is egy bizonytalan, nyugtalanító, egyensúlyunkból kibillentő érzést kölcsönöznek a kompozícióknak. Mintha a végtelen várakozás, figyelés, lesés emlékművévé lényegülnének át.   

Az Irokéz Galériában ezúttal egy olyan válogatást mutatunk be, amely Halász Károly Magasles című sorozatából indul ki, és amely bejárja annak mediális változatosságát és gazdagságát, tükrözve a művész életművére jellemző anyaghasználati kísérletezést. Ipari vászonra festett grafikákon, festményeken, térplasztikákon keresztül bontakoznak ki azok a geometriai, konstruktivista, sík- és térbeli formai kérdések, amelyek meghatározták Halász Károly művészeti érdeklődését.

Megtekinthető:

2019. október 19-től október 30-ig, ünnepnapok kivételével kedd-péntek: 14.00-17.00, szombat: 10.00-15.00 (vasárnap, hétfő: szünnap)